2012. február 27.

Lukács evanélium 12. fejezet: A vallás képmutatás. (szerkesztett)


Luk. 12,1 Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani. Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]

Luk. 12,2 Mert nincs oly rejtett [eltakart, elleplezett] dolog, mely napfényre ne jőne [vagyis nyilvánvalóvá ne válna, és le ne lelepleződne, amely ismertté ne válna]; és oly [elrejtett] titok, mely ki ne tudódnék.

[Más fordítás: Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté nem válnék]

Luk. 12,3 Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani [és fényes nappal lesz elhíresztelve, és a fényben halljátok majd vissza]; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban [és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok], azt a házak tetején fogják [hatalommal] kihirdetni [és nyilvánosan ismertté tenni].

Luk. 12,4 Mondom pedig néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]: Nehogy féljetek [mert tilos megijednetek, és megrémülnetek, vagy megriadnotok] azoktól, kik a testet [(szómát:a személyiségeteket, az egótokat, vagyis az éneteket),  az élő szervezetet] ölik meg [és pusztítják el], és azután többet nem árthatnak; [és azon túl többet nem tehetnek veletek].

Luk. 12,5 De megmondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], kitől féljetek [ijedjetek meg,]: Féljetek [és rémüljetek, és riadjatok meg] attól, aki minekutána megöl [és elpusztít], van arra is hatalma [lehetősége, szabadsága, és felhatalmazása], hogy a gyehennára [Siralom-völgybe, a szemétre] vessen [az izzó, parázsló, szemétbe dobjon benneteket]. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek

Luk. 12,6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren [két krajcáron]? És egy sincs azok közül Istennél [Isten szemében] elfelejtve.

Luk. 12,7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak [és mind meg vannak számlálva]. Ne féljetek azért [ne aggódjatok, ne ijedjetek meg], sok verébnél drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok

Luk. 12,8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást [tanúságot] tesz én rólam [és én mellettem] az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról [azt az Emberfia is megvallja] az Isten angyalai [hírnökei, és követei] előtt.

[Más fordítás: Mondom nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. És azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt];

Luk. 12,9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt

Luk. 12,10 És ha valaki valamit mond [legyen az akár kijelentés, tanítás, prédikáció, vagy prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem bocsáttatik

Luk. 12,11 Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;

Luk. 12,12 Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok

Luk. 12,13 Monda pedig néki egy [valaki] a sokaság [a tömeg] közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.

Luk. 12,14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek (döntő)bíróvá vagy osztóvá?

Luk. 12,15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget [a kapzsiságot, a mohóságot, és a fösvénységet]; mert nem a vagyonnal [anyagi javakkal] való bővölködésben van az embernek az ő élete.

[Más fordítás: Vigyázzatok, óvakodjatok, tartózkodjatok és őrizkedjetek mindenféle kapzsiságtól. Mert az ember élete nem attól függ, hogy milyen nagy a vagyona. Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg]

Luk. 12,16 És monda nékik egy példázatot [hasonlatot], szólván: Egy gazdag [jómódú, vagyonos] embernek bőségesen termett a földje.

Luk. 12,17 Azért magában okoskodik [ekkor így gondolkozott és latolgatta, mérlegelte, és így tanakodott magában], mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom [betakarítanom, és begyűjtenem] az én termésemet.

Luk. 12,18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet [magtáraimat] lerontom [lebontom], és nagyobbakat építek; és azokba takarom [és oda takarítom be, és ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet] és az én javaimat.

Luk. 12,19 És [azután majd elégedetten] ezt mondom az én lelkemnek [vagyis magamnak]: Én lelkem [azaz: én énem, életem], sok javaid vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe [pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]!

Luk. 12,20 Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te lelkedet [a te életedet] te tőled; amiket pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek?

Luk. 12,21 Így van dolga annak [és így jár az], aki kincset takar magának [aki elraktároz, és felhalmoz], és nem az Istenben gazdag

Luk. 12,22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért [vagyis ezért] mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] a ti életetek felől [és ne nyugtalankodjatok megélhetésetek miatt, hogy], mit egyetek; se a ti testetek [szóma: a ti személyetek] felől, mibe öltözködjetek.

Luk. 12,23 Az élet több [jelentősebb, és értékesebb], hogysem az eledel [és fontosabb a tápláléknál], és a test [szóma: a személyetek], hogysem az öltözet [vagyis mint a ruházat].

Luk. 12,24 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrjük [és nincs raktáruk és magtáruk]; és az Isten eltartja [és mégis gondoskodik róluk, táplálja] őket: mennyivel drágábbak [különbek, értékesebbek, és fontosabbak] vagytok ti a madaraknál?

Luk. 12,25 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [vagy nyugtalankodásával és tépelődésével] megnövelheti [megnyújthatja] termetét egy arasszal [vagy csak egy órával meghosszabbíthatná az életét;

Luk. 12,26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog [ha ilyen kis dolgot, a legapróbb legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb, legjelentéktelenebb, legkevesebb dolgot], sem tehetitek [Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, és a legkisebbre sincs hatalmatok, és még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok], mit aggodalmaskodtok [és tépelődtök] a többi felől?

Luk. 12,27 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a [mezei] liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak [nem gürcölnek, nem vesződnek és nem dolgoznak keményen] és nem fonnak [és nem szőnek]: de mondom néktek: Salamon minden [az ő teljes királyi] dicsőségében [és méltóságában] sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

Luk. 12,28 Ha pedig a füvet [vagy a mezei virágokat], mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik [melyeket máról holnapra kemencébe dobják], így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek [ti kételkedők]!

 Luk. 12,29 Ti se kérdezzétek [és ne arra törekedjetek, és ti se azt keressétek], mit egyetek vagy mit igyatok; és nehogy kételkedjetek [és nehogy aggódjatok, vagy nyugtalankodjatok, és félelem és remény közt ne lebegjetek].

Luk. 12,30 Mert mind ezeket a világi pogányok [a világi emberek keresik, és] kérdezik [mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul]; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

Luk. 12,31 Csak [inkább] keressétek [törekedjetek, és igyekezzetek, és kívánjátok] az Isten országát [és az ő királyságát], és ezek mind megadatnak néktek, [és elétek lesznek téve ráadásként]

Luk. 12,32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat].

