2013. július 27.

Ige: A boldog emberről

 „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [aki nem jár; nem követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [tanácsa szerint]. Aki nem jár [és meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [nem téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (nem telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]*

Hanem örömét [és kedvét] leli [gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel** (Zsolt 1,1-2)

*Az Úr figyelmeztetése: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)

A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14)

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17)

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök” (Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5)

**És a Szent Szellem újra-és újra megismétli a tanácsot, hogy az bevésődjön a szívünkbe, kijelentve a következményt is:Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek (BIBLIÁNAK) az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józs. 1.8)

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre (cselekedeteid mutassák), és legyenek fejdíszként a homlokodon (az Igén elmélkedj). Írd azokat házad ajtófélfáira (szemeid csak az Igére nézzenek) és kapuidra (füleid csak az Igét hallgassák)!” (5 Móz. 6,6-9)

„Vegyétek azért szívetekre (bensőtökbe) és egész valótokra e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

Akkor igazzá leszel, akiről így szól a prófécia: „Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei” (Zsolt. 37,30-31)

Dávid így ad példát, megvallva, hogy: „Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam” (Zsolt. 119,147-148)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.