Isai Dávidot küldte felnőtt fiaihoz, hogy
érdeklődjön a filiszteus helyzet felől. Ismerjük a történetet: megtalálta a
csapatot, testvéreit is, átadta apja küldeményét. Bátyjai felelősségre vonták
vakmerőségéért, mivel az ő korosztálya nem szokott a harctéren tartózkodni.
Azonban Dávid nem sértődött meg, nem
duzzogott, hanem tiszta szívéből fakadó felháborodásának adott hangot Góliát
szidalmai miatt, amit Istenre és Izrael seregére szórt. Nem ijedt meg az
ellenség óriás termetétől és nagyhangú kihívásától, mert tudta, hogy az ő
Istene az egyedüli Úr, aki segített neki legyőzni a medvét és az oroszlánt, ha
elragadták báránykáit.
A katonák viszont féltek és meghátráltak.
Senki nem mert kiállni Góliáttal szemben. Hiányzott az a szenvedélyes hit, a
tűz, a lelkesedés Istenért, ami Dávidban megvolt. A pajzs, mellvért és sisak,
ami önmagában erősnek és tökéletes védelemnek tűnt, alélt lelkületet és
rettegést takart.
Dávidot Saul elé vezették, de nem tudott
járni a ráadott királyi páncélzatban. Nem is tudott volna győzni másnak a
felszerelésében! Neki elég volt az Úrba vetett rendíthetetlen bizalma,
megtapasztalásai, egy parittya és öt sima kavics.
Sokszor talán azért vallunk kudarcot
szellemi tusakodásainkban, mert a mások által ránk adott fegyverzetben indulunk
csatába. Pedig ha elég időt töltünk Istennel, hogy megismerjük Őt és hitben
felnövekedjünk, akkor olyan módszerrel tanít hadakozni, ami nem gátol a
járásban, a kezünk felemelésében vagy a célzásban.
Ne akarjunk tehát másoktól ellesett, ismeretlen
módon nekimenni az elénk álló óriásoknak, ne vívjunk a „más páncéljában”és a
mások módszereivel!
Isten „testre szabott”
védelmet biztosít. A naponkénti közösség, imádság és igeolvasás által érett
keresztyénné nevel, személyesen készít fel harcainkra. Használjuk azokat az
eszközöket bátran, amiket Ő ad a kezünkbe, és ne akarjunk mást mutatni, mint
akik vagyunk!
Eljön az idő, amikor mindenki megtanul Isten
„páncéljában” küzdeni.
2013. ápr. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.