9. Isten ígérete valóság

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Csodálatos dolog, hogy az örökkévaló Isten ígéreteket tesz saját teremtményeinek. Mielõtt szavát adta, szabadon azt csinált, amit akart; de

miután ígéretet tett, szavahihetõsége és becsülete kötelezte, hogy azt tegye, amit mondott.

Számára ez valójában nem szabadságának korlátozása, mert az ígéret mindig uralkodói akaratának és tetszésének kinyilvánítása, és neki mindig örömet szerez, ha ígérete szerint cselekszik. Isten részérõl nagy dolog, ha vállalja egy

szövetség kötelékeit, mégis ezt tette.

Az Úr az emberekkel megkötötte a kegyelem szövetségét, amelyben megerõsítette az ígéreteit, nem csak azzal, hogy szavát adta, de meg is esküdött. ’Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erõs bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk

az elõttünk levõ reménységet’ (Zsid 6,18).

Ebben a szövetségben sok becses ígéret van, amelyek mind megerõsítést nyertek Jézus Krisztusban, és örök idõkre megalapozták Isten szavahihetõségét. Ez a mi reménységünk. Ahogy Pál írta Titusznak: ’Az örök élet reménységére,

amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idõk elõtt megígért.’

Isten ígéretet tett, és mi eme ígéret szavahihetõségére építjük bizalmunkat örök

idõkre. Nem gondoljuk, hogy meggondolatlanság lelkünk üdvözülését hûséges Teremtõnk ígéretére alapozni. Hogy megkönnyítse nekünk a bizakodást, Isten az ígéreteket nemcsak szóban mondta el, hanem írásban is rögzítette. Az emberek szeretik, ha a szerzõdéseket írásba foglalják, és ez esetben ez megtörtént: ’A könyvtekercsben írva van.’ Az ihletett lapokon ott a feljegyzés, és amiként hiszünk a Bibliánknak, ugyanúgy bíznunk kell a benne levõ ígéretekben.

Sokak gyengeségének oka, hogy Isten ígéreteit nem tekintik valóságosnak. Ha egy barátjuk ígéretet tesz nekik, azt fontos dolognak tartják, és várják a hatást; de Isten kijelentéseit gyakran úgy tekintik, mint sok szót, amelyeknek kevés a

jelentésük. Ez sérti az Urat, és ártalmas számunkra.

Biztosak lehetünk afelõl, hogy az Úr soha nem tréfál a szavakkal: ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Mindig megtartja az ígéreteit. Dávid mondta az Úr ígéreteirõl: ’Örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított

mindent.’

Isten meggondoltan beszél, kellõ rendben és határozottsággal, és mi bízhatunk

benne, hogy szavai csalhatatlanok, és beteljesülnek olyan bizonyosan, mint ahogy kiejtette õket. Csalódott-e már valaki, aki bízott az Úrban? Volt-e rá példa, hogy Istenünk megszegte adott szavát? A történelem egyetlen bizonyítékot sem tud felmutatni arra, hogy az ígérettevõ Jahve visszavonta volna, amit mondott.

Csodáljuk a hûséget az emberek iránt, és nem tudjuk elképzelni, hogy hiányozna Isten jellemébõl, ezért biztonsággal számíthatunk rá, hogy Õ pont olyan megbízható, mint a szava. Vajon a Mindenható Úristen megszegheti-e az

ígéretét? Nem, inkább megmozgatja a mennyet és a földet, megrázza a világegyetemet, mintsem hogy késlekedjen ígérete teljesítésében. Õ ezt

mondta: ’Meg kell tennem. Megígértem – megígértem, halljátok?’

Hogy teljesítse ígéretét, még a saját Fiát sem kímélte. Inkább haljon meg Jézus,

mint hogy az Úr megszegje a szavát. Ismétlem: bízz benne, mert az Úr komolyan gondolja, amit mond, és ígéretének minden betûjét megtartja.

De csak a választottak hisznek neki. Kedves olvasó, te hiszel neki?

Akárki más hazudhat, de Isten igazat mond. Ha az egész világ összes igazságát összegyûjtenénk, csak egy csepp lenne a tengerben Isten igazságához képest. A legbecsületesebb ember szavahihetõsége is csak merõ hiúság Isten megbízhatóságához képest. Még a legtisztességesebb ember megbízhatósága is csak olyan, mint a pára, de Istené olyan, mint a szikla. Ha bízunk a jó emberekben, sokkal inkább bíznunk kell a kegyelmes Istenben.

Miért tûnik olyan rendkívüli dolognak megbízni Isten ígéretében? Sokak

számára valami ködös, szentimentális, misztikus dolognak tûnik; de ha higgadtan szemléljük, ez a leggyakorlatiasabb dolog a világon. Isten valóságos, minden más bizonytalan. Õ bizonyos, minden más vitatható. Neki meg kell tartania a szavát, ez abszolút szükségszerûség; különben hogyan lehetne Isten? Istennek hinni a józan ész cselekedete, és nem kell hozzá nagy erõfeszítés. Még ha fel is merülnek nehézségek, az egyszerû és tiszta szívû ember ezt mondja:

’Igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok.’ Ha nem hiszünk fenntartás nélkül Istenben, akkor megfosztjuk attól a tisztelettõl, ami megilleti makulátlan szentségét. Istennel szembeni kötelességünk megköveteli, hogy elfogadjuk ígéretét, és aszerint cselekedjünk.

Minden becsületes embernek joga van a bizalomra, és az igazság Istene még sokkal inkább megérdemli. Az ígéretet úgy kell tekintenünk, mint magát a megígért dolgot, amiként egy ember csekkjére is úgy tekintünk, mintha

ténylegesen fizetett volna. Isten ígéreteit is készpénznek vehetjük. Higgyük el, hogy megadja nekünk, amit imáinkban kértünk tõle. Õ kezeskedik ezért, és azt ígéri, hogy megjutalmazza az ilyen hitet. Tekintsük úgy az ígéretet, mint egészen biztos dolgot, cselekedjünk aszerint, és tegyük a legfontosabb tényezõvé számításainkban. Az Úr örök életet ígér azoknak, akik hisznek Jézus

Krisztusban; ezért ha valóban hiszünk benne, arra a következtetésre jutunk, hogy örök életünk van, örüljünk hát a nagy kiváltságnak.

Isten ígérete a legjobb biztosíték; sokkal biztosabb, mint az álmok és látomások vagy a képzelt kinyilatkoztatások; és sokkal megbízhatóbbak, mint az érzések – akár öröm, akár bánat. Írva van: ’Aki hisz õbenne, az nem jut ítéletre.’ Hiszek Jézusban, ezért nem jutok ítéletre. Ez logikus érvelés, és a következtetés kétségbevonhatatlan. Ha Isten ezt mondta, akkor úgy is van, kétséget kizáróan. Semmi sem lehet bizonyosabb, mint az, amit maga Isten jelent ki; semmi

sem történik meg biztosabban, mint az, amiért Õ kezeskedett saját aláírásával és pecsétjével.

Amikor valaki ítélet elõtt áll, az Úr fenyegetéseit a hit rendkívüli figyelemmel érzékeli, ami nagyon figyelemre méltó, hiszen megfélemlített hite a szívét elárasztó rettegésben és döbbenetben vesztegel. Miért ne fogadnánk el az ígéreteket hasonló felismeréssel? Ha eljut a tudatig, hogy aki nem hisz, az elkárhozik, akkor hasonló bizonyossággal kell elfogadni, hogy aki hisz és

megkeresztelkedik, az üdvözül, hiszen az utóbbi ugyanúgy Isten szava, mint az elõbbi.

A tudatra ébredt elme hajlamos arra, hogy Isten szavának csak a sötét oldalát lássa, és annak érezze teljes erejét; ugyanakkor figyelmen kívül hagyja az

Írás világosabb oldalát, és kétségbe vonja azt, mintha túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Ez dõreség.

Minden áldás túl jó ahhoz, hogy megkapjuk, ha méltatlanságunkkal mérjük; de

Isten számára egy áldás sem túl jó ahhoz, hogy megadja, ha az Õ mindent felülmúló tökéletességével mérjük. A szeretet Istenének természetéhez

tartozik, hogy mérhetetlen áldásokat adjon.

Ha Nagy Sándor úgy adott, mint egy király, akkor Jahve nem úgy ad-e, mint egy Isten. Gyakran halljuk ezt a szólást: ’biztos, mint a halál’; azt javaslom, hogy helyette mondjuk ezt: ’biztos, mint Isten ígéretei’. Az isteni dolgok éppen

olyan biztosak, mint a ’félelmetes dolgok az igazságban’. ’Aki hisz Jézusban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.’ Ennek így kell lennie, mert Isten mondta, és Õ nem tévedhet.

Igen, az Úr komolyan gondolja, amit mond. Õ sohasem csúfolja meg az embereket üres és meddõ szavakkal. Miért csapná be teremtményeit, és kérne tõlük hiábavaló bizalmat? Az Úr gyakran túlteljesíti az ígéretét, többet ad, mint

amennyit ígért, de sohasem ad kevesebbet. Ígéreteit a legnagyvonalúbb skálán értelmezhetjük. Õ sohasem ad kevesebbet, mint ami az ígéret értelmezése

alapján várható. A hit még sohasem múlta felül az Úr nagylelkûségét. Fogadjuk el az ígéretet, és örvendezzünk, hogy anyag és nem árnyék. Már most örüljünk neki, mint reménységünk valóságának!