Dr-Kováts György: AZ ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE – 18.

Róm 8:3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta (elítélte) a bűnt a testben.

Róm 8:4 Hogy a törvénynek igazsága BETELJESÜLJÖN bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

MEGVALÓSULHAT? Beteljesülhet benned a törvény igazsága? Lehetséges ez? – kérdezik sokan. S rögtön rákérdeznek: „Akkor többé nem követsz el bűnt?” (És, ha csak egyet is elkövettél, akkor ez az egész, amit az előbb leírtam, nem is igaz – ugye?)

Mit válaszolnál erre?

Én egyértelműen ezt mondom: „A Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye, MEGSZABADÍTOTT engem a bűn és a halál törvényétől.” Ezt Ő tette. Ezt Ő MEGTETTE.

1./ Ez egy elvégzett dolog. Tény. Függetlenül attól, hogy a keresztények hány százaléka ismeri fel ezt a tényt, függetlenül attól, hogy hányan élnek ezzel a szabadsággal, és függetlenül attól, hogy te magad, vagy én magam élünk-e ezzel, igénybe vesszük-e azt, amiért az Úr Jézus Krisztus annyira drága vért adott oda. Ez tény. A szabadítás el van végezve.

2./ Az Isten Fia, fenn a golgotai kereszten kimondta: „Elvégeztetett.” És ez erre is vonatkozott. A bűn le van győzve. Nem csak annak árát fizette ki. De minden átkát elhordozta. Átokká lett értünk. Minden következményét is elhordozta. Minden ítéletét elszenvedte. Saját testében. A betegségekkel együtt. A magánnyal együtt. A megvetettséggel, a szégyennel, a bűn sötétségével együtt. Mindennel, amit a bűn jelentett, és mindennel, amit a bűn behozott. Mindennel együtt. „Elvégeztetett.” Egyszer s mindenkorra.

3./ Amit most (rosszat) látsz a világban, nem azért van itt, mert az Isten Fia hiába halt meg. Nem azért van, mert a bűn hatalma ne lenne legyőzve.

A bűn hatalmát legyőzte, de ez a törvényszerűség, az élet Szellemének törvénye, ami győzelmet vett a bűn felett, az Isten Fiában van benne. Aki Őt befogadja, az kapja meg Tőle ezt az életet. Ő kapja meg ezt a hatalmat, hogy Isten fiává lehet. Az övé lesz ez a győzelem.

4./ A világ nem rendelkezik ezzel. A vallás sem rendelkezik ezzel. Semmilyen filozófia, semmilyen erkölcsi rendszer, tanítás, szellemi – spirituális – eszmeáramlat és ideológia nem rendelkezik ezzel. Egyedül és kizárólag az Isten Fiában van benne. Életet CSAK Tőle kaphatsz. „Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,12.) Ez egy tény.

5./ És ezért a mennyei törvényszerűség, az élet Szellemének törvénye is CSAK ABBAN tud hatni, (annak az életére tud kihatni), aki az Isten Fiával közösségben van. Akiben ott van az Isten Fia. Más szóval: befogadta Őt. Aki odaadta Neki az életét, aki Urának fogadta el Őt, aki kinyitotta Előtte a szívét, és átadta magát Neki, hogy beköltözhessen Úrként és Megváltóként a bensőjébe.

6./ Aki ezt megtette, abban ott az élet. A Jézus Krisztusban való élet. S ezzel együtt ott van az élet Szelleme is, s az élet (Szent) Szellemével együtt pedig a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye. Ez pedig legyőzte a bűn és a halál törvényét. S most ezt a győzelmet, ODABENT, bent, a szívedben, a saját életedben is MEGVALÓSÍTJA. VÉGHEZ VISZI. Meg fog látszani. Végbe fog menni. Nyilvánvalóvá lesz.

7./ Ez egy szellemi törvényszerűség. Ez az Isten országa. Amit az Úr Jézus Krisztus saját testében elvégzett – legyőzte a bűn és a halál törvényét: úgy a földi életében, mint a keresztfán, s a feltámadásában is – azt MOST ODAADJA neked, méghozzá úgy, hogy befogadod Őt magát.

a./ Befogadod Őt, és kiárasztja benned az új életet, az Ő életét, az örök életet, s ennek Szellemét, s az élet Szellemének törvényét.

b./ Ahogy ezt Ő megteszi, benned, belül is, megtöri a bűn és a halál törvényét. Már nem ez az uralkodó. Egy hatalomváltás megy végbe. Eddig a bűn és a halál törvénye uralkodott, mostantól pedig az élet Szellemének törvénye. Az új, az Isten országára jellemző törvény uralkodik.

c./ Ez pedig szabadságot jelent a bűntől. Az Isten Fiának felszabadító munkáját.

Tehát végbement a hatalomváltás. Belül. Akár érezted, akár nem. Akár látszik már, akár nem. Ha újjászülettél, akkor végbement. Ha az Úr az Úr benned, akkor az új törvény, az élet Szellemének törvénye lett az úr benned. Akkor felszabadultál a bűn és a halál törvényétől.

