,Az idő nem fontos, ne
sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy
nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások
fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de
biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de
meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak
gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten
végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan
fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned.
Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért
fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit,
nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló
fényt továbbengedni, árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak,
hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő
Istennek... Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak
születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem
fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat.
Istennek társa vagy..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.