2013. április 30.

Dr-Kováts György: JÓ SZÓ - vagy hallgatás... - 6.


Péld 17:27 Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Péld 17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Akarsz győztes lenni a beszédedben? Igen. Én akarok. Ezért tudatosan keresem a hallgatást. A JÓ HALLGATÁST. Azt a hallgatást, ami ugyanakkor odahallgatás is, a mennyre. Mit akarsz, Uram, hogy szóljak? Mi a Te véleményed? Mit szeretnél Te, hogy most mondjak?
S eközben meghallgatod a másik embert is.

Hallgass mosolyogva. (Persze ez is helyzetfüggő – ne bosszants senkit mosolyoddal, nehogy fensőbbségesnek, vagy kinevetősnek gondoljon.) Ha mosolyogsz, ezzel bátorítasz. Szeress, miközben hallgatsz. Bíztass a megszólalásra. Bíztass azzal, ahogy hallgatsz – hallgatásod legyen MEGHALLGATÁS. Ha szeretsz, akkor meghallgatsz. Ha szeretsz, kérdezel. Ha szeretsz, kíváncsi vagy rám. Ha szeretsz, megtisztelsz.

Mennyire fáj, ha nem hallgatnak meg téged, ugye? Mennyire fáj, ha átnéznek rajtad, ha nem fontos, amit át akarsz adni, ki akarsz fejteni, vagy, hogy be akarod engedni a másikat életed egy területébe! Te ne okozz ilyen fájdalmat.
Tedd azt, amit szeretnél, hogy veled tegyenek! (Mt 7,12.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.