Apostolok cselekedete 3. fejezet: Jézus nevének ereje és hatalma (szerkesztett)

Csel. 3,1 [Történt egyszer, hogy] Péter és János pedig együtt mennek vala fel [(autosz): ugyanabból a célból] a templomba [(hieron): Istennek szentelt, megszentelt; a szenthelyre] az imádkozásnak órájára, kilencre [vagyis: délután három órára, a délutáni imádkozásra]

Csel. 3,2 És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta [vagyis: születése óta béna] vala [és nem tudott járni], kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek [a szenthelynek úgynevezett Ékes (díszes) kapujában helyezték el], hogy kérjen alamizsnát [könyöradományt] azoktól, akik bemennek a templomba.

Csel. 3,3 Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba [a szenthelyre] akarnak bemenni, kére őtőlük alamizsnát [kérte őket, hogy könyöradományt adjanak neki].

Csel. 3,4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette [(atenidzó): a tekintetét rászegezte] Jánossal egyben, monda: Nézz [és figyelj] mireánk.

Csel. 3,5 Az annakokáért figyelmez vala reájuk [vagyis: rájuk nézett], remélvén [azaz: abban a reményben], hogy valamit kap tőlük.

Csel. 3,6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj [járkálj]!

Csel. 3,7 És őt jobb kezénél fogva felemelé [megragadta, és felállította (felsegítette) őt,], és azonnal megerősödnek [abban a szempillantásban meggyógyultak] az ő lábai és bokái.

Csel. 3,8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba [a szent helyre], járkálva és szökdelve [ugrálva] és dicsérve az Istent.

[Más fordítás: Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba]

Csel. 3,9 És látá őt az egész nép, hogy jár [járkál] és dicséri [magasztalja] az Istent:

Csel. 3,10 És megismerték őt [felismerték], hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak [a szenthelynek] Ékes kapujában [aki a Díszes kapu mellett szokott ülve koldulni]. És megtelnek csodálkozással [döbbenettel és önkívülettel töltötte meg őket] és azon való álmélkodással [(eksztaszisz): önkívület, elragadtatás, extázis; és magukon kívül voltak a miatt], ami történt vala ő vele.

[Más fordítás: Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, és félelemmel telve csodálkoztak azon, ami ezzel az emberrel történt].

Csel. 3,11 Mikor pedig ragaszkodik Péterhez és Jánoshoz [és hozzájuk szegődött] az a sánta, aki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefut őhozzájuk, a tornácba, mely Salamonénak [békének] neveztetik.

[Más fordítás: A meggyógyult ember együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templomnak abba a részébe, amit Salamon oszlop-csarnokának neveznek. A csodálkozó emberek mind odafutottak hozzájuk]

Csel. 3,12 Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel [hatalmunkkal, képességünkkel] vagy jámborságunkkal [istenfélelmünkkel] műveltük [cselekedtük] volna azt, hogy az járjon

[Más fordítás: Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásos jóságunkkal, hogy járni tudjon]

Csel. 3,13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát [paisz: szolgáját], Jézust, kit ti elárulátok [kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [(arneomai): elutasít, visszautasít] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.

[Más fordítás: Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt].

Csel. 3,14 Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek.

[Más fordítás: Elutasítottátok, megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért],

Csel. 3,15 Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk.

 [Más fordítás: Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]

Csel. 3,16 És az ő nevében [(onoma) jelenti magát a személyt, de a görög szó magába foglalja a személy hatalmát, tekintélyét, jellemvonását is] való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit [(pisztisz): hit, amely magába foglalja a bizalmat; meggyőződést, bizonyosságot], mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.

[Más fordítás: Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre ennek a nyomorékon született embernek az egészségét teljesen, mégpedig a szemetek láttára];

»Még egy másik fordítás: Az ő nevébe vetett hitnek alapján ezt az embert, akit láttok és ismertek, az ő neve tette szilárddá. A hit őrajta keresztül adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindannyitok szeme láttára«

Csel. 3,17 De most, atyámfiai [testvérek], tudom, hogy tudatlanságból [értetlenségből] cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek [elöljáróitok] is

[Más fordítás: Testvéreim Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem értettétek meg, hogy mit tettetek]

Csel. 3,18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta [(prokataggelló): előre kihirdette] minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi [hogy szenvednie kell], ekképpen töltötte be

Csel. 3,19 Bánjátok meg [gondoljátok hát meg magatokat] azért és térjetek meg [(episztrephó): megfordul, visszatér], hogy eltöröltessenek a ti bűneitek [(hamartia): céltévesztésetek], hogy így eljöjjenek a felüdülés [(anapszüxisz): fellélegzés, felüdülés, enyhülés, frissülés] idei az Úrnak színétől [jelenlététől].

»Más fordítás: Térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat) és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltöröltessenek a bűneitek (vétkeitek), hogy így eljöjjenek a felüdülés időszaka(sza)i (vagyis: a nagy ünnepi pihenés napjai)az Úr ábrázatától, vagyis: jelenlététől«

Csel. 3,20 És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett.

[Más fordítás: Az Úr jelenléte szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek, és elküldi hozzátok Krisztust, akit előre kiválasztott a számotokra: Jézust, akit Messiásul rendelt].

Csel. 3,21 Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjáteremtetnek mindenek [mindaddig, míg meg nem lesz az új teremtés; egészen a mindenség megújulása idejéig], amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől [öröktől] fogva.

[Más fordítás: Őt (Jézust) azonban az égnek (a Mennynek) kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által]

Csel. 3,22 Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai [testvéreitek] közül, mint engem [olyat, mint én]; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd néktek

[Más fordítás: Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának].

Csel. 3,23 Lészen pedig, hogy minden lélek [(pszükhé): személy], valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni [(exolethreuó): kiirt, elpusztít, teljesen megsemmisül] a nép közül.

Csel. 3,24 De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek [(prokatangelló): előre meghirdették, előre bejelentették]

Csel. 3,25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek [(diathéké): végrendelet, amit hivatalos írásban rögzítettek] fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek [(gé): föld, mint látható világ] nemzetségei mindnyájan.

[Más fordítás: Ti vagytok a prófétáknak s ama szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra vonatkozólag rendelt el, mikor Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást áldani a föld összes nemzetségei].

Csel. 3,26 Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban [(próton): először, első alkalommal] néktek támasztván [nektek támasztotta fel], elküldé őt, hogy megáldjon titeket [azzal, hogy] mindegyikőtöket megtérítvén [(aposztrephó): eltávolít, elfordít, eltérítsen] bűneitekből [(ponéria): gonoszság, romlottság, hitványság].

»Más fordítás: Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket. Mégpedig úgy, hogy többé ne tegyetek gonosz dolgokat«