.jpg)
"De ha fel is áldozta
magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él (Ézs 53,10).
A mi Urunk Jézus Krisztus nem
hiába halt meg. Halála áldozat volt: helyettünk halt meg, mert halála a mi
bűneink büntetése volt, és mivel értünk hozott áldozatát Isten elfogadta,
megszabadította azokat, akikért életét áldozatul adta.
Halálával olyanná lett, mint
a gazdagon termő gabonamag. Jézus Krisztust gyermekei sokasága követi. Ő az
"örökkévaló Atya", és ezt mondja majd egyszer: "Én pedig és e
gyermekek, akiket az Úr adott nekem" (Ézs 8,18a).
A férfi büszkesége a fiak,
"mint hős kezében a nyilak" (Zsolt 127,4). Jézus Krisztus tegze telve
van ilyen nyilakkal, mind egy-egy gyermeke. A férfit fiai képviselik, ugyanígy
Krisztust a keresztyének. A férfi élete mintegy meghosszabbodik, és tovább él
leszármazottaiban, ugyanígy folytatódik az Úr Jézus Krisztus élete a hívőkben.
Jézus Krisztus él, ezért
látja "utódait". Szemét rajtunk tartja, gyönyörködik bennünk,
felismeri bennünk szolgálatának gyümölcsét. Örüljünk, hogy Urunk örvendezik
gyötrelmes áldozatának eredményében, és hogy Ő mindvégig rajtunk tartja a szemét,
mint halálának gyümölcsein. Azok a szemek, amelyek egykor könnyeket hullattak
értünk, most gyönyörködve kísérnek minket. Ő szemmel tartja azokat, akik rá
néznek. Szemeink találkoznak, és milyen nagy örömet jelent ez!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.