Ez egy tény. Akármit érzel. Tény.

8./ Innentől belülről, Isten Szent Szelleme az új életed által, az újjászületett embered, a belső embered által, állandóan jelzi, hogy más vagy, hogy nem az kell neked, ami eddig kellett, nem vagy kiszolgáltatva annak, ami eddig uralkodott rajtad.

a./ Jelzi, és jelzi, és jelzi. „Az én juhaim hallják az én szómat.” – ezt mondja az Úr Jézus, és ez a szó általában belülről jelentkezik.

b./ Méghozzá úgy, sokszor, hogy a te új embered (szellemed) együtt TESZ BIZONYSÁGOT Isten Szent Szellemével, hogy Isten gyermeke vagy.

1.- Ez nem „csak” azt jelenti, hogy „üdvbizonyosságod” van, más szóval, hogy tudod, hogy örök életet kaptál, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, hogy a mennyhez tartozol, és oda fogsz menni, ha meghaltál a földön.

2.- Ezt is jelenti, de nem „csak” ezt. (A „csak”-ot azért tettem idézőjelbe, mert igen sokat jelent ez, hogy ennyire biztos vagy, hogy nincs vesztenivalód, hogy Atyád van a mennyben, aki vár téged, hogy odakerülsz, ha itt becsuktad a szemed. Ez nagyon sokat jelent, hiszen így bármi lehet, mindig ott a biztonságérzet, ott a rendíthetetlen, szilárd reménység, hogy jó lesz, még, ha a legrosszabb történik is itt veled a földön. Tehát, ez nagyon SOKAT ér, kimondhatatlanul sokat!)

3.- De az, hogy a belső embered (szellemed – újjászületett lényed) együtt tesz bizonyságot Isten Szent Szellemével, hogy Isten fia vagy, azt is jelenti, hogy MINDIG figyelmeztet, hogy NEM VAGY A BŰN HATALMA ALATT, hanem ISTEN ORSZÁGÁHOZ TARTOZOL.

c./ Ez a belső bizonyságtétel mindig a szabadság szava. Annak a kifejezésre juttatása, hogy nem kell elkövetned a bűnt. Kísért ugyan, de nem tartozol neki. Nem tartozol hozzá. Nem vagy az övé. Nem vagy a szolgája. Nem vagy a hatalma alatt. (Róma 8,12-16.)

9./ Akkor? Akkor mi van, ha mégis elkövetted a bűnt? Megmondom. Bocsánatot kérsz.

a./ Egyszerűen bocsánatot kérsz. Elmondod a te Atyádnak, hogy bánod. Elmondod, hogy nem akarsz a bűnhöz tartozni, még annyira sem, hogy elköveted. Nem akarsz visszakerülni a szolgaságába. Te az Úr Jézus Krisztushoz akarsz tartozni, és CSAK Neki akarsz szolgálni. Ezért kéred, hogy bocsássa meg a bűnödet. Teljesen. Maradéktalanul. És tisztítson meg tőle. Teljesen, makulátlanra. Hófehérre. Vérével. Amivel érted áldozott. Amit azért adott oda, hogy kimosson, és kiszabadítson. Igényled. Kéred. Mert ezt szeretnéd, ezt akarod, kizárólag, és nem a bűnt.

b./ Ha elmondod – megbocsát. Már előre megbocsátott – de most működik a megbocsátás. Elérhet ennek hatása. A tiéd lesz. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9.)

10./ Válasz ez a kérdésedre?

Igen. Van még valami. Mi történik, ha annyira meg vagy kötözve a bűn kísértő erejétől, hogy nem tudsz ellene mondani. Ha újra és újra elbuksz ugyanabban.

a./ Ismét és ismét bocsánatot kérsz.

b./ Kifejezésre juttatod, hogy szeretnél szabad lenni. Szeretnéd meggyűlölni a bűnt – és ezzel teljesen elhatárolod magad tőle. Még, ha nem érzed is azt, de akarod. A bűngyűlölet az Isten félelméhez vezet, és a szabadsághoz a bűntől.

c./ Ha még mindig nem jutottál előbbre, kéred testvéreidet is, hogy imádkozzanak veled. Konkrétan. Tudatosan megvallod, és elhagyod – megtagadod – a bűneidet. Ott előttük, velük együtt. (Csak bizalmas testvérekkel együtt tedd, nem kell az egész gyülekezet elé kiállnod – kivéve egyes eseteket – és ügyelj rá, hogy parázna bűnökkel kapcsolatban csak saját nemedből levők legyenek ott.)

d./ Lehet, hogy tudatos, szabadító (felszabadító – szellemi harcos) imádságra is szükség lesz. Testvéreid imádkoznak veled. Te magad is imádkozol magadért. Harci imádsággal. Erről máskor, bővebben…

e./ Ha következetesen megmaradsz ebben, akkor ki fog hatni rád az a szabadítás, amit az Úr Jézus Krisztus már elvégzett, fenn a golgotán, és akkor, amikor befogadtad Őt. A szabadítás az Övé. Ő szabadít meg. Életében ott a szabadító erő. A bűn és a halál törvényét az Őbenne levő élet Szellemének törvénye törte meg. Az szabadított meg téged. Múlt időben. Megtörtént.

f./ Természetesen még sok összetevője van ennek a szabadságban való járásnak.

