„Őbenne (az Úr Jézusban) vala az (örök)élet,
és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]
És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem
tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva
tartani. A görög szöveg
szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]”
(Ján. 1,4-5)
Mert: „Az igazi világosság eljött
volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít
minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban
volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)
Ézsaiáson
keresztül már hangzik az ígéret: „De nem lesz (nem marad) mindig
sötét(ség) ott, ahol most szorongatás (elnyomás) van. Először
megalázta Zebulon (A név jelentése:
Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét,
de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán
túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát
(területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik
lakoznak a halál árnyékának földében, fény (világosság) ragyog fel
fölöttük! (Ésa. 9,1-2)
Az
Evangélium bizonyságtétele az ígéret beteljesedéséről: „Zebulonnak földje
és Naftalinak földje, a tenger felé (a tenger melléke), a
Jordánon (jelentése: az alájövő,
siető; lejövő) túl, a pogányok Galileája (jelentése: csekély, alacsony, megvetett). A nép, amely
sötétségben ül (lakik) vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak
földében és árnyékában ülnek (laknak) vala, azoknak világosság támada” (Mát. 4,15-16)
Dávid megvallása
Istennek: „Mert nálad van az (örök)életnek
forrása; a te világosságod (fényed) által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)
„Mert te gyújtod meg az én
szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Mert te gyújtasz nekem mécsest
Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29)
Mert: „Az igazakra (becsületesekre //egyenes, nyílt őszinte//) világosság fénylik (ragyog) a
sötétben (is): attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz(ságos)” (Zsolt. 112,4)
És: „Világosság
támad fel (és fényözön árad) az igazra (a megigazultra), és az
egyenes (tiszta) szívűekre öröm” (Zsolt. 97.11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.