Máté Evangélium 12. fejezet: Jézus Az Úr a szombat fölött is (revideált)

Mát. 12,1 Abban az időben a vetéseken [a gabonaföldeken] át haladt [vezetett át Jézusnak az útja] szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.

Mát. 12,2 Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik [és olyat tesznek], amit nem szabad [és tilos] szombatnapon cselekedni [és tenni].

Mát. 12,3 Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett [és mit tett] Dávid, mikor megéhezett vala ő, és akik vele valának [vagyis a kíséretével együtt]?

Mát. 12,4 Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt [az Úrnak felajánlott, és kitett szent] kenyereket, amelyeket [pedig] nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ővele valának [vagyis az ő kíséretének], hanem csak a papoknak?^*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről, és az Úr Jézus kijelentéséről: „És lőn (vagyis történt), hogy szombatnapon a vetések közt (a gabonaföldeken) megy vala által, és az ő tanítványai mentükben (és útközben) a kalászokat kezdék vala szaggatni (és tépdesni). Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, (nézd csak) miért művelik (és teszik) azt (és olyat) szombatnapon, amit nem szabad? Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit művelt (és mit tett) Dávid, mikor megszűkült (amikor szükséget szenvedett), és megéhezett vala társaival egybe (akik vele voltak)? Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg (az Úrnak felajánlott (a kitett) szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni (másnak) csak a papoknak; és adott a társainak is (és azoknak is, akik vele voltak)? (Majd hozzátette Jézus), és monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért (tehát) az embernek Fia (vagyis az Emberfia) a szombatnak is Ura” (Márk. 2,23-28)

Ugyanerről tesz bizonyságot Lukács is, kiegészítve további részletekkel: „Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között (a gabonaföldeken) méne által és az ő tanítványai gabonafejeket (vagyis kalászokat) szaggatván (és tépdesve) és azokat kezeikkel (a tenyerük között) kimorzsolván, ettek. Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt (és miért tesztek olyat), amit szombatnapokon nem szabad cselekedni? És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é (azt sem), mit cselekedett (és mit tett) Dávid, mikor megéhezett ő, és akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? (És kijelentette), és monda nékik: Az embernek Fia (vagyis az Emberfia) Ura a szombatnak is” (Luk. 6,1-5)

A törvény egyébként csak annyit mondott: „Ha bemégy a te felebarátod vetésébe (a te embertársad gabonája közé), kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe (a te embertársad gabonájából)” (5 Móz. 23,25)

 A sabbat, vagyis a nyugalom napjáról pedig így rendelkezett Isten: „Hat napon át munkálkodjál (és dolgozz), és végezd minden dolgodat (és mindenféle munkádat). De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja (vagyis nyugalomnapja): semmi dolgot se tégy (és semmiféle munkát ne végezz) azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod (vagyis állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremté (vagyis hat nap alatt alkotta) az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. A hetedik napon pedig megnyugovék (és megpihent). Azért megáldá az Úr a szombat (vagyis a nyugalom) napját, és megszenteli azt” (2 Móz. 20,9-11)

És az Úr egy történeten keresztül mutatja be, hogy a törvény szellemi. Dávid menekül Saul király elől, és bemegy Akhimélek paphoz: „És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám (és parancsolt nekem) valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, amiért elküldelek téged, és amit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre (vagyis a legényeket pedig más helyre rendeltem). Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, ami van (és ami éppen akad). És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól. Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt (sőt egy idő óta), mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala, jóllehet az út közönséges: azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben. Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent (áldozati) kenyér, melyeket elvettek (és amit el szoktak venni) az Úrnak színe elől, hogy meleg (és frissen sült) kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, amelyen az előbbit elvevék” (1 Sám. 21,2-6)

És tette ezt Dávid, annak ellenére, hogy ismerte a törvényt, amely kimondja a papoknak: „És végy lisztlángot (vagyis finomlisztet), és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából (vagyis vékából) legyen (és készüljön) egy lepény. És helyeztesd el azokat két rendben (vagyis két sorban); hatot egy rendbe (azaz: soronként hatot), a tiszta arany (vagyis a színarannyal bevont) asztalra az Úr elé. És tégy mindenik rendhez (vagyis a sorok mellé) tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett (és ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része), tűzáldozatul az Úrnak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen (és állandóan); örök szövetség ez Izráel fiaival (örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait). Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból (mert az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik), örök rendelés szerint” (3 Móz. 24,5-9)

Mát. 12,5 Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik [vagyis megszegik, és megszentségtelenítik] a papok a szombatot [vagyis a szombatra vonatkozó törvényt, a szombati tilalmat (előírást); és a szombatot közönséges nappá teszik] a templomban [a szent helyen] és nem vétkeznek [és ezzel mégsem tesznek semmi rosszat; és nem esnek vád alá, mert nem vétkeznek (nem követnek el vele bűnt)]?

Mát. 12,6 Mondom pedig néktek, hogy [még] a templomnál [még a szenthelynél is] nagyobb van itt.

Mát. 12,7 Ha pedig tudnátok [és megértenétek] mi [mit jelent] ez: Irgalmasságot [és könyörületet] akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna [vagyis nem ítéltétek volna el] az ártatlanokat [azokat, akik nem vétkeztek; akik semmi rosszat nem tettek; akik nem eshetnek vád alá].

Mát. 12,8 Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia [vagyis az Emberfia Úr a szombat fölött is]^*

*Mikor az Úr Jézuson megbotránkoznak a farizeusok, amiért a Máté házában a bűnösökkel együtt eszik, akkor is így szól hozzájuk az Úr: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [és könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [az Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [vagyis a céltévesztetteket] a megtérésre [a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13)

Hiszen: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél (hogy élj törvény, vