Atyák, fiak és az új nemzedék 2. rész

Fiak szolgaságban

Hivők között sokan vannak ma fiak, akik örökösként élhetnének, de szolgaságban vannak. A lukács 15.13 szerint ahogy a tékozló fiú a megszerzett örökséggel „kivándorolt távoli vidékre”, úgy látjuk ma, hogy Magyarországon a fiak, az új nemzedék tömegével vonul ilyen távoli vidékekre szerencsét próbálni, illetve a jobb élet reményében. Nagyon sokan kerülnek aztán egy szolgaságba, a munka taposómalmába, sokukat kihasználnak, jövevényként élnek, mások szolgáivá válva. Van, akinek sikerül, de sok mindenkinek nem.

Ez a generáció ma az öröksége földjét hagyja el, és hogyha nem Isten szól hozzájuk, hogy menjenek, akkor nem biztos, hogy áldott lesz ez a messze földre való utazásuk.

Isten őket ezen a földön helyezte el, itt van a küldetésük, itt kellene kamatoztatni a talentumaikat, hogyha ezen a földön Istennel maradnának, akkor be tudnák tölteni a küldetésüket. Mert Isten teremtményeiként mindenki akkor és ott fog kiteljesedni és a küldetését betölteni,ott lesz boldog, ahol Isten megálmodta őt, és hogyha ott van, ahol Isten látni akarja.

Isten népének az öröksége azon a helyen fog kiteljesedni, amelyet Isten eltervezett a számára.

Így a benned lévő küldetés csak ott fog kibontakozni, hogyha ott vagy, ahol az Atya látni akar, hogyha ott maradsz az Atyai házban.

Mondom nektek: az örökségetek az Atya házában maradva fog kiteljesedni, az onnan való kiugrás, elmenekülés, kijövetel az elhívás kockáztatását veszélyezteti.

Fizikailag is az örökséget birtokba venni és azt megtartani akár külföldön, akár itthon maradva csak akkor tudjuk, hogyha ott maradunk az Atya házában.

Isten ma azt mondja sok fiatalnak: maradj az Atya házában fiúként, ne add el magad szolgaságba, ne kívánd a Fáraó taposómalmát, és ne menj bele Babilon mókuskerekének semmilyen formájába.

Azonban szolgaságban vannak azok a fiak is, akik a vezetőt vagy a pásztort vagy az egyházukat szolgálják és nem Istent. Ki akar hozni Isten ebből a gondolkozásból minden gyermekét.

Más fiak pedig szintén szolgaságban vannak az egyház falain belül is, és nem jutnak hozzá ahhoz az örökséghez, amit Isten elkészített már a számukra az anyagiakban, a házastárs, a munka, a szolgálat területén.

Fiak, akik az egyházban nem tudtak természetfeletti módon megszabadulni a függőségeikből, mások menekülőben vannak Isten elől, pedig nem Tőle kellene elfordulniuk.

Fiak küszködnek különböző kívánságok legyőzésével, mert a szabadságukat nem tudták megszerezni teljesen és végérvényesen.

Fiak szenvednek kisebbrendűség érzésben, bizonyítási kényszertől, önbizalomhiánnyal, mert az Atyai ház pusztán az egyházat jelenti számukra és nem magát a mennyei Atyát.

Azt látom, hogy a szolgaságban levő fiaknál az intézményes egyház olyan számukra, mint egy esernyő, amelynek a rejtekében élnek, de amely egy záróréteget képez, egy plafont a menny és közöttük, elzárja a mennyet számukra, elzárja az Atyai házat és annak áldásait.

Mondom nektek: „Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!” Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.” Galata 4:6,7 (Csia f.)

Róma 8:5: „A testhez igazodók ugyanis a test dolgain jártatják eszüket, de a szellemhez igazodók a szellem dolgain.”

Galata 4:30,31  Galata 5:1  (Csia ford.): „Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”

Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.”

 „Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben, és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.”

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698