1.- Az, hogy Isten Igéje be tud tölteni – olvasod, hallgatod, elmélkedsz rajta, ismétled (tanulod), tanulmányozod, énekled, megvallod, lerögzíted, szereted, és nem engeded el magadtól – óriási hatalom. Betölt, és felszabadít. (Hányszor szabadított már fel engem Isten Igéje, meg sem mondhatom!)

2.- Az, hogy Isten dicsőítésében jársz – ugyanígy hatalommal tölt be. A bűn felett is. Isten dicsőítése az is, hogy hálát adsz mindenkor, mindenekben az Úr Jézus Krisztus nevében. Ez a hit cselekedete. Nem az érzéseidtől függ. Sokkal inkább attól, hogy tudod, hogy a te Urad Mindenható, Szeret téged, és Jóságos. Ezért akármi történik is veled, ha szereted Őt, javadra lesz. Összedolgozik minden, de minden a te javadra. Életed előrejutására. S mivel ezt tudod, s kimondod, lerögzíted, minden helyzetben, s hozzáteszed, hogy „köszönöm”, ezzel hálát adsz, és aki „hálával áldozik – áldozatként is bemutatja háláját, bármibe kerül is – az dicsőít engem…” mondja az Úr. Ez újszövetségi üzenet. Az Ószövetségben lehet, hogy egy birkára gondolt volna valaki – de te már tudod, hogy helyetted és érted az Úr Jézus Krisztus minden ilyen áldozatot bemutatott. Neked már nem állatokat kell vinned az Úr elé, hanem „dicséretnek áldozatát”, azaz, az „Ő nevéről vallást (megvallást, kijelentést, lerögzítést) tevő ajkaknak gyümölcsét”. Más szóval: kimondod, amit tudsz az Úr Jézusról, ki Ő, és mit tett Ő, és milyen Ő, és mit tesz most, és mi lesz most. Ez a hit szava, a hálaadás szava, más szóval: dicsőíted Őt. A dicséret áldozata a hétköznapokban, amikor gyülekezeted dicsőítő együttesének minden tagja éppen szertejár a városban, végzi dolgait, és nem a dobnál, zongoránál és mikrofonjánál dicséri az Urat. Te mégis dicsőíted az Urat, mert „hálával áldozol Neki”. Ez a szabadítás erejét jelenti. „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz – hogyan jár, hogyan viselkedik, hogy szól, és hogyan cselekszik, mivel egyezik meg, és mire mondja, hogy ’nem!’ – annak mutatom meg Istennek szabadítását.” (Zsolt 50,23.)

3.- Néha a böjtölés is előrevisz. Főleg, amikor bűnnel harcolsz.

4.- A jó testvéri közösség, jó olvasmányok – főként, ha betöltenek örömmel, erővel, reménységgel, jó gondolatokkal, jó bizonyságtételekkel – elkísérnek minden helyzetbe, megerősítenek a bűnnel szembeni harcodban, a jó választásában. Abban, hogy fel vagy szabadítva. Ha jó gondolatok vannak benned, sokkal inkább szabad leszel a jóra.

5.- Ha ügyelsz szavaidra, nem adod meg szájadat a rossz előtt, nem adod oda arra, hogy előre lerögzítsd, hogy „úgyis el fogsz bukni”, és hasonlókra („ezt most lehetetlen lesz kivédeni”… „ez most túl erős kísértés”… „ebben a helyzetben mindenki elbukna”… stb. – amúgy ne menj olyan helyzetbe, amiről ilyet kellene mondanod, ha rajtad múlik!). Ha Isten Igéje van elsősorban a szájadon. És a jó kijelentés, a jó lerögzítés jellemez téged, sokkal inkább, mint a panasz, a kárhoztatás, a zúgolódás, a kételkedés, a félelem szavai. Ne mondd ki, ha teheted, ne mondd ki a rosszat. Szóld a jót. Tudatosan. Válaszd a jót, a szépet, a kedveset, erről gondolkodj, és erről beszélj. Tudatosan. Ezt mondja neked az Ige: Fil 4,8.

g./ Ezek mind a harc – a győztes harc – elemei. De mindennek alapja az, hogy az Úr Jézus Krisztus legyőzte a bűn és a halál törvényét. És az a győzelem, ami legyőzte ezt a világot, most benned lakik az Ő élete által. A Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye, megszabadított a bűn és a halál törvényétől. Ez az alapja a győzelmednek. Az a győzelem, amit az Úr Jézus Krisztus mutatott be saját földi életében, majd a golgotai kereszten, amit megpecsételt a feltámadása, és amit most odaadott neked, amikor újjászült, és megajándékozott a saját, feltámadott, erőteljes életével, ott lakik benned. Erre szabadított fel téged a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye. Ez a te győzelmed. Ámen.