Lukács evangélium 11. fejezet: Kérjetek, és én válaszolok! (szerkesztett)

Luk. 11,1 És lőn [történt egy alkalommal hogy Jézus imádkozott, és] mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte [amikor befejezte], monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts [meg] minket imádkozni, miképpen János is megtanította az ő tanítványait [az ő követőit].

Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor [és valahányszor] imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a Te királyságod, a Te királyi uralmad, és nyilvánuljon meg a Te hatalmad]. Legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is

Luk. 11,3 A mi mindennapi [és a létfenntartáshoz szükséges] kenyerünket add meg nékünk naponként [és minden nap]

Luk. 11,4 És bocsásd meg [és engedd el] nékünk a mi bűneinket. Mert mi is megbocsátunk [és elengedjük] mindeneknek [minden ellenünk vétkezőnek, és azoknak, akik rosszat tesznek nekünk], akik [ezért] nékünk adósok [vagyis aki nekünk tartozik] És ne vígy minket kísértésbe [azaz: ne engedd, hogy kísértésbe essünk]; de szabadíts [ments meg, óvjál, és védjél, és őriz] meg minket a gonosztól [a rossz, káros, gonosz, rosszakaratú ördögtől]

Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor [vagyis az éjszaka közepén], és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,

Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie [és nincs mit elébe tegyek];

Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts [ne zaklass, ne zavarj, és ne háborgass] engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása [szemtelensége, és alkalmatlankodása] miatt felkél és ád néki, amennyi kell [amire szüksége van].

Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap [és elnyer, hozzájut]; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér [kenyér után sóvárog, és vágyakozik], és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki?

Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér [ha tojás után sóvárog, és vágyakozik], vajon skorpiót ád-é néki?

Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz [rossz, káros] létetekre [ti, akik rosszak vagytok, akik romlást árasztó életet éltek] tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle [sóvárogva, és vágyakozva] kérik

Luk. 11,14 És [egyszer azután] ördögöt [vagyis egy gonosz szellemet; egy süketnéma démont] űz vala ki [egy emberből], mely néma vala [aki azelőtt nem tudott beszélni]. És lőn, [hogy], mikor kiment az ördög [a démon], megszólala a (süket)néma [és elkezdett beszélni]; és csodálkozék a sokaság [a tömeg].

Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub [jelentése: a legyek, a férgek ura; a szemétnek, a trágyának, a bálványáldozatnak az ura] által, az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme [segítsége] által űzi [és hajtja] ki az ördögöket [vagyis a démonokat].

Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak [sőt követeltek] tőle.

Luk. 11,17 Ő pedig tudván [ismerve]  azoknak gondolatát [mert átlátott rajtuk], monda nékik: Minden ország [és minden királyság, és minden birodalom], amely magával meghasonlik [és amelyben megosztás van, és önmaga ellen harcol], elpusztul [és semmivé lesz]; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik [és az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik].

Luk. 11,18 És a Sátán is, ha ő magával meghasonlik [és önmaga ellen harcol], mi módon állhat meg az ő országa [és hogyan maradhatna fenn a királysága]? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által [Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].

Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által [ha Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom]  ki az ördögöket [a démonokat], a ti fiaitok ki által [kinek a segítségével] űzik ki [haj(í)tják ki őket]? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok [és így ők maguk bizonyítják, hogy nincs igazatok].

Luk. 11,20 Ha pedig Isten ujjával [Isten hatalmával] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket, [a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor]  kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa [és nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok Isten királysága]

Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres [teljes fegyverzetben] őrzi az ő palotáját, amije van [a vagyona], békességben [biztonságban] van;

Luk. 11,22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén [de ha rá tör, és megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb] legyőzi őt, minden fegyverét [a teljes fegyverzetét] elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja

Luk. 11,23 Aki velem nincs, ellenem van, [és aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik]; és aki velem nem takar [aki velem nem gyűjt, az], tékozol [és széjjelszór]

Luk. 11,24 Mikor a tisztátalan [gonosz] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár [száraz sivár helyeken vándorol, és bolyong], nyugalmat [felüdülést, csillapodást] keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.

Luk. 11,25 És oda menvén [amikor visszamegy], kisöpörve és felékesítve [kicsinosítva, rendbe hozva, és feldíszítve] találja azt.

Luk. 11,26 Akkor [tüstént elsiet, és útra kél, és] elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és [és ezek mind] bemenvén ott lakoznak [behatolnak, letelepednek, és ott élnek]; és annak az embernek utolsó [vagyis az utóbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb, nyomorúságosabb, nehezebb, veszélyesebb] lesz az elsőnél [a korábbi állapotánál]

Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül [a tömegből, és] monda néki: Boldog [és szerencsés az az anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál, [és amelyek tápláltak].

Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán] boldogok akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét ], és  megtartják [és megőrzik] azt [és engedelmeskednek]

Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság [egyre nagyobb tömeg] gyülekezett [tódult] hozzá; [és mikor a tömeg összetorlódott mellette], kezdé mondani: E nemzetség [ez a nemzedék] gonosz [káros, veszélyes, ellenséges, ártalmas, azaz gonosz]: jelt kíván [csodajelt követel], de (csoda)jel nem adatik néki, hanem ha Jónás [jelentése: galamb] prófétának ama jele;

Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás [jelentése: galamb] jelül volt [jellé vált] a Ninivebelieknek [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye], azonképpen [és úgy jel] lesz az embernek Fia is e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek]

Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya [királynője] felkél [feltámad, és életre kel a szellemi halálból] majd az ítéletkor [válságos helyzetben] e nemzetség [és e nemzedék] férfijaival, és kárhoztatja [vagyis elítéli] őket: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határáról, a föld legvégéről], hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál

Luk. 11,32 Ninive [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az ítéletkor [a válságos helyzetben] együtt támadnak majd fel [együtt kelnek életre a szellemi halálból] e nemzetséggel [ezzel a generációval, nemzedékkel], és kárhoztatják [és elítélik] ezt. Mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták a gondolkodásmódjukat, és visszatértek, visszafordultak Isten felé] a Jónás [jelentése: galamb] prédikálására [igehirdetésére;

[Más fordítás: Ninive lakói ugyanis megváltoztatták az életüket Jónás üzenetét igehirdetését hallva, mivelhogy észre tértek, és gondolkozásukat megváltoztatták, és más felismerésre tértek]; és ímé nagyobb van itt Jónásnál

Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást, mécset, világot] gyújt, nem teszi rejtekbe [nem teszi rejtett helyre, hogy eltakarja], sem a véka alá [hogy elrejtse], hanem a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, a mécstartóra, a mécslábra állítja], hogy [a belépők] akik bemennek, lássák a világosságot [a ragyogást, sugárzást, a fényt]

Luk. 11,34 A testnek [(szóma): személyednek] lámpása [mécsese, világa] a szem: ha azért a te szemed [és a te tekinteted] őszinte [nyílt, egyenes, egyszerű, becsületes, tettetés nélküli, érthető, tiszta], a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt] lesz; ha pedig a te szemed gonosz [rossz, káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a boldogtalanság áradása, ömlése], a te tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is sötét [fény nélküli, és tudatlanságban lévő].

Luk.11,35 Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény, a tűz,], mely tebenned van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen

[Más fordítás: Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami benned van, nehogy sötétséggé váljon].

Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] világos [fénytelt; csupa világosság, és fénylő, ragyogó], és semmi részében sincs homályosság [és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem], olyan világos [fényes, fénylő, és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít, és beragyog] téged az ő világosságával [mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével];

[Más fordítás: mintha a villám fénye világított volna meg]

Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája], hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni [és asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt].

Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg [hogy Jézus étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét]

Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal [és csordultig tele vagytok rablásvággyal, kapzsisággal] és gonoszsággal.

Luk. 11,40 Bolondok [esztelenek, balgák], aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van [Más fordítás: Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is]?

Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául [vagyis adományképpen] ami benne van; és minden tiszta lesz néktek [Más fordítás: Ne így cselekedjetek. Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen]

Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát [a tizedet] az (illatos)mentától, rutától [vagyis a kaporból] és minden paréjtól [és minden veteményből, és minden zöldségféléből]. de hátra hagyjátok [figyelmen kívül hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok,] az [igazságos] ítéletet [a döntést], és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni [figyelmen kívül hagyni, és elhanyagolni]

Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek [és többre tartjátok] az előlülést a gyülekezetekben [a főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés helyén], és a piacokon [a vásártéren; és a tereken] való köszöntéseket

Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a [jeltelen, és felismerhetetlen sírboltok, és mint a rég beomlott] sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják [ezért mit sem sejtve járnak felettük]

Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz [és sértegetsz]. »Más fordítás: Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol«.

Luk. 11,46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan [elviselhetetlenül nehéz és nyomasztó] terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek [sem nyúltok hozzá, és meg sem érintitek] azokat a terheket

[Más fordítás: Rossz lesz nektek is, törvénytanítók! Olyan szabályokat hoztok, és kényszerítetek az emberekre, amiket nehéz betartani. Ti viszont meg sem próbáljátok betartani ezeket a szabályokat]

Luk. 11,47 Jaj néktek! Mert ti építitek a próféták sírjait [a síremlékeit]; a ti atyáitok pedig megölték őket

[Más fordítás: Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket].

Luk. 11,48 Tehát bizonyságot [tanúságot] tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit [és bűntársaik vagytok]; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat

[Más fordítás: Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek]

Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] és apostolokat [követeket]; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek [és kiűznek, azaz kiutasítanak, és kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek];

Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől [e nemzedéktől] minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva [eddig a nemzedékig] kiontatott.

 [Más fordítás: hogy számon kéressék minden próféta vére, amelyet e látható világ alapjának levetésétől / elvetésétől fogva kiontottak]

Luk. 11,51 Az Ábel [jelentése: átmeneti, mulandó, lehelet, elmúlás, esendőség] vérétől fogva mind a Zakariás [akiről az Úr / vagyis Jehova megemlékezett] véréig, ki elveszett [akit meggyilkoltak] az [áldozati] oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől [Más fordítás: Igen, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek]

Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek [mert magatokhoz vettétek, magatokhoz ragadtátok, és lefoglaltátok] a tudománynak [az ismeretnek] kulcsát ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok

[Más fordítás: mert az emberektől elvettétek a kulcsot, amely Isten ismeretére vezet. Ti magatok nem használtátok, és megakadályoztátok - útját álltátok - ebben azokat is, akik be akartak menni]

Luk. 11,53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok [vagyis a vallási vezetők] kezdenek felette igen ellene állani [rettentően neheztelni, és nagyon feldühödtek rá] és őt sok dolog felől kikérdezgetni, és faggatni.

[Más fordítás: Amikor Jézus elment onnan, a törvénytanítók és farizeusok rosszindulattal kérdezgetni kezdték őt mindenféléről],

Luk. 11,54 Ólálkodván ő utána [és kelepcét állítottak neki], és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni [hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák], hogy vádolhassák őt.

[Más fordítás: Közben azt figyelték, hogy hol használhatnák föl ellene, amit mondott. leselkedtek rá, és alattomban figyelték. És vadásztak arra, hátha valami olyat talál mondani, amivel vád alá helyezhetnék].