Apostolok Cselekedete: 4. fejezet: HIT ÉS ÜLDÖZÉS (szerkesztett)

Csel. 4,1 Míg ők azonban a néphez szólottak [a néphez beszéltek, megjelentek, és] oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője [a templomőrség parancsnoka] és a sadduczeusok,

Csel. 4,2 Neheztelve [bosszankodtak ugyanis, és fel voltak háborodva] a miatt [mert nehezen szívelték el, és igen rossz néven vették], hogy ők a népet tanítják, és hirdetik [prédikálják] a Jézusban a halálból [a halottak közül] való feltámadást;

Csel. 4,3 És rájuk veték kezüket [elfogták Pétert és Jánost, és letartóztatták], és veték őket őrizet alá [és börtönbe zárták őket] másnapig, mert már este vala.

Csel. 4,4 Sokan pedig azok közül, kik hallgatják az igét [a logoszt], hívének [vagyis: sokan hitre jutottak]; és lőn a [Jézusban hívő] férfiak száma mintegy ötezer.

Csel. 4,5 Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlnek azoknak fejei, vénei és írástudói [a törvénytanítók, és a jeruzsálemi elöljárók] Jeruzsálembe.

Csel. 4,6 És Annás [jelentése: alázatos], a főpap, és Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás] és János [jelentése: Jahve kegyelmes] és Sándor [jelentése: férfit legyőző], és akik csak főpapi nemzetségbeliek [főpapi származásúak] valának.

Csel. 4,7 És mikor őket a középre állaták, tudakozzák [kikérdezték, vallatták őket, és így faggatóztak] vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által [vagy kinek a nevében] cselekedtétek ti ezt.

Csel. 4,8 Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve [akkor Péter, aki tele volt Szent Szellemmel], monda nékik: Népnek fejedelmei [népünk vezetői; ti, főemberei a népnek] és Izráelnek vénei!

Csel. 4,9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás [egy nyomorék, magatehetetlen, beteg] emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki [folyik a vizsgálat ellenünk, és ítélkezés alá kerültünk, hogy], mi által gyógyult meg ez:

Csel. 4,10 Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének [és vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt], hogy [a mi Urunknak] a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve [és hatalma] által [történt. Ő az], akit ti megfeszítettetek [karóra húztatok, kivégeztetek], kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben

[Más fordítás: A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert. Ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen].

Csel. 4,11 Ez [vagyis Jézus] ama kő [Ő lett a sarokkő], melyet ti építők megvetettetek [félredobtatok; semmibe vettetek], mely lett a szegletnek fejévé [akiből mégis a ház sarokköve lett].

Csel. 4,12 És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [vagyis üdvözülhetnénk].

»Más fordítás: Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket«.

Csel. 4,13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat [az ő hitvalló bátorságukat, és merészségüket] és megértették, hogy írástudatlan [tanulatlan, képzetlen] és közönséges [tudatlan, és egyszerű, faragatlan] emberek csodálkoznak [meglepődtek] vala; meg is ismerik őket, hogy a Jézussal voltak vala.

Csel. 4,14 Mikor azonban látták, hogy amely ember meggyógyult vala, ővelük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni [őket megcáfolni, vagy tagadni].

Csel. 4,15 [Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől]. Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak [tanakodtak, megvitatták, meghányták-vetették] maguk közt, mondván:

Csel. 4,16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló [közismert] csoda lőn általuk, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak [és tartózkodnak], tudtukra van [ismert], és el nem tagadhatjuk.

Csel. 4,17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között [ez a hiedelem], fenyegetéssel fenyegessük meg őket [és szigorúan tiltsuk meg], hogy [ezentúl] többé egy embernek se szóljanak ebben a névben [vagyis: többé senkinek se merjenek szólani a Jézus nevében].

Csel. 4,18 Azért beszólítván [behívatták] őket, megparancsolták nékik [és arra utasították őket], hogy teljességgel [egyáltalán] ne szóljanak [és ne beszéljenek] és ne tanítsanak a Jézus nevében.

Csel. 4,19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: [Hozzatok ítéletet, és döntsétek el ti magatok] Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogysem Istenre, ítéljétek meg

[Más fordítás: Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki]!

Csel. 4,20 Mert nem tehetjük [és nem is lehetséges], hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

Csel. 4,21 Amazok pedig nem találván semmi módot, [semmi lehetőséget arra, hogy] hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik [és magasztalják] vala az Istent azért, ami történt.

Csel. 4,22 Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

Csel. 4,23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, amiket a főpapok [a papi fejedelmek] és a vének mondottak nékik.

Csel. 4,24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel [egyetértésben, közös akarattal] felemelik szavukat az Istenhez, és mondának: [Mindenható] Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.

Csel. 4,25 Ki Dávidnak, [a mi atyánknak, és] a te szolgádnak szája [és a Szent Szellem] által ezt mondottad: Miért zúgolódtak [miért zúdultak fel; zúgolódnak, háborognak, morognak] a pogányok [a nemzetek], és gondoltak [miért foglalkoznak, törekednek, elmélkednek, mit forgatnak az elméjükben] a népek [a nemzetek] hiábavalókat [haszontalan, hiábavaló, tartalom nélküli dolgokat]?

Csel. 4,26 Felállottak [felkeltek, fellázadtak] a földnek királyai, és a fejedelmek [megegyeztek és] egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa [az ő Felkentje] ellen.

Csel. 4,27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad [a te szent Szolgád], a Jézus ellen, akit felkentél, [valóban megegyezett] Heródes és Poncius Pilátus [ebben a városban] a pogányokkal [a nemzetekkel] és Izráel népével,

Csel. 4,28 Hogy véghezvigyék [hogy végrehajtsák azt], amikről a te kezed [és amit hatalmad] és a te tanácsod [és akaratod] eleve elvégezte [előre elrendelt; elhatározott] volt, hogy megtörténjenek.

Csel. 4,29 Most azért, Urunk, tekints [figyelj oda] az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal [minden módon, és mindig és állandóan nyíltan, világosan, és őszintén] szólják a te beszédedet [hirdessék igédet],

Csel. 4,30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak [a te szent Szolgádnak], a Jézusnak neve által.

Csel. 4,31 És minekutána könyörögtek [és imájukat befejezték], megmozdult [megrendült; megrázkódott] a hely, ahol egybegyűltek; és betelének [beteljesednek] mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét [Isten Igéjét, logoszát] bátorsággal szólják vala.

Csel. 4,32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala [kihívott gyülekezet egy akaraton, vagyis teljes egységben volt]; és senki semmi marháját [vagyonát] nem mondá magáénak [sajátjának], hanem nékik mindenük köz [közös] vala [és mindenüket megosztották egymással].

Csel. 4,33 És az apostolok nagy erővel [és hatalommal] tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról [és hirdették mindenkinek az Úr Jézus halottak közül való életre kelését]; és nagy kegyelem [vagyis: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] vala mindnyájukon.

Csel. 4,34 Mert szűkölködő [nélkülöző] sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek [szántóföldek] vagy házak birtokosai [tulajdonosai] voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,

Csel. 4,35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala.

Csel. 4,36 József is [jelentése: felmagasztalt], ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el, ami megmagyarázva annyi [vagyis lefordítva azt jelenti], mint Vigasztalás [buzdítás, bátorítás, vagyis a Szent Szellem] Fia, Lévita [azaz Lévi leszármazottja], származása szerint ciprusi [jelentése: szeretet].

Csel. 4,37 Mivelhogy néki mezeje [szántóföldje] vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.