Négy lel­kész be­szél­ge­tett a kü­lön­fé­le bib­lia­for­dí­tás­ok­ról.

Volt, aki a ré­gi bib­lia­for­dí­tást di­csér­te, mert an­nak sza­vai már a szí­vé­hez nőt­tek. A má­sik a leg­újabb for­dí­tást sze­ret­te, mert an­nak nyel­ve­ze­te mo­dern és ért­he­tõ. A har­ma­dik azt a for­dí­tást ked­vel­te, ame­lyik a leg­hű­sé­ge­seb­ben ad­ja vis­­sza az ere­de­ti gö­rög és hé­ber szö­ve­get. A ne­gye­dik hall­ga­tott.

– Hát te me­lyi­ket sze­re­ted leg­job­ban? – kér­dez­ték tőle.

– Az édes­anyám for­dí­tá­sát. Ő mind­járt le­for­dí­tot­ta a Bib­li­át az élet­re, és ez volt a leg­meg­győ­zőbb for­dí­tás.

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1857:%C3%A9desany%C3%A1m-bibliaford%C3%ADt%C3%A1sa&Itemid=18