Luk. 12,33 Adjátok el amitek van, [azaz a  tulajdonotokban lévő vagyonotokat], és adjatok alamizsnát [a rászorulóknak részvétet, és szánalmat, érezve, és könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és készítsetek] magatoknak oly erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg nem avulnak [amelyek nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti [és nem tudja tönkretenni].

Luk. 12,34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek [a ti bensőtök, szellemi életetek központja] is

Luk. 12,35 Legyenek a ti derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve, vagyis ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és szövétnekeitek [lámpásotok, vagy mécsetek] meggyújtva.

[Más fordítás: Legyetek készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson];

Luk. 12,36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki

[Más fordítás: Akiknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki].

Luk. 12,37 Boldogok [és szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük] azoknak a (rab)szolgáknak, kiket az úr, mikor [megérkezik, és] haza megy, vigyázva [ébren, virrasztva és készen talál] talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát [vagyis ruháját övvel leszorítja, hogy dolgozni tudjon, és], leülteti azokat [asztalhoz fekteti őket,], és előjövén, szolgál nékik.

Luk. 12,38 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor [vagyis a négy őrségre osztott éjszakának bármelyik szakaszában érkezik, és] jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a (rab)szolgák.

[Más fordítás: Boldogok, akiket készen talál, akár éjfélkor, akár hajnalban jön is haza]!

Luk. 12,39 Ezt pedig [értsétek, és] jegyezzétek meg, hogy ha tudná [tisztába lenne vele] a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna [ébren, virrasztva őrködne], és nem engedné, hogy az ő házába törjön.

Luk. 12,40 Ti is azért legyetek készek [ti is álljatok készenlétben]: mert amely órában nem gondolnátok [amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá], abban jő el [és érkezik meg] az embernek Fia

Luk. 12,41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot [hasonlatot], vagy mindenkinek is?

Luk. 12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [vagyis okos, értelmes, és eszes] sáfár. kit az úr gondviselővé tőn [akit kijelöl, és gondviselővé rendel] az ő háza népén. [egy olyan személy, aki meleg szeretettel és vigasztalással igazgatja, és intézi a rábízottak sorsát, gondot visel rájuk], hogy adja ki nékik élelmüket [gabonarészüket, vagyis gabona- / élelem-fejadagjukat] a maga idejében [az elrendelt, és  megfelelő időben]?

Luk. 12,43 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő ura, mikor [megérkezik, és]  haza jő, ilyen munkában talál!

Luk. 12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt [és az ilyenekre egész vagyonát is rábízza]

Luk. 12,45 Ha pedig az a (rab)szolga így szólna az ő szívében [az bő bensőjében]: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a (rab)szolgákat és (rab)szolgalányokat, és enni és inni és részegeskedni:

Luk. 12,46 Megjő [s megérkezik] annak a (rab)szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és abban az órában, amelyet nem ismer, amikor nem is sejti és amikor nem is számít rá], és kettévágatja őt [kegyetlenül megbünteti], és a hitetlenek [megbízhatatlan, és hűtlen, álnokok] sorsára  juttatja.

Luk. 12,47 És amely szolga tudta [és ismerte] az ő urának akaratát, [de mégsem állt készen] és nem végezte el [sőt nem is fogott hozzá teljesítéséhez], sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg [sok verést kap, és azt nagyon megbotozzák];

Luk. 12,48 Aki pedig nem tudta [nem ismerte és nem értette meg], és büntetésre méltó [vagyis verést érdemlő] dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik [és az kevesebb verést és botütést kap]. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle [és attól többet kérnek számon]

Luk. 12,49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak [tüzet dobjak a Földre]: és mit akarok, ha az immár meggerjedett.

[Más fordítás: és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna, ha már lángolna]?

Luk. 12,50 De bemerítéssel kell nékem alámeríttetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.

[Más fordítás: De van egy alámerítkezés számomra, amelybe alá kell meríttetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez be nem teljesedik].

Luk. 12,51 Gondoljátok-é, [és azt hiszitek], hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön [hogy békességet, vagyis háborítatlanságot, jólétet, a veszély érzetétől való mentességet, és boldogságot hozzak e földre]? Nem [semmiképpen sem], mondom néktek; sőt inkább meghasonlást [megosztást; széthúzást].

Luk. 12,52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban [egy családban], akik meghasonlanak [egymással], három kettő ellen, és kettő, három ellen

Luk. 12,53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen [fordul, és szembeszáll]

Luk. 12,54 Monda pedig a sokaságnak [tömegnek] is: Mikor [és valahányszor] látjátok [és észreveszitek], hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső [égzengéssel kísért vihar, és zivatar] jő; és úgy lesz.

Luk. 12,55 És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz [égető hőség jön]; és úgy lesz.

Luk. 12,56 Képmutatók [kétszínűek], az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; Erről az időről [időszakról, és korszakról] pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?

[Más fordítás: A föld és az ég arculatát meg tudjátok vizsgálni, és jelenségeit felismeritek. miért nem ismeritek föl akkor mindazt, ami most történik, és ezt a jelen (ezt a mostani) időszakot hogy-hogy nem vizsgáljátok meg]?

Luk. 12,57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, [és miért nem tudjátok magatoktól eldönteni], mi az igaz?

Luk. 12,58 Mikor pedig a te ellenségeddel [a peres féllel] a fejedelem [az elöljáró, vagy a bíró] elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle. [megszabadulni tőle, és még útközben kibékülni, és békésen megegyezni vele], hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak [a börtönőrnek] és a poroszló, [a börtönőr] a tömlöcbe [pedig fogságba] ne vessen téged.

Luk. 12,59 Mondom néked, hogy nem jössz [és nem jutsz, és nem szabadulsz] ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig [amíg le nem hámlik rólad a leprától származó utolsó pikkely is].







Áldom nagy kegyelmed

Mai Ige


Az esélyek és akadályok ellenére is „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára….” (Zsoltárok 23:5)

Ha éppen nehéz időkön mész át, olvasd el ezeket a szavakat: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján…” (Zsoltárok 23:5-6).

Húzd alá ezt a szót: „bizony”! Ez Isten garanciája! Mikor tölti Isten csordultig a poharad? Mikor ad erőt a győzelemhez? Mikor mutatja meg jóságát és kegyelmét? Ellenségeid jelenlétében! Az ellened szóló esélyek és bármiféle akadályok nem gátolják Őt abban, hogy megáldjon.

