János Evangélium 15. fejezet: Jézus az igazi szőlőtő. (revideált)

Ján. 15,1 Én vagyok az igazi [(aléthinosz): a valódi] szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves [a szőlősgazda].

Ján. 15,2 Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, [vagyis amely termést nem hoz] lemetsz [vagyis (airó): félretesz, eltávolít]; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja [(kathairó): megmetszi], hogy több gyümölcsöt teremjen*

*Ezékiel így prófétál a szőlőtőről, és annak vessőiről: „És vőn annak a földnek (annak az országnak) magvából, és elveté azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vivé; mint fűzfát ülteté el. És (kihajtott) felsarjadt, és lőn elterülő, (terebélyes, de) alacsony (növésű) szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme (vesszőket hajtott), s ágacskákat bocsáta ki (és indákat eresztett). És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyű, és ímé, ez a szőlőtő feléje terjeszté (vagyis őfelé eresztette) gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze őt (és hogy az táplálja őt, ne a talaj, amelybe ültették); Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat (vagyis hogy vesszőket) hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles (és pompás) szőlőtő. Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é (jó vége lesz ennek)? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é (nem tépi-e) le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erős karral és sok néppel támad reá, hogy kitépje azt gyökerestől (Mert: nem kell hozzá nagyhatalom és sok nép, hogy gyökerestül kiszakítsák). És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? (Elültették ugyan, de jó vége lesz-e?) Avagy ha a napkeleti szél illeti őt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el? (de igen, elszárad egészen, elszárad azon a talajon, amelyből kihajtott)” (Ezék. 17,5-10).

És folytatódik aprófécia: „Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szőlőtő, gyümölcscsel és vesszővel bővelkedik vala a sok víztől. És lőnek néki erős vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sűrűség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával. De a harag kiszaggatta, a földre vetteték, és a napkeleti szél elszárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erős ágai (erős vesszői letöredeztek, és elszáradtak); tűz emészté meg. És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön. És tűz jött ki ágainak egyik vesszejéből, gyümölcsét megemészté, és nincs többé rajta erős vessző, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz” (Ezék. 19,10-14).

 „Buja szőlőtő az Izráel, amely termi az ő gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok (szent) oszlopot állított fel. Csalárd a szívük; de most meglakolnak! Ő maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat” (Hós. 10,1-2).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kikről szólnak a próféciák: „Én plántáltam [ültettem] Apollós öntözött, de az Isten adja vala [folyamatosan] a növekedést” (1 Kor. 3,6).

 És hogy hogyan és mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „... szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (füszé = életeteket, személyiségeteket, egész lényeteket)” (Jak. 1,21)

Ez a beoltott ige pedig az Úr Jézusról szóló örömhír: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom,... atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2).

Ján. 15,3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd [(logosz): az ige] által, amelyet szóltam néktek.

Ján. 15,4 Maradjatok énbennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet [(dünamai): mert nem képes hozni] gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha énbennem maradtok.

Ján. 15,5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül [és tőlem elválasztva] semmit sem cselekedhettek [mert nélkülem nem vagytok képesek tenni semmit].

Ján. 15,6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, [kidobják, mint a lemetszett venyigét] és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek [és elégetik, és elég].

Ján. 15,7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim [(rémáim): kijelentéseim] bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek*

*De: „Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1Ján. 2,6).

Ján. 15,8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

Ján. 15,9 Amiképen az Atya szeretett engem [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte velem, és eggyé vált velem], én is úgy szerettelek titeket [(agapaó): magamat teljesen odaadtam, teljesen összekötöttem, és eggyé váltam veletek]: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

Ján. 15,10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok [és megőrzitek majd], megmaradtok az én szeretetemben; amiképen én megtartottam [és megőriztem] az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében*

*És: „Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok] (Ján. 14,15.21.23).

Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja, befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak. Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk. És így folytatódik a kijelentés: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. (1 Ján. 2.5.7-8.10).

És azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mi az eredménye az Isten szerinti az agapé szeretetnek: „… Ha szeretjük egymást, (Isten lakik bennünk, és) az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, (és abból tudjuk) hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 412-13.16.21).

És az engedelmesség eredményéről így hangzik a kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí): vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15).

Ján. 15,11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék [(pléroó): és teljessé legyen].

Ján. 15,12 Ez az én parancsolatom, hogy [úgy] szeressétek egymást [(agapaó): teljesen adjátok át, szánjátok oda magatokat egymásnak], amiképen én szerettelek titeket [(agapaó): és teljesen átadtam, oda szántam magamat nektek].

Ján. 15,13 Nincsen senkiben nagyobb [(agapé): Isten szerinti] szeretet annál, mintha valaki életét adja [(tithémi): életét leteszi] az ő barátaiért*

*Mert: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

„Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1 Ján. 4,11).

„Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért (testvéreinkért)” (1 Ján. 3,11.16).

Hiszen: „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” (1 Ján. 4,19).

És arra buzdít az apostol, hogy: „Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek: És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,1-2).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek, jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).

 És újra: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

És: „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

Ján. 15,14 Ti az én barátaim [(philosz): bizalmas társaim] vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok [(entellomai): meghagyok] néktek.

Ján. 15,15 Nem mondalak többé titeket (rab)szolgáknak; mert a (rab)szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam [(gnóridzó): kijelentettem] néktek [vagyis megismertettem veletek]*

*Az Úr Jézus bátorítja tanítványait, barátainak nevezve őket: „Mondom pedig néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]. Nehogy féljetek [mert tilos megijednetek, és megrémülnetek, vagy megriadnotok] azoktól, kik a testet [(szómát: a személyeteket, az egótokat, vagyis az éneteket), az élő szervezeteteket] ölik meg [és pusztítják el], és azután többet nem árthatnak [és azon túl többet nem tehetnek veletek].” (Luk. 12,4).

És hogy kiket nevez barátainak az Úr, azt így jelenti ki: „És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,23).

Ábrahám magvához pedig így szól az Úr: „De te Izráel, én (rab)szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva” (Ésa. 41,8).

És így folytatódik a kijelentés a magról, aki Izráel: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [és lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Ján. 15,16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én [arra is] rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; teremjetek gyümölcsöt, [maradandó gyümölcsöt] hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek*

*És hogy mire választotta ki az Övéit az Úr: „Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).

Így folytatja az Úr, kijelenve, hogy mire kell tanítani az embereket: „Elmenvén e széles világra [a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek; minden embernek]” (Márk. 16,15).

 És akkor: „amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

Ján. 15,17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek [(agapaó): vagyis teljesen szánjátok oda magatokat gymásnak].

Ján. 15,18 Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek tart] titeket a világ [koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], tudjátok [(ginószkó): és értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál^*

Ján. 15,19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné [(phileó): és kedvelné] azt, ami az övé [(idiosz): ami a saját tulajdona, ami hozzá tartozik]; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ*

*Mert: „a mi országunk [(politeuma): polgárjogunk /modern szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus Krisztust is [mint üdvözítőt, (apekdekhomai): türelmetlenül / nagyon / sóvárogva] várjuk” (Fil. 3,20).

Ugyanis Isten: „az Úr Jézussal együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6).

Ján. 15,20 Emlékezzetek meg ama beszédekről [arról a (logoszról): igéről], amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a (rab)szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, [(diókó): zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt vádoltak] titeket is üldöznek [(diókó): zaklatnak, megfigyelnek, bíróság előtt vádolnak] majd. Ha az én beszédemet [az én (logoszomat): Igémet, tanításomat, tevékenységemet] megtartották [(téreó): szemmel tartották, megfigyelés alatt tartották, ellenőrízték, kontrollálták], a tiéteket is megtartják [(téreó): szemmel tartják, megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik, kontrollálják] majd*

*Az Úr Jézus újra – és újra kijelenti: „Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [az eredetiben aposztolosz: az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldte” (Ján. 13,16).

„Nem följebbvaló [és nem nagyobb] a tanítvány a tanítónál [a mesterénél], sem a (rab)szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan(ná lesz), mint a mestere és a  (rab)szolgának, mint az ő Ura [vagyis elégedjék meg, ha úgy lesz a sora, mint a tanítójának]” (Mát. 10,24).

 És ismét: „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere (és aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere)” (Luk. 6,40).

Ján. 15,21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem*

*És hogy mit tesznek azokkal, akik hisznek az Úr Jézusban, arról így beszél az Úr: „És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,22).

“És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,3).

Ján. 15,22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik [és nem szóltam volna hozzájuk], nem volna bűnük [(hamartia): nem volnának a valósággal - Krisztussal - ellentétes állapotban]: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket [nincs mentségük (hamartia): a céltévesztésükre]*

*És így folytatja az Úr: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok]” (Ján. 9,41).

Pedig már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19). 

Ezékiel pedig így prófétál: „A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR! Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ezék. 2,4-7).

Mert: „Nem sok népekhez küldelek, akik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha ő hozzájok küldöttelek volna, ők hallgatnának reád. De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú (és keményfejű) és megátalkodott (és konok) szívű” (Ezék. 3,6-7).

Ján. 15,23 Aki engem gyűlöl [(miszeó): és aki ellenszenvet érez velem szemben], gyűlöli az én Atyámat is [(miszeó): az Atyámmal szemben érez ellenszenvet].

Ján. 15,24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük [(hamartia): nem maradtak volna továbbra is céltévesztésben]; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat*

*Már korábban is így szólt az Úr: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok]” (Ján. 9,41).

Ján. 15,25 De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás [(logosz): az Ige], amely megiratott az ő törvényükben [(nomosz): az ő tanításukban]: Ok nélkül gyűlöltek engem [(dórean miszeó): indokolatlanul ellenszenvet éreztek irántam]*

*Így szólt a prófécia: „Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; (és sok hazug ellenségem akar elnémítani engem), hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül…” (Zsolt. 69,5).

De Uram: „Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek” (Zsolt. 35,19).

 Mert: „Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem” (Zsolt. 109,3).

És: „Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül” (Siral. 3,52).

Ján. 15,26 Mikor [(hotan): bármikor, és valahányszor] pedig eljő majd a Vígasztaló, [(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]* akit én küldök néktek az Atyától. Az igazságnak [(alétheia): a valóságnak] Szelleme, aki az Atyától származik [aki az Atyától ered, és jön ki], az tesz majd én rólam bizonyságot [és Ő fog tanúskodni mellettem]**

*A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki amásik / az Őt hívó / mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít, vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. aki megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.

**Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26).

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (az enyémből merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).

A feltámadott Úr megerősíti az ígéretet: „És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

Az Úr Jézus feltámadása után 40 napon keresztül: „És velük (a tanítványaival) összejövén [egybegyűjtvén őket, és egyszer, amikor együtt evett (együtt sózott) velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [el ne távozzanak] Jeruzsálemből, hanem várják be [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után]” (Csel. 1,4-5).

Mert akkor: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Ján. 15,27 De ti is bizonyságot tesztek; [ti is tanúskodni fogtok] mert kezdettől fogva énvelem [(emú): és az enyéim] vagytok*

*A Szent Szellem kitöltése után Péter apostol így tesz bizonyságot a feltámadott Úrról: „És mi vagyunk néki bizonyságai [tanúi] e beszédek [rhémák: igék] felől, és a Szent Szellem is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek [akik néki engedelmeskednek, az engedelmes szíveknek]” (Csel. 5,32).

És János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről. És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,1-2)