Lukács evengélium 10. fejezet: A hetven tanítvány kiküldése (szerkesztett)

Luk. 10,1 Ezek után pedig [kiválasztott; kijelölt], és kirendelt [vagyis szolgálatba állított] az Úr másokat is, hetvenet [vagyis hetven tanítványt], és elküldé azokat kettőnként az ő orcája [vagyis a maga személye] előtt, minden városba és helyre [és helységbe], ahová ő menendő vala [ahova Ő menni készült]

Luk. 10,2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

Luk. 10,3 Menjetek el [és jegyezzétek meg]: Ímé, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Luk. 10,4 [Az útra ne vigyetek magatokkal, és] ne hordozzatok erszényt [vagyis pénzes zacskót], se táskát [se tarisznyát], se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek, [és senkinek se köszönjetek].

Luk. 10,5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] e háznak!

Luk. 10,6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad [és megnyugszik rajta]; ha nem, ti reátok tér vissza.

Luk. 10,7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó [és megérdemli] a munkás az ő jutalmára [a maga bérére]. Ne járjatok házról-házra [tilos házról-házra járnotok]

Luk. 10,8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak:

Luk. 10,9 És gyógyítsátok a betegeket [(aszthenész): erőtlen, gyenge, beteges, és tehetetleneket], akik ott lesznek, és [hirdessétek, és] mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa [az Isten királysága, uralma]

Luk. 10,10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira [vagy a piacára, és tereire] kimenvén, ezt mondjátok:

Luk. 10,11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük

[Más fordítás: lerázzuk még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek]; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok [közel jött hozzátok Isten királysága, Isten uralma]

Luk. 10,12 Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek [Jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék; meszes hely] állapota tűrhetőbb [(anektoterosz): elviselhetőbb, tűrhetőbb, kibírhatóbb] lesz ama napon, hogysem azé a városé

[Más fordítás: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz, mint annak a városnak]

Luk. 10,13 Jaj néked Korazin! [jelentése: fekete hal; füstölgő kályha]. Jaj néked Bethsaida! [jelentése: halászat háza, vadászat háza; halászháló helye] mert ha Tírusban [jelentése: sziklák, sziklák városa] és Sídonban [jelentése: lapos város) (héb. a halfogás helye] lettek [és történtek] volna azok a csodák [(dünamisz) erő megnyilvánulások, és támadtak volna azok a hatalmas jelek], melyek te benned lőnek [amelyek tebenned támadtak, és amelyek nálatok történtek], régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna [és régen más felismerésre tértek volna, és gondolkodásmódot változtattak volna].

Luk. 10,14 Hanem Tírusnak [jelentése: sziklák, sziklák városa] és Sídonnak [jelentése: lapos várost) (héb. a halfogás helye] tűrhetőbb lesz állapota [elviselhetőbb lesz a helyzete, a sorsa] az ítéletkor, hogysem néktek.

Luk. 10,15 És te Kapernaum [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], mely mind az égig felmagasztaltattál [azt hiszed, hogy a Mennybe emelkedsz], a pokolig [(hadész): láthatatlanul ítélő; a szó szoros értelmében: láthatatlan, azaz Hádész vagy az eltávozott lelkek helye vagy állapota. Egy más fordításban: észrevehetetlen, vagy kérdéses hely, a holtak birodalma, az emberi érzékszervek száméra érzékelhetetlen, felfoghatatlan, és láthatatlan] fogsz lealáztatni

 [Más fordítás: a pokolig fogsz levettetni, és lesüllyedni, és a holtak országáig szállasz alá. Az alvilágig leszel ledobva]

Luk. 10,16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet [és aki titeket elutasít], engem vet meg [engem utasít el]; és aki engem vet meg [aki pedig engem elutasít], azt veti meg [azt utasítja el], aki engem elküldött

Luk. 10,17 Visszatére pedig a hetven [vagy hetvenkét] tanítvány örömmel [és ujjongással jelentette], mondván: Uram, még az ördögök [még a gonosz szellemek, a démonok] is engednek [és engedelmeskedtek] nékünk [(hüpotasszó): aláveti magát; meghódol] a te neved [(onoma): hatalom, tekintély] által [amikor a nevedben rájuk parancsoltunk]!

Luk. 10,18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [és amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből]

Luk. 10,19 [Figyeljetek rám] Ímé adok néktek hatalmat [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság], hogy a kígyókon és skorpiókon [(pateó): a lábatok alá tiporjatok] és tapodjatok, és az ellenségnek minden erején.

[Más fordítás: Hatalmatok van az ellenség minden ereje fölött, mert hatalmat adok, hogy minden ellenséges erőn és hatalmon úrrá legyetek]; és semmi nem árthat néktek

Luk. 10,20 De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek [hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy a szellemek alátok vannak rendelve]; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [(graphó): be vannak vésve] a mennyben

Luk. 10,21 Azon órában örvendeze [(agalliaó): a szó szoros értelmében: ujjong, ugrál az örömtől] Jézus a Szent Szellemben [abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szent Szellemben, ezekkel a szavakkal], és monda: Hálákat adok néked [dicsérlek; magasztallak, dicsőítelek, és áldalak téged], Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted [(apokrüptó): titokban tart, eltitkol] ezeket a bölcsek és értelmesek [(szünetosz): értelmes, éles eszű, okos] elől, és a kisdedeknek megjelentetted [és felfedted, és feltártad, leleplezted, kinyilatkoztattad, kijelentetted a gyermekeknek, a kiskorúaknak]. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted [így láttad jónak, és mert így határoztál, és döntöttél (eudokia): elhatározás, döntés]

Luk. 10,22 Mindent nékem adott [mindent átadott nekem] az én Atyám: és senki sem tudja [(ginószkó): nincs tudatába, senki sem érti], kicsoda a Fiú, csak az Atya. És kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [akinek a Fiú ki akarja kinyilatkoztatni, és aki elől a leplet el akarja vonni; (apokalüptó): feltár, nyilvánvalóvá tesz, felfed, leleplez, kijelent]

Luk. 10,23 És a tanítványokhoz fordulván, [külön ezt] monda [csak nekik] ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok

Luk. 10,24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották

Luk. 10,25 És ímé egy törvénytudó [egy törvénytanító] felkele [felállt], kísértvén őt [(ekpeiradzó): próbára tesz rossz értelemben, vagyis megkísért], és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem [(kléronomeó): hogy osztályrészül kapjam, vagyis az örök élet örököse lehessek]?

Luk. 10,26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? [mit szab meg a törvény] mint olvasod [hogyan értelmezed]?

Luk. 10,27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből [teljes bensődből] és teljes lelkedből [(pszükhé): élet, elme, benső] és minden erődből [(iszkhüsz) férfias erőt, küzdőképességet jelent] és teljes elmédből [(dianoia): és minden gondolatoddal; és teljes értelmedből]; és [szeresd (agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül] a te felebarátodat [és a legközelebbi (plészion): embertársadat, és szomszédodat is], mint önmagadat.

Luk. 10,28 Monda pedig annak: Jól [helyesen] feleltél; ezt cselekedd, és élsz.

Luk. 10,29 Az pedig igazolni akarván magát [és keresve a maga igazát], monda Jézusnak: De ki az én felebarátom [(plészion): ki az én legközelebbi embertársam]?

Luk. 10,30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [(lésztész): rablók, útonállók, haramiák] kezébe esék, akik azt kifosztván [véresre verték] és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyják félholtan.

Luk. 10,31 Történet szerint [(szügküria) véletlenül, történetesen] pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván [és bár látta, és észrevette], elkerüli [és átment az út másik oldalára, és elment mellette].

Luk. 10,32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta [megnézte és], elkerüli [és ő is átment az út másik oldalára, és elment].

Luk. 10,33 Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, [megszánta; megesett rajta a szíve; megsajnálta, és] könyörületességre indult.

Luk. 10,34 És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára [a saját állatára], vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viseli néki [és ápolta].

Luk. 10,35 Másnap pedig elmenőben két (ezüst)pénzt kivévén [vagyis elővett két dénárt], adá a gazdának [a fogadósnak], és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

Luk. 10,36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja [legközelebbi embertársa] volt annak, aki a rablók [a haramiák, az útonállók] kezébe esett?

Luk. 10,37 Az pedig monda: Az, aki [aki irgalmas szívű volt iránta, és] könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél

Luk. 10,38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Márta nevű [jelentése: hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő] asszony pedig befogadá őt házába [(hüpodekhomai): szívesen vendégül látja].

Luk. 10,39 És ennek vala egy Mária [jelentése: keserűség, szomorúság, viszály; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen] nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét [(logoszát, igéjét].

Luk. 10,40 Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban [és Mártát eközben a sok készülődés teljesen lefoglalta, és sürgött-forgott a sok felszolgálásban]; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod [és nem törődsz azzal], hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.

Luk. 10,41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel [és sokat töröd magad, és sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz]:

Luk. 10,42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle [azt, amelyik örökre megmarad]