„De én tényleg nehéz dolgokkal küszködök” – mondod. A küzdelem annak bizonyítéka, hogy még nem győztek le, hogy nem vagy hajlandó feladni, hogy a győzelem még mindig lehetséges, hogy növekszel! Amíg Istennel jársz, és bízol benne, Ő érted dolgozik. Elküldi Szentlelkét, hogy vezessen, Igéjét, hogy megvilágosítsa értelmedet, és barátokat, akik erősítenek a küzdelmek idején. Ha tanítható vagy, el tudnak érni. Legyen nyitott a szíved, figyelj Istenre, engedelmeskedj neki, és látni fogod, hogy problémád csupán talapzat, melyen Isten „megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9).

Azt is fel fogod fedezni, hogy az Ő ereje akkor érkezik, amikor te a leggyengébb vagy (ld. 2Korinthus 12:7-9) Végül képes leszel arra, hogy hálát adj Istennek ellenségeidért, mert Ő megígérte, hogy éppen az ő szemük láttára áld meg. Nem az emberek és a körülmények határozzák meg a jövődet, hanem Isten – tehát Őrá nézz!


Én nem tévedtem el!


Egy parancsoláshoz szokott, önfejű férfi egy fontos találkozóra igyekezett. Úgy döntött, hogy lerövidíti az utat, de rá kellett jönnie, hogy teljesen eltévedt. Megkérdezte az utat a legelső személytől, akit meglátott - egy kisgyerektől. „Fiú, merre van Dover?" - kérdezte nyers hangon. „Nem tudom" - felelt a gyerek kicsit feszélyezetten.

„Akkor hát - pattogott a férfi - milyen messze van Brighton?"

„Azt sem tudom" - válaszolt a fiú.

„Van itt valaki a közelben, aki meg tudná mondani, merre menjek?" - emelte fel hangját a férfi.

„Nem tudom" - vont vállat a fiú.

A férfi egyre mérgesebben kérdezősködött, ahogy a fiú mindenre ugyanazt a választ adta. Végül elveszítette a türelmét, és rárivallt: „Hát, nem sok mindent tudsz, igaz?"

Erre, most először, a fiú elmosolyodott. Felpillantott a kanyargós ösvény végén álló házra, ahonnan hívogatóan integettek az esti fények, és ahol kistestvérei játszottak az udvaron. A fiú így szólt: „Igaz... De én nem tévedtem el!"

Sok mindent nem tudunk. De ha hiszünk Krisztusban, akkor nem vagyunk elveszettek. Pál így ír az 1Kor 13-ban: „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig [teljesen] fogok ismerni...". Az élet most egy nagy titok a számunkra, és sok a megválaszolatlan kérdés. „Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe" - ezt szintén Pál írta a 2Kor 4,8-ban. Bár nem tudunk mindent, azért nem csüggedünk el, és nem érezzük elveszettnek magunkat. Egy napon, amikor meglátjuk Krisztust, minden világos lesz. Addig pedig megnyugodhatunk - tudva, hogy Isten tartja kezében az irányítást. Van Tőle kapott életcélunk, és Ő igazgatja az életünket.

Oswald Chambers: A SZOLGÁLAT VÖLGYÉBEN


 "Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel" (Mk 9,29).

"Mi miért nem űzhettük ki azt?" A felelet a személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. Ez a faj nem megy ki semmire, csak ha koncentráljuk magunkat - és ismét megkettőzve is koncentráljuk magunkat Őreá. Mindaddig nélkülöznünk kell ezt a hatalmat, mint a tanítványoknak is, amíg a saját alkatunkból merített gondolataink alapján próbáljuk végezni Isten munkáját, nem pedig úgy, hogy Őreá összpontosítjuk a figyelmünket.

Meggyalázzuk Istent, ha - anélkül, hogy ismernénk Őt - nagy buzgósággal munkálkodunk érte. Szemtől szembe kerültél egy nehéz esettel és külsőleg semmi nem történik. Te mégis tudod, hogy Ő megadja a szabadulást, mert te Jézus Krisztusra vagy összpontosítva.

Szolgálatodnak ez az irányvonala: meglásd, hogy semmi ne legyen Jézus és közted. Vagy van valami? Ha igen, akkor túl kell jutnod rajta, nem úgy, hogy haragosan semmibe veszed, sem nem úgy, hogy fölébe emelkedsz, hanem szembe nézve vele, átküzdöd magad Jézus Krisztus jelenlétébe. Akkor éppen ez a dolog és mindaz, amin át kellett menned ezzel kapcsolatban, dicsőíti Jézus Krisztust olyan módon, hogy azt csak akkor tudod meg, amikor szemtől szemben állsz majd Ővele.

Fel kell emelkednünk szárnyakon, mint a sas; de tudnunk kell leszállni is. A szent ereje a leszállásban és a lent maradásban van. "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4,13) - mondta Pál, és amire itt gondol, az nagyrészt igen megalázó.

Hatalmadban van, hogy visszautasítsd a megaláztatást és ezt mondd: "Nem, köszönöm, szívesebben maradok fent a hegy csúcsán Istennel." El tudom viselni a valóságot Jézus Krisztus jelenlétében, vagy a kézzelfogható tények kiölik a belé vetett hitemet és félelembe kergetnek?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Magvetők: Minden Nap

Humor


A püspök a székesegyházában bérmál.Mielőtt elkezdené a misét, észreveszi, hogy rossz a mikrofon.
- Baj van a mikrofonnal! - mondja.
A hívek, akik nem hallották a püskök szavait, azt hitték, hogy a misét kezdte el. Így válaszoltak a köszöntésre:
- És a te lelkeddel!

Életcseppek

"A polgári szabadság értékes, a vallási szabadság becses, de a lelki szabadság felbecsülhetetlen." /C.H. Spurgeon/

Csendes Percek: ISTEN GONDVISELÉSE ALATT


Zsolt 121.

1 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

                     ISTEN GONDVISELÉSE ALATT

Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. Hiszen
gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. (Zsolt
21,3-4)

2005. szeptembere volt. Áthaladtam a kubai Holguín repülőterének
beszálló kapuján. Amint az ajtó bezáródott mögöttem, nagy magányosság és
kétségbeesés fogott el. Magam mögött hagytam a családomat, otthonomat,
és nem tudtam, látom-e még valaha bármelyiküket is.

Ahogy az utastérben ülve várakoztam, olyan nagy terhet éreztem magamon,
hogy alig voltam képes megmozdulni. A kezemben tartott Bibliámat
kinyitottam, és pillantásom a Zsolt 21,2-3-ra esett. Máskor is olvastam
már ezeket az igeverseket, de ezen a napon, mintha Isten hangját
hallottam volna a zsoltár szavain keresztül. Teljesen új módon, Isten
személyes üzeneteként csengtek vissza fülemben. Ő velem lesz és a
családommal is, ő küldött előre ezen az úton, és az áldásáról
biztosított. A korábban érzett súlyos teher mintha eltűnt volna, erőm
visszatért, és szívem bizakodással telt meg.

Két évvel később a családunk újra egyesülhetett. Újra átéltem, hogy
Isten gyengéd irgalmassága körülvesz bennünket ott, ahol vagyunk, és
abban a helyzetben, amelybe kerülünk.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk ígéreteidre, amelyek reménységet
és erőt adnak a nehéz időkben. Ámen.

Szeretteinkkel együtt Isten gondviselő kegyelmében vagyunk.

Andrés Doimeadios (Kentucky, USA)







A Bárány dicsérete


"és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet,és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;"
Jelenések könyve 5:9

Méltó a Bárány a hatalomra és a dicsőségre! A Jelenések könyve miközben felvillantja az eljövendő eseményeket, újra és újra Jézust magasztalja, mert ő Teremtőnk és Megváltónk. Magunk előtt látva ezt a magasztos, ünnepélyes éneklést és beleképzelve magunkat a dicsőítő kórusba, gondoljuk át mit is köszönhetünk Jézusnak, és mit tett ő értünk.

Sokszor halljuk azt a szószékekről, hogy a mi bűneink miatt kellett Jézusnak meghalni. Ez olyan értelemben igaz is, hogy ha mi emberek nem vétkezünk, mindaz, ami a kereszten történt elkerülhető lett volna. Én úgy fogalmaznék, hogy Jézust a SZERETETE vitte a keresztre. Nem volt számára más kényszerítő erő a megváltási terv végrehajtására, csakis egyedül a szeretet ereje. Erről beszél a János evangéliuma 3:16:  "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A bűn bennünket öl meg, a szeretet Isten Bárányát!

Keresztelő János, amikor meglátta Jézust a Jordán partjánál így mutatott rá: " Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (János 2:29) Igen, Jézus magára vette, hordozta a világminden emberének minden bűnét, hogy ne nekünk kelljen a bűn végső átkát a végső, teljes halált elszenvedni. Ha mi is ott leszünk abban a kórusban, nem mondhatunk mást, minthogy méltó a megöletett Bárány…

Jézus szeretetének dimenzióit nagyon nehézemberi ésszel felfogni. Röviden azt mondhatnánk: MINDENT megtett értünk, amit csak tehetett, hogy vele, örökké vele lehessünk. Mindent odaadott azért, hogy lehetőséget kapjunk helyrehozni életünket, és reménységgel nézhessünk előre.

Imádjuk, dicsérjük, szeressük, szolgáljuk Őt!

Hit Gyülekezete - Virrasztok és várlak

Úgy érzem

új forrás, ha mástól már,

Hilssong Live DVD

2012. február 26.

Ige: Az örökkévaló Király dicsőítése


 „Az örökkévaló Királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké! [Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen” (1 Tim. 1,17)

Pál apostol minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [és legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [vagyis az örökkévalóságon át]! Ámen (Róm. 16,27).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen (Róm. 11,36).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen(1Tim. 6,16).

Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6)

El Shaddai

Ige: A vagyon gyűjtésről


Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja meg], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).

Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).

Mert: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Gondolatuk ez (és azt képzelik): az ő házuk (örökké megmarad, mert) örökkévaló, lakóhelyeik (az ő házuk, és lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön (és földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van, (ha gazdag) sem marad meg; hasonlít a barmokhoz (az állatokhoz), amelyeket levágnak (és amelyek kimúlnak). Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela (Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. Szela). Mint juhok, a Seolra vettetnek (vagyis a holtak hazájába kerülnek), a halál (lesz a pásztoruk, és az) legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Más fordítás: Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak)” (Zsolt. 49,7.12-15).

 Bizony árnyékként jár-kel az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik (hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és ki fogja hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).

„Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben (most) elbizakodottságotokban dicsekedtek (és kérkedtek): Minden ilyen dicsekedés (és kérkedés) gonosz(Jak. 4,14-16).

„Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak (az elvetemültnek), hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?” (Jób. 27,8).

„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld. 27,1).

Mert: „A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolata szerint, (magas várfalnak képzeli)” (Péld. 18,11)

Adonai

Ige: Isten gondoskodásáról


Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről:Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (és hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (a táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (a ruházat).

 Tekintsétek (és nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (vagy kamrájuk), sem csűrűk; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (és értékesebbek) vagytok ti a madaraknál?

Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét az életidejét)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (és ha a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?

Tekintsétek (és nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (az ő teljes) dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (vagy bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (így öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31)

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)

„Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (és mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (és kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6)

 És: „Minden gondotokat (minden aggályosságotokat, nyugtalanságotokat, gondotokat, és aggodalmatokat) Őreá vessétek (és minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (és gondot visel) reátok (mert törődik veletek, és gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

 És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2)

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (meg is öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (a gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [és prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [mert föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon [a saját] Fiának nem kedvezett, [és nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [és áldozatul kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)

Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)]” (Mát. 6,25-34)

Minden mi él csak téged hirdet

Charles Haddon Spurgeon


Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.

Útban van a segítség


Az egyik évben szörnyű árvíz volt. Teljesen elárasztott egy kis középnyugati városkát, ami egy völgyben, két folyó között helyezkedett el. Mindkét folyó kilépett a medréből, és éjjel-nappal esett az eső. Kilátás sem volt arra, hogy a városka megmeneküljön: lassan, de biztosan elöntötte a víz. Mindenkit evakuáltak, egyetlen idős ember kivételével, aki nem volt hajlandó otthagyni otthonát - amit hamarosan egészen elborít az ár.

„Hiszem, hogy Isten meg fog menteni" - kiáltotta az öreg mindenkinek, aki könyörgött neki, hogy meneküljön egy magasabb helyre. A férfi hitt az imádság erejében, és bízott abban, hogy Isten valahogy meg fogja menteni.

Ahogy a víz elöntötte az utakat, és kocsival már nem is lehetett közlekedni, egy négykerék-meghajtású teherautóval érkező férfi állt meg az idős ember házánál, és megdöngette az ajtót: „Siessen!" - kiáltott: „Jöjjön velem, és biztonságba viszem! Már nincs sok idő!" Az idős ember azonban tovább imádkozott. Nem volt hajlandó elhagyni a házát.

Pár órán belül méterekkel emelkedett a vízszint, teljesen elöntve az otthonát. Tovább esett az eső. Az öreg felmászott a konyhaasztal tetejére, és tovább imádkozott. Amikor már ott is a lábát nyaldosta a víz, egy férfi evezett csónakkal a konyhaablak elé, és így kiáltott: „Uram, szálljon be a csónakba! Biztonságba viszem!"

„Nem" - kiáltott vissza az idős ember. „Isten meg fog szabadítani ebből az árvízből!"

A víz egyre feljebb emelkedett, és az idős embernek végül nem maradt más választása, mint hogy kimásszon a háztetőre. Az eső csak ömlött szakadatlan. Miközben imádkozott, meghallotta egy helikopter robaját az égen. Felnézett, és meglátta a háza fölött lebegő helikoptert. Leeresztettek neki egy kötéllétrát.

„Menjenek innen!" - kiáltott az öreg a helikopter felé. „Lesodornak a tetőről! Isten meg fog engem menteni! Maguk menjenek más emberekért!"

A helikopter nem maradhatott ott örökké, így otthagyták az öreget a háztetőn, még mindig imádkozva. A víz végül elborította a házat, és az idős ember ott lelte halálát.

Amikor a Menny kapujához ért, megkérdezte Szent Pétert, beszélhetne-e Istennel. Péter odavezette a kegyelem királyi székéhez.

„Ó, Uram, olyan buzgón könyörögtem, hogy álljon el az eső, és hogy ments meg az árvíztől. Te meg hagytad, hogy ott fulladjak meg. Nem értem!"

„Gyermekem, én meghallgattam az imádat. Küldtem egy négykerék-meghajtású teherautót, egy evezős csónakot és egy helikoptert. Mit kellett volna tennem?"

Isten nem mindig úgy hallgatja meg az imáinkat, ahogy mi várjuk. De meghallgatja. Az, hogy hiszünk és bízunk Istenben, azt jelenti, hogy felismerjük az Ő munkáját a körülményeinkben, függetlenül attól, hogy azok milyen reménytelennek tűnnek. Lehet, hogy a mi szemünkben úgy tűnik, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, és hogy Isten elhagyott bennünket. Isten azonban látja az egész képet, és bízhatunk abban, hogy soha nem hagy el minket, és nem távozik el tőlünk. Ő munkálkodik, még akkor is, ha mi nem vesszük észre. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róm 8,28).

Azt se felejtsük el, hogy Isten olyan hétköznapi embereken keresztül munkálkodik, mint te és én. Amikor felajánljuk segítségünket másoknak, vagy kedvesen megteszünk nekik valamit, könnyen lehet, hogy - akárcsak a történetben szereplő segítők - éppen mi vagyunk a válasz az imáikra.

Hogyan szeressünk?


Szemkapcsolat, testközelség, kitüntetett figyelem — így hangzik Campbell doktor könyveinek három kulcsszava. Milyen egyszerû! Hát ennyi az egész?

 Igen, egyszerû, akár a nagy parancsolat: teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből — mint önmagad. Nagyon egyszerû, és emberfelettien nehéz.

Hogyan szeressük gyermekünket? Az író-pszichológus nem a gyermeki pszichikumot kezdi analizálni és boncolgatni, nem is fejlődésrétegeit fejti le, mint a hagymahéjakat, hanem arra figyel, mire van szüksége a gyermeknek. Mire van szüksége csecsemőkorától kamaszkoráig, sőt azontúl, érett felnőttként is, haza- meg hazatérve. Az édesapjára, az édesanyjára. S nem félig, nem megosztva, hanem teljesen.
Aki csak belegondol, hogy mit jelent ez, bele is borzonghat, mennyire nehéz. A mi pénz-, idő-, és szeretethiányra épülő világunkban, amikor hajtunk és küszködünk a felszínen maradásért, és pótszerekkel elégítjük ki magunkat, a gyermekünk nem pótlékot követel, hanem minket.

Botrány! S mennyire botrány neki, ha nem kapja meg: innen a dac, a harag, a lázadás, a félelem, a depresszió. Mert honnan tudna a szeretetemről, ha a tekintetem másról árulkodik vagy nem találkozik az övével? Ha nem simítom, nem érintem meg soha, vagy idegesen, durván szorongatom, honnan tudná, hogy hozzám tartozik? Ha nem szánom rá a legfontosabbat, az időmet, nem hagyom abba az éppen aktuálisat akár egy percre is, honnan tudná, hogy számíthat reám?

Ilyen egyszerû és ennyire nehéz. Saját bőrömön tapasztalom. Amikor a kisfiam keserû arccal ordít, mert nem sikerül, a lányommal beszélni kéne, mert a barátnői megint, és a legkisebbet, érzem, tisztába kéne tenni, de én még nem készültem el a felével se, és már itt a következő. Ó, hogy ordítana sokszor az ember, amikor szorít, amikor tudja, hogy semmi sem egész, és az egész semmit sem ér! Hogy ordítanék sokszor, eltorzult arccal, mint a kisfiam, hogy nem sikerül, és te nem segítesz, apa!

Pedig nekem van egy Atyám, aki segít. Akihez nap mint nap imádkozom. Akihez Campbell doktor is imádkozik. Ezért tudja, hogy segít. Ezért tudja, hogy ez az emberfeletti lehetséges: odaadhatjuk magunkat a fiunknak, lányunknak is. Van erre út: adatott.

Tanít hát minket, hogy segítsen kimozdulni sokszor gyermeki tehetetlenségünkből, amikor roskadozunk a szülő-teher alatt. Hogy megértsük és kipróbáljuk, hogy ez az emberfelettien nehéz mennyire egyszerû. Hogy elég sokszor egy szemvillanás a vasalókosár mögül, egy vállratett kéz munkából érkezőn, egy kérdés, mindegy, miről, mert te érdekelsz fiam. S a fiú virul és énekel, a leány kacagva elpirul, a kicsi meg gőgicsél: Aja-aja...;

Érdemes hát odafigyelni. Az a néhány egyszerûnek tûnő tanács, az a néhány szó csodát tehet, ha megvalósul: szemkapcsolat, testközelség, kitüntetett figyelem.
Ahogy az Atya ránk tekintett, a Fiú testté lett miértünk, ahogyan a Szentlélek ma is törődi velünk.


Miklya Zsolt

Hit Gyülekezete - A hit jót vár - Rájöttem,miért dobog a szív

15. ZSOLTÁR

Isten szeret


Te vagy Isten szeme fénye. Te foglalod el a legbecsesebb részt Istenben. Túl késő az ellenség számára, hogy megérintsen téged, anélkül, hogy hozzáérne Istenhez. Az ellenség bedobja a törülközőt veled kapcsolatban, mert hiszi, hogy túl távol vagy ahhoz, hogy elérjenek.

ÉBREDJ FEL, te a sátán számára egy NE MENJ ODA TERÜLET vagy. Túl védett ahhoz, hogy bármilyen gonoszság érintsen. Megfelelően össze vagy kapcsolva (Istennel), hogy elszalaszthatnál bármilyen áldást. Jó dolgod van. Birtokold MINDEN tulajdonod Jézus hatalmas nevében. Zak 2:8, Zsolt. 91,

Bölcs mondások: Szeretet


Viszonozd a bántalmakat kedvességgel – tanácsolja a titokzatos Laoce, – Csakhogy az udvariasság, szelídség még nem szeretet.

NAPI ÁHÍTAT: Győzelem harc nélkül


Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket" (Hós 1,7).
                    
Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az Őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

Ezért én szívem, csak az Úrra tekints, és ne emberekre. Istenre számíthatsz, és segítségét legfeltűnőbben olyankor tapasztalod meg, amikor senkiben és semmi másban nem reménykedhetsz.

Ha nincs mellettem barát, tanácsadó vagy támogató, ne veszítsem el bizakodásomat, elég, ha érzem, hogy maga az Úr van mellettem; sőt, örvendezzek, ha harc nélkül ad győzelmet, mint arra igehelyünk is utal. Miért is akarnék lovakat és lovasokat", ha maga az Úr áll mellettem irgalmával és emeli fel karját védelmemre? Miért volna szükségem íjra és kardra, ha Isten a szabadítóm? Ma bízni akarok és nem félni, és mától fogva mindig ilyen bizalommal élni.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Minden új nap Veled kezdődik el

Idézetek


A hit olyan, mint a szeretet: nem lehet kikényszeríteni. Ezért hiábavaló vállalkozás, ha állami rendszabályokkal akarjuk a szeretetet bevezetni, vagy megerősíteni; mert mint ahogy gyűlöletet kelt, ha megkíséreljük kikényszeríteni a szeretetet, ugyanúgy igazi hitetlenséget kelt, ha a hitet valakire rá akarjuk kényszeríteni.
Schopenhauer

Vida Sándor: Mézcseppek:


Nekem azért vannak anyagi javaim, mert adok másnak, vallja a hívő ember.

Bob Gass. Napi elmélkedés: A szeretet elhívása


„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.

A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel.

A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.

Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed.
A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«.
 A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.
 Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?«

… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!

Boldogság utca-Tóth Ibolya 2003.

Friderika Te vagy a gyngy

Friderika Te vagy a gyngy

2012. február 25.

Imádság:


Mennyei Édesatyám, Hatalmas és könyörülő Uram!

Mérhetetlenül hálás a szívem, hogy megismerhettelek, hogy szeretsz, és hogy imádhatlak Téged. Köszönöm a felém lehajló szeretetedet, a gondoskodásodat, az ajándékaidat, és az áldásaidat, amelyekkel naponta elhalmozol. Köszönöm a szabadítást. Köszönöm a kegyelmet. Köszönöm a Veled élés békességét, és boldogságát.  És köszönöm azt is, hogy megbocsájtó Isten vagy. Hogy nem sújtasz le azonnali halállal vétkeimért, amikor a magam esztelenségében megbántalak. Köszönöm, hogy türelmed lehetőséget ad a naponkénti újrakezdéshez. Köszönöm, hogy figyelmeztetésed előbb érkezik. Köszönöm, a gondoskodást és a tanítást. Köszönöm, hogy megmutatod, naponta kijelented magad Nekem. Köszönöm, hogy így élhetek Jézus Krisztus érdeméért. Ámen (M.D.)

A nap gondolata:


Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)

Napi Ige és gondolat


Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. (Józsué 1:9)

Csalódni Istenben? Lehetséges ez? Lehetséges, de csak egy esetben: ha hamis váradalmaid vannak. Amúgy soha nem fogsz benne csalódni. Ő ugyanis hűséges ahhoz, amit megígért. Megígérte, hogy velünk lesz. Akkor a legnehezebb időkben miért látjuk csak egy pár lábnyomát életünk útján? Mert Ő bennünket a vállain hordoz. (Ismered? Lábnyomok…) Nem hisszük időnként, de nem bírnánk el az élet nehézségeit nélküle. Könnyű életet ígért? Szenvedésmentes életet? Ugye nem? Sehol nem olvashatsz ilyet a Bibliában. Akkor ne is várj ilyesmit. Csak azt várd, amit megígért az Úr. Sőt, arra rá is építheted az életedet. Csak arra. Nem fogsz csalódni.  

Nem sírom soha vissza - GIANNI

Józsué legyőzte Jerikót - férfikar 20110227

Az elveszett tanítás - Paul Washer (Hungarian)

Ravasz László


Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni. 

Spurgeontól gondolatok


Minél egyszerűbbek imáink, annál jobbak; az egyszerű és alázatos szavak a legtökéletesebben tükrözik gondolatainkat. Az ima kulcsával kinyílik a menny tornáca és bezárul a pokol kapuja. 

Oswald Chambers: A MEGALÁZTATÁS VÖLGYÉBEN



"...ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülve rajtunk" (Mk 9,22).

Minden felemelő időszak után hirtelen lökéssel visszaesünk azokba a dolgokba, amelyek sem nem szépek, sem nem költőiek, nem is izgalmasak. A hegycsúcs magasságát le lehet mérni a völgy szürke robotján. Mégis a völgyben kell Isten dicsőségére élnünk. Látjuk az Ő dicsőségét a hegyen, de ott nem élhetünk. A megaláztatás völgyében válik hűségünk értékessé Isten számára, itt bizonyul hitünk valódinak.

Legtöbben csak akkor tudunk valamit tenni, ha a hősi magaslaton járunk - szívünk természetes önzése miatt van ez. De Isten azt akarja, hogy a völgy durvára hasított lejtőjén éljünk a vele való személyes kapcsolatunkból vele összhangban. Péter úgy gondolta, pompás dolog lett volna ott maradni a hegyen, de Jézus Krisztus levitte tanítványait a völgybe, arra a helyre, ahol megkapják a látomás magyarázatát.

"Ha valamit tehetsz..." Le kell jönnünk a megaláztatás völgyébe, hogy kipusztuljon belőlünk a kételkedés. Nézz vissza megtapasztalásodra és úgy találod, hogy kételkedtél az Ő hatalmában mindaddig, amíg fel nem ismerted, kicsoda Jézus Krisztus.

Mikor a hegyen voltál, mindent elhittél, de mi történt, amikor a völgyben a rideg tényekkel kellett szembenézned? Talán képes vagy bizonyságot tenni megszentelődésedről, de mi van azzal, ami most megaláztatást jelent neked? Amikor legutoljára fenn voltál a hegyen Istennel, megláttad, hogy minden hatalom az Úr Jézusé mennyen és földön. Itt a megaláztatás völgyében mégis kételkedsz?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Rózsakert

2012. február 24.

Ige. A szoros kapu


 „Menjetek [és lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, és tág] az az út, amely [félre vezet, és] a veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [sőt csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak,rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)

Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (és nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

„… Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember) nehezen megy (majd) be a mennyeknek országába. Sőt mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mát. 19,23-26)

 (2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni): „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (és üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

(3. Akik elfogadják az Úr Jézus hívását) „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát. 22,14) A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta(Zsolt. 118,19-20)

 (4. Az Ige megőrzői) „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2)

(5. Az Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot, vagyis nem az igét cselekszi)” (Jel. 22,14-15)

(6. A minden nyomorúság ellenére hitben megmaradók): Ezért az apostolok így buzdítják a mindenkori tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat, intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és (mivel) hogy sok háborúságon által (és nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

Ige : Isten országának hirdetéséről


Az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És körüljárja (és bejárta) vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten (vagyis a mennyek) országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát. 9,35)

„És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [és minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [és súlyos nyavalyákban] és kínokban [és gyötrelmekben] sínylődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, és a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől, vagyis démonoktól) megszállottakat, a démonizáltakat, az epilepsziásokat, és a], holdkórosokat és gutaütötteket [a bénákat, és az inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket. És nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt [és szegődött nyomába, és csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték] Galileából és a Tízvárosból [vagyis a pogány Dekapoliszból] és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]” (Mát. 4,24-25)

„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat (és bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (és nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezték (oda tették) őket a Jézus lábai elé; és (Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)

Mert az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek Hozzá: „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És (Jézus) prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [vagyis démonokat] űz [és kihaj(í)t, kidob] vala” (Márk. 1,39)

„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (és ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, (és erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)

„És (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (és ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (és településekre), a betegeket letevék a piacokon (és tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és megérintették, meg is), gyógyulnak” (Márk. 6,55-56)

„Jézus pedig (elvonult, és) elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (hogy milyen nagy dolgokat visz véghez), nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)

„És alámenvén ővelük, megálla a síkságon (egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (és nagy sokasága) és a népnek nagy sokasága (nagy néptömeg) egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Mindenki Hozzá ment, kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (és benne), és: Az ördögök fejedelme által (annak segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)

Az Úr Jézus a tanítványainak azt is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég (Mát. 24,14)

És beteljesítette az Ézsaiáson keresztül hangzó próféciát, amely így hangzik: „… a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (és eltávolította). Mi meg azt (hittük, és azt) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia: a mi céltévesztésünk) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5)

Péter apostol is idézi a próféciát, ezzel bizonyságot téve arról, hogy azt az Úr Jézus beteljesítette: „Aki a mi bűneinket (a mi vétkeinket) maga vitte fel (hús)testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván (mi a vétkekre ne legyünk kaphatók). Az igazságnak (és az igazságosságnak) éljünk (és igaz életet éljünk): akinek sebeivel gyógyultatok meg, (lettetek teljesen éppé, véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (és az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2:24)

És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiásnak ezt a próféciáját is a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3)

„És nem mondja (többé) a lakos (Sion lakója = a messze sugárzó emlékmű; jel = a diadalmas gyülekezet): (hogy) beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24)

Mert Ő az: „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól (és a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,3-4)

Ige: Ne mindenki előtt szólj


A Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt, vagy a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)” (Péld. 9,7)

És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen, és ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9)

Hanem: „Menj el a bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)

Krisztus él!!!.

Spurgeon: Teljes bizonyosság hűségéről


"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5).
 Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. 

A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát. 

Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.

 Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét.

 Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.


Napi gondolat

A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett. (A.W.Tozer)

Napi Remény: Jézus felhatalmaz, hogy beszélj másoknak róla


"Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13)

 Egy barátom valamikor egy szekta tagja volt, és azt mesélte, hogy soha egyszer sem érzett félelmet, mikor másoknak beszélt a hitéről. De mióta keresztény lett, azt mondja, félelem tölti el, valahányszor meg akarja osztani hitét másokkal.

Nagyon hatásos, ha emlékezetünkbe véssük, hogy "a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Ef 6,12)

Az ellen nem akarja, hogy megosszuk hitünket másokkal, s ezért félelmet ültet el szívünkben. De Istentől nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy a félelem rabszolgái legyünk. Azért tölt meg minket szentlelkével, hogy kimutathassuk, az Ő gyermekei vagyunk, és ő "Abbá, Atya". (Róm 8,15)

Sam Rainer, a Rainer Kutatóintézetből (www.rainerresearch.com) érdekes kutatási eredményre jutott. Azt állítja, a nem hívő amerikaiaknak csak öt százaléka utasítja el teljes mértékben az evangéliumot, ellenséges érzelmű a keresztényekkel szemben, vagy támadóan beszél velük és róluk. Ezek a "keményvonalas hitetlenek" 8 millió embert tesznek ki Sam becslése szerint. A többi 152 millió hitetlen sokkal nyitottabb az evangélium meghallására.
Ha tényleg ez a helyzet, akkor valószínű, hogy az evangéliumra nyitott emberrel találkozunk össze, és mindazok a dolgok, amiktől gyakran félünk, csak a nem hívők nagyon kis hányadával találkozva fognak bekövetkezni – ha egyáltalán bekövetkeznek.
Ha arra kerül a sor, hogy az erősen ellenálló hitetlenekhez kell szólnunk, Sam Rainer szerint fel kell készülnünk rá, hogy meg tudjuk védeni hitünket és válaszolni tudjunk a keresztényekről kialakult téveszmékre. Ugyanakkor arra is készen kell állnunk, hogy megértéssel kezeljük a másokban, a kereszténységgel szemben kialakult sérelmeket és dühöt.
Legelsősorban - és ez igaz mindenkire, akivel Jézusról beszélni akarunk -valamilyen kapcsolatot kell kialakítanunk azokkal, akik nem hívőnek tartják magukat. Mikor vallási vezetők aggodalmukat fejezték ki, hogy Jézus a nem hívőkkel barátkozik, ő így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek...nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."  (Mt 9,12-13)

Mai imádban:
- Kérd Istent, hogy fedje fel, ki az a két ember, akivel akarja, hogy beszélj Jézusról.
- Kérd, hogy készítse fel szívüket, hogy meghallhassák az evangéliumot.
- Kérd, hogy készítse fel a te szívedet is, hogy szólhass hozzájuk.
Majd, hittel telve, lépj túl félelmeiden és hidd el, Jézus már elkészítette az "isteni találkozót", amikor beszélhetsz velük Jézusról. Most pedig figyelj az imádra kapott válaszokra.
Legyen veled az Isten mikor megosztod hitedet másokkal.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011.október.29)

Dicsérjétek az Urat tapssal tánccal

Aforizmák


A hatalom csak azokat teszi tönkre, akiknek nincs.

Petikém, menj el Kornélhoz, hogy újjászülethessen!


“Kornéliusz!” Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: “Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki: “Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.” (Apcsel. 10:5-6)

Egy angyal jelent meg a századosnak ezt mondva, „Kornéliusz, te egy istenfélő ember vagy. Isten meghallgatta az imáidat. Most pedig küldj Joppéba kérd meg Pétert. El fog hozzád jönni, és elmondja, hogyan születhetsz újjá.” Miért nem mondta el ez az angyal maga Kornéliusznak az Evangéliumot? Sokkal hatékonyabb lett volna, mint embereket küldeni egy kétnapos utazásra (csak odafelé), hogy elhozzák Pétert. Miért nem mondta el az angyal, hogyan kell újjászületni?

A válasz egyszerű: Isten az erőt és hatalmat, mely az Evangélium prédikálásához szükséges, embereknek adta, nem pedig angyaloknak.

Az angyaloknak nincs hatalmuk az Evangélium prédikálására – nekünk van. Isten magát korlátozta, hogy az Evangéliumot embereken keresztül prédikáltassék.

Életcseppek


"Vereségeken visz át az út, míg megszabadulunk gőgös önbizalmunktól." /Carl Eichhorn /

NAPI ÁHÍTAT: Kiút a szellemi halálból




Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!" (Ez 37,13).

Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.

Milyen jól emlékszem arra, amikor én is a csontok völgyében" hevertem, magam is annyira kiszáradva, mint azok a csontok. Áldott volt az a nap, amikor Isten végtelen kegyelme elküldötte az Ő emberét, hogy életre keltsen. Istennek legyen dicsőség azért a megmozdulásért, amelyet a hit Igéje támasztott kiszáradt csontjaimban.

De még áldottabb legyen a négy égtáj felől fúvó", engem is megelevenítő mennyei szél. Most már ismerem az örökké élő Úr életre támasztó Szellemét. Bizony, az ÚR az élő Isten, mert Ő elevenített meg engem is. Új életem még így, a gondokkal és fájdalmakkal is világosan bizonyítja számomra, hogy az Úr megöl, de meg is elevenít. Csak Ő egyedül Isten. Benne van minden, ami nagyság, dicsőség és kegyelem. Megelevenedett szellemem Őt imádja, mint a nagy Én vagyok"-ot. Legyen ezért nevéé minden dicsőség! Őt akarom dicsérni, amíg csak élek.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Arcod ragyog az arcomon.

Rövid történet


Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. “Gondolkoztam” - szólalt meg. “Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”
Read more: http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=932382#ixzz1nIYA4M5I

Oswald Chambers: EMELKEDETT LÉGKÖRBEN


"Jézus... felvitte őket, csupán magukat egy magas hegyre" (Mk 9,2).

Mindannyian átéltünk már olyan időket a hegyen, amikor Isten szemszögéből láttuk a dolgokat. Szívesen ott fent maradtunk volna, de Isten soha nem engedi meg, hogy ott megálljunk. Szellemi életünket az próbálja meg, hogy van-e erőnk a leszállásra. Ha csak a felemelkedésre van erőnk, akkor valami baj van. Nagyszerű Istennel együtt lenni a hegyen, és csak azért megyünk fel oda, hogy utána lejöjjünk az ördögtől megszállottak közé és őket is felemeljük.

Nem a hegycsúcsok és napfelkelte, vagy a szép utáni vonzódás számára vagyunk teremtve; ezek csak az ihletés pillanatára valók. Völgylakóknak vagyunk teremtve, magunkfajta anyagból valók közé. Itt kell megbizonyítanunk buzgóságunkat. A szellemi önzés mindig szeretné megismételni a hegyen átélt pillanatokat. Úgy érezzük, ha fenn maradhatnánk a hegyen, angyalok módjára élnénk és beszélnénk.

A felemelkedés ideje kivételes, megvan a jelentősége Istennel való életünkben; de vigyáznunk kell, hogy szellemi önzésünk ne csak az ilyen időket kívánja. Hajlamosak vagyunk úgy gondolkozni, hogy mindent, ami történik, hasznos tanítássá kell változtatnunk, pedig ennél jobbnak kell belőle kiformálódnia: a jellemünknek. A hegy nem azért van ott, hogy tanítson valamire, hanem hogy tegyen minket valamivé. Csapdába esünk, ha azt gondoljuk: mi haszna ennek? Szellemi dolgokban nem számolhatunk így. Pillanataink a látások hegyén csak ritka alkalmak, de Isten terveibe illeszkedve fontos szerepük van.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

HIT Gyülekezete- Indul már a Nép

Hit Gyulekezete - Te vagy az akibol az elet arad