Nyakkendő és kendő

Két prédikátor beszélget. Az egyik öltönyben, a másik csak úgy lazán...

- Áldjon meg az Úr Jézus, drága testvérem!

- Szia!

- Szia??? Miféle köszöntés ez?

- Hát, a testvérek minden családban így köszönnek egymásnak, nem?

- És hogy nézel ki? Miért nem tiszteled meg Istent az öltözeteddel? Nem a diszkóban vagy!

- De nem is a színházban! Minek ez a színészkedés?

- Egy prédikátornak illik öltönybe öltözködnie!

- Hmm. Emlékszem egy fiatalemberre. Teveszőr ruhát hordott. Az egyik legsikeresebb prédikátor volt. Csak éppen egy öltönyös ember végzett vele.

- Mire akarsz ezzel célozni?

- A fügefaleveledre.

- Mire?

- Arra, hogy te a nyakkendőddel igyekszel eltakarni és kompenzálni alkalmatlanságodat. Látom, izzadsz. Kicsit tán szorosra sikeredett.

- Hagyd, jó az úgy.

- Annyi ilyen prédikátor van. Csak valaki mutasson nekem egyetlen helyet az Igében öltönyös tanítókról.

- Sámuel édesanyja palástot készített neki évente.

- Amíg gyerek volt. De miután elérkezett a hit, nem vagyunk többé a törvény gyámsága alatt.

- A ruha ahhoz kell, hogy ne botránkoztassam meg az embereket, és hogy tekintélyem legyen.

- Ez nem tekintély, hanem a varázslás bűne, barátom.

- Varázslás?

- Varázslás az, amikor magadat feljebb teszed másoknál és uralmat gyakorolsz felettük akaratuk megkerülésével. Ezzel a ruháddal hatást gyakorolsz emberekre tudtukon kívül. Ez nem a szeretet útja.

- Tudod, amikor így prédikálok, az emberek sokkal könnyebben meghallgatnak.

- A szeretettel sokkal könnyebb megfogni őket. Tudom, ahhoz a Szentlélek gyümölcse is kellene.

- Nekem működnek a csodatevő erő ajándékai.

- Tényleg kész csoda, hogy meghallgatnak! Az Úrnak még mikrofonja sem volt:)

- Jó, de Jézusnak volt mennyei tekintélye! Csodákat tett...

- Jézusnak volt tekintélye, de nem volt öltönye, különleges "prédikátori ruhája", hanem az emberek közé ment és megszánta őket. Ő azonosult velük, nem tekintette magát különbnek.

- Ezt meg honnan veszed?

- Szerinted Júdásnak miért kellett Jézust csókkal megjelölnie? Nem lett volna elég, ha rámutat a katonáknak: "Ott van: az öltönyös az a prédikátor!"

- De Istennek akkor is meg kell adni a tiszteletet!

- Képmutató! Sohasem olvastad Józsua főpap esetét a Zakariás könyvében, amikor a szellemvilágban Isten adott rá fehér ruhát, meg a papi süveget, az üdvösség sisakját míg a sátán vádolta őt?

- És?

- A tiszteletet nem az emberek adják Istennek, hanem Isten teszi őket elfogadhatóvá!

- Ez nonszensz! Nekem is tennem kell valamit! Te bűnre és tiszteletlenségre tanítod az embereket!

- Te most vádolsz engem, de Isten elfogadja az Ő szolgáit, ahogy vannak. Kegyelemből.

- De a kegyelemmel nem lehet visszaélni!

- Nem élek vissza a kegyelemmel, hanem megélem, te pedig gyalázol engem. Az emberek azt nézik, ami a szemük előtt van: mi milyen ruhát hordunk, Isten meg azt, mi van a szívünkben és hogy Ő milyen ruhát adott nekünk.

- Utcai profán ruhát?

- Bárányból készült bőrszerkót!

- Miről beszélsz?

- Ádámnak tökéletesen megfelelt Isten szempontjából az a ruha, mely elfedezte lázadásának vétkét. És ez tökéletesen egyezik az újszövetség alapelvével: vetkőzzük le a régi embert és öltözzük fel az Úr Jézus Krisztust.

- Tehát nem járhatsz bűnben, legyél illedelmesen felöltözve.

- Balgatag! Nem járhatok a régi természetem szerint a test erejében, a külső látszatban bízva. Sohasem olvastál Mózesről? Kijött a fáraó pompájából, a bűn ideig-óráig való élvezetéből és népével azonosulva pásztori ruhát hordott és azonosult szegénységükkel és szenvedéseikkel.

- Mózes?

- Igen! Tudod, ki volt ő?

- Kedvenc példaképem! Izrael nagy csodatevő vezetője!

- Helytelenül látod. Erénye abban állt, hogy a világ legalázatosabb embere volt. Persze az Úr negyven évet foglalkozott vele!

- De ha úgy öltözködöm, mint te, mit fognak szólni a gyülekezeti elöljárók?

- Képmutató! Az Úr épp erről beszélt: "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon."

- De az embereknek meg kell adni a tiszteletet!

- Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az Atyától van, nem keresitek?

- Hinni? Én hiszek Istenben.

- Teológián és pulpitus mögött nem lehet hitet tanulni.

- Ezt meg hogy érted? Elolvasom, felkészülök és megértem.

- Ez nem ilyen egyszerű. Emlékszel, a tanítványok egyszer kérték az Urat, növelje a hitüket.

- Igen, és...?

- A Mester egy történettel növelte a hitüket. Egy szolgáról beszélt, aki, miután hazajött a mezőről fáradtan, az urának előbb még ki kellett adnia a vacsorát, és csak miután megette, ülhetett le ő is és evett. Az ura meg se köszönte neki, teljesen természetesnek vette.

- És? Mi a tanulság?

- Ha én Isten szolgája vagyok, teljesen természetes, hogy nem várok köszönetet, se elismerést emberektől. A hitem azért nő, mert a mennyei Bírótól várom az elismerést, amikor munkámat aranynak, ezüstnek és drágakőnek fogja nyilvánítani. Mert tudod, a legnagyobb kincs Isten országában az... De várjunk csak! Most látom, beleléptél a sárba azzal a szép cipőddel. De sebaj, ha megengeded, van nálam cipőkrém...

- ?

- Prédikátorok és pásztorok számára szoktam magamnál hordani. :-) És itt van a kendőm. Várj, míg...

- Miért kötöd körül magadat? ...  Ó, Jézus, Te vagy az?

- :-)

- Ó, Uram, bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg! Én bűnös ember vagyok!

- Már megbocsátottam neked 2000 éve. Menj el, és tanuld meg, irgalmasságot kívánok és nem áldozatokat. Isten ismeretét és nem égőáldozatokat.

- Ó, azt hiszem, ezekre a díszletekre nem lesz többé szükségem. Bárcsak gyermeki módon tudnék hinni...

- Ne vádold magad. Örök szeretettel szeretlek téged. Azért vontalak Magamhoz hűségesen.

- Kárnak és szemétnek ítélem ezt a sok göncöt, az én Uram ismeretének páratlan gazdagságáért!

- Látom, Pál, kezded érteni. :-) Menj, és öltözd fel a szívedre a kegyelmet és azt, hogy én megtartlak téged. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.

Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Máté 20:25-28

Ha az Úrnak akarsz megfelelni és nem embereknek, nyugodt lesz az életed.

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2011/04/nyakkendo-es-kendo.html