Ige: Az út készítés

Bemerítő János hirdeti a megtérést: „Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke [jelentése: lejövő, lefolyó, lesiető, a halál folyója].

Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről [az ő céltévesztésükről]

Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett meg [ki tanított, és figyelmeztetett] titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [és fussatok]?* (Mát. 3,5-7) 

*Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz – szintén viperák fajzatának nevezve őket – amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges kígyóknak(viperáknak) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat (gonosz létetekre), holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Mát. 12,34)

„Kígyók, mérges kígyóknak (viperáknak) fajzatai (ivadékai), miképpen kerülitek ki  a gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33)

A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó, félrevezető, az ellenség) atyától valók vagytok (és származtok), és a ti atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok, és) akarjátok (és vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen őbenne igazság (az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó] gyümölcsöket.

Mát. 3,9 És ne gondoljátok [ne véljétek], hogy így szólhattok [hogy arra hivatkozhattok, és így gondolkozhattok] magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten eme kövekből is támasztani fiakat [mert van ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak*

*Az Úr Jézusnak ki is mondták a zsidók, mert valóban ezt gondolták: „Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait (cselekedeteit) cselekednétek (és tennétek). Ámde (ti) meg akartok engem ölni, olyan embert (olyan valakit), aki (azt) az igazságot beszéltem(és hirdettem) néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte(nem tette volna)” (Ján. 8,39-40)

Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [azokat tűzbe dobják, tűzbe hajítják)]*

*Az Úr Jézus is meghirdeti, hogy: Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik (tűzre dobatik)” (Mát. 7,19)

És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén (így válaszolt), és monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9)

Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (a megigazult)virágzik (és virul), mint a pálmafa, (és magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15)

Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [aki a nyomomba lép], erősebb [és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [sem alkalmas, vagy megfelelő]; ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket*

*A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele:  „És prédikála, mondván (és ezt hirdette): Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam. Én vízbe merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít be titeket” (Márk. 1,7-8)

János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor farizeusok kérdezgették, Ő így: „Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek be, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem (arról), hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34)

És: „János bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván (és azt hirdette): Ő vala(az), akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett (és megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett (megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek (hogy ismertté legyen Izráel előtt), azért jöttem én, aki vízbe merítek be” (Ján. 1,15)

 Pál apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig(ekkor) Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be (és megtérést követelt),azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4)

A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejővén (amikor együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (el ne távozzanak)Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni (nemsokára) nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5)

És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája volt, a prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), és eltelé (és betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (valami lángnyelvek, amelyek szétoszlottak) és üle (és leszálltak) mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni (és beszélni) más (vagyis különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)

Mát. 3,12 Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja [kitakarítja; áttisztítja] az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját [a búzát] csűrbe [a magtárba] takarítja [és gyűjti], a polyvát [azaz: pelyvát] pedig megégeti olthatatlan tűzzel*

*Dávid így prófétál a Krisztusban megigazult, és az Isten nélkül élő emberről:„Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete], aki nem indul[nem jár; nem követi] a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [tanácsa szerint] aki nem jár [és meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [nem téblábol, nem lézeng, és nem lakik, nem tartózkodik, és nem időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe].

 Hanem örömét [és kedvét] leli [és gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól[törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel.Olyan [lesz], mint a víz [mint a folyóvizek] partjára ültetett [és plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [vagyis a maga idejében] gyümölcsöt terem, [és gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [nem hullanak el]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)].

De nem így [járnak] a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [és mint a szálló por], amelyeket elsodor[szétszór; ide s tovahány] a szél a földről [a Te jelenléted elől]” (Zsolt. 1,1-4)