Szeretnék
értelmesen élni, úgy, hogy minél kevesebb megbánni valóm legyen életem végén,
ha tudnám mi az életem célja, s nem csak tengnék-lengnék egyik napról a
másikra, egyik évről a másikra. Mitől is lesz értelmes, értékes egy ember
élete? Ha hiszem, hogy Isten teremtett, hogy terve, célja van az életemmel,
akkor beteljesedett életem csak akkor lehet, ha megismerem, elfogadom Isten
tervét az életemre. Ez elsősorban azt jelenti, hogy elfogadom Jézus
váltsághalálát bűneimért. De nem csak ennyi? Mi Isten akarata rám vonatkozóan?
A
Római levél 12. rész 2. versét megnéztem több fordításban és román nyelven is.
Nagyon tetszik a Károli fordítás, a Ravasz László által átdolgozott szöveget
írom ide:
És
ne szabjátok magatokat a jelenlevő világhoz, hanem alakuljatok át a ti elmétek
megújúlásával, hogy megítélhessétek, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata.
Isten
akarata milyen? Jó, kedves és tökéletes.
Jó
lenne ezt megismerni, hogy ez valósuljon meg az életemben. De hogyan?
Hogyan ismerhetem fel biztosan, könnyedén (román ford.) Isten akaratát? Úgy
hogy átalakulok, megváltozik a gondolkozásmódom. Értelmem, elmém megújulása
által. Miért kell, megváltozzon és jó-e ez nekem? Milyen most a
gondolkozásmódom, hogyan alakult? Különc és csodabogár kell legyek? Sokkal jobb
elvegyülni a tömegben és menni az árral, nem vállalni felelősséget semmiért.
Mit
tegyek? Ne szabjam magam a jelenvaló világhoz. Ne … e jelenvaló világhoz?
Milyen is ez a jelenvaló világ? Humanista. Az én kényelmem, jólétem a cél. És minél
több pénz (mert ezzel minden megvásárolható) és hatalom bármi áron. Lebontva az
én mindennapi életemre ez nagyon konkrét dolgokat jelent minden nap… Ne legyek
olyan, mint a világ, ne gondolkozzak úgy, mint a többség, ne éljek úgy, mint a
jelenvaló világ lelkülete, szellemisége diktálja. Ne menjek a tömeggel.
Gyáváknak itt nincs hely!
Nem
túl nagy ez az ár? Vajon ez az útja, módja annak, hogy felismerjem
Isten jó, kedves és tökéletes akaratát? Mi az, amit többre tartok: az emberek
jó tetszését vagy Isten jó, kedves és tökéletes akaratát? A másság nem marad
észrevétlen: tiszteletet vagy lenézést vált ki, a mássággal szembesülve
döbbenünk rá, milyenek vagyunk. Isten szentségét látva lesz utálatossá
számunkra a bűn. Merek-e más lenni? S rám nézve mit, kit látnak?
József
élete csodálatos átalakuláson ment át. Átformálódott a gondolkodásmódja. Az 1
Mózes 50:20-ban ezt mondja testvéreinek apjuk halála után, amikor ők attól
féltek, hogy József megtorolja az őt ért sérelmeket:
Ti
rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy
cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.
Megváltozott,
megújult gondolkodásmód: szebbé teszi az életet. Sok mindent nem
változtathatunk meg. A nehezet, a fájdalmat nem kerülhetjük el. Nem kérdeztek
mikor, hol, milyen családban akarunk megszületni és sorolhatnám…
Hogy
valaki nem szeret, nem ért meg, megbánt, gyűlöl, kiszolgáltat (mindezt én élem
úgy meg), nem változtathatom meg sok esetben. De merek-e Istenben bízni,
hogy mindenről tud és hatalma van mindenből jót kihozni – mikor és hogyan nem
tudom?
Merek-e
máshogy gondolkozni? Merek-e máshogy élni akkor is ha nem tenné (lásd Dán. 3:
17-18)? József élete nem volt könnyű, mégis szépen élt, mert máshogy
gondolkozni, viszonyulni élethelyzetekhez, emberekhez, mint ahogy úgymond
természetes lett volna. Szép példa.
Akarom-e
hogy életemben megvalósuljon Isten jó, kedves és tökéletes akarata?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.