Dr-Kováts György: IRIGYSÉGBŐL ÉS VERSENGÉSBŐL?

Fil 1,15-16:

Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. /16/ Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik; [Róm. 2,8.]

Azon gondolkoztam el, hogy mi mindent nem használ fel az ember arra, hogy saját nagyságát megmutathassa a másik felett. Még az evangélizációt is végezheti ilyen indítékból. Lehet, hogy kívülről nem látszik meg ez, - legalábbis azonnal -, de a szív mélyén ilyen az indíték: bebizonyítani, hogy jobb vagyok, mint a másik, ügyesebb, nagyobb eredményt tudok felmutatni, kiválóbb vagyok, mint ő.

1./ Fájdalmas törekvés. Ki nem elégíthető vágy a szív mélyén. Hiába mutatja meg valaki, hogy ő jobb a másiknál, nem nyugszik meg benne a szíve: állandó bizonyítási vágy fogja gyötörni utána is. Mindig többre vágyik az ilyen ember, mindig többet akar felmutatni, és mindig másokhoz viszonyítja magát: ezért hát nincs megállás.

A minap olvastam Nansen életét. Nem jutott el az Északi Sarkhoz, vissza kellett fordulniuk jóval a cél előtt, mert lassú volt az előrehaladás és nem volt elegendő élelmük. Jó döntés volt, s hazajutottak. Évekkel később találkozott Amundsennel, aki szerette volna meghódítani az Északi Sarkot. Már fel is szerelték a hajót, az expedíció készen állt, de jött a hír: Pearry elérte előttük. Amundsen úgy tett, mintha folytatná erőfeszítéseit az Északi Sarki expedícióra, de belül már tudta, hogy mit fog tenni. Elindult, de néhány nappal indulása után bejelentette, hogy a Déli Sarkot tűzi ki útirányul. Meg is hódította. Miért? Mert nevét be akarta írni a történelembe. Első akart lenni. Tudta, hogy Scotték már úton vannak oda, s ha nem siet, nem lehet az első. A másodikat ugyan ki jegyzi fel? Ha pedig ezt meghódítják előtte, nem marad már más hely a Földön, amit még elsőként felfedezhetne. Ezért döntött: nem számít, hogy mire kapta a felhatalmazást, nem számít, hogy hány embert csapott be ezzel, nem számít a közvélemény - az úgyis megváltozik, ha győztesen visszatér - semmi nem számít, csak az, hogy győzzek, hogy első legyek, hogy beírjam nevemet a történelembe. Scotték ott szenvedtek ugyanazon az úton. Nem törődött velük. Megfagytak, éhen haltak, lehet, hogy Amundsen tudott volna segíteni nekik, s akkor megmenekülhettek volna. Nem volt fontos számára. Nem, mert nem segítette volna elő azt, hogy első legyen. Emberi életek mentek rá, hogy ő legyen az első. A versengés gyilkossá tette. Mint Káint. Első akart lenni. Nem akarta, hogy mások megelőzzék. Arról akart híres lenni, hogy ő a “leg”: a legelső, a leghatalmasabb, a legsikeresebb, a leggazdagabb, a legeredményesebb, a leggyorsabb, a legnagyobb.

Hány embert mozgat ez? Hány ember nem tudja elviselni a második helyet. Hány ember nem alhat, ha valaki jobb nála valamilyen területen. Hányan érzik magukat boldogtalannak, ha nem róluk van szó a társaságban, ha nem őket emelik ki dicséretképpen és nem velük példálóznak. Azt szeretik, ha irigyek rájuk, ha sóvárognak az után, amivel ők rendelkeznek.

Nansen minden bizonnyal megállt volna Scott mellett, megkereste volna őket, segített volna, és legboldogabb azzal lett volna, ha egy angol-norvég közös expedíció, a Scott-Nansen csoport éri el először a Sarkot. Megmentette volna az embert, s nem a hírnév lett volna fontos a számára.

2./ Az irigység és versengés az evangélizációban olyan tettekre sarkallja az embert, amikre nem Isten indítja őt, hanem amikkel felülmúlhatja a másikat. Nem magát, hanem a másikat. Nem az Úr terve szerint, hanem a magáé szerint. Nem azzal a célkitűzéssel, hogy az Úr nagyobbá legyen az emberek szemében, hanem azzal, hogy ő maga nagyobbá legyen a másiknál, és elismerést találjon az emberek előtt.

3./ Ez az indíték pusztító. Isten akaratát keresztülhúzza. Az ember akaratát felmagasztalja. Isten dicsőségét megrabolja. Az ember dicsőségét felemeli. S az Úr engedi. Végbe lehet vinni. Még fel is használja az Úr néha. Nem akadályozza meg, nem állítja le - sokszor. De mi lesz belőle? Az, akivel szemben versengenek, még talán épülhet is belőle - a szenvedések között. De az, aki verseng - előbb vagy utóbb, de lerombolódik. Nem marad győztes. Mert az elsőségből soha nem lehet elég, s ameddig szíve össze nem törik, addig az ember sóvárog kielégíthetetlenül. Ameddig így sóvárog, mindig további célokra tör és felemészti magát.

Uram, őrizz meg kérlek a rossz indítékból való szolgálattól! Őrizz meg, a magad céljaira. Arra, hogy Neked szerezzek dicsőséget! Ámen.