"Nem hagylak titeket
árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18).
Itt hagyott minket, mégsem
maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a
vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen
bennünket hosszúnak tűnő távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta:
"Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk.
Azt mondja: "Eljövök! - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi
nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza: "Eljövök
hozzátok", és ez így is lesz. Ő közvetlenül népéhez és népéértfog eljönni.
Ez adjon vigasztalást, amíg
szenvedünk, mert még nem jöttel a várva várt Vőlegény. Mikor nem érezzük
jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe,
mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid időre
elrejtőzött előlünk, de majd visszatér szeretete teljességével. Bizonyos
értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot
hagyott hátra, hogy vissza fog térni.
Ó, Uram, jöjj hamar!
Nincs értelme és tartalma
földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor
jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess
hozzánk sasszárnyakon! Ó Urunk, Istenünk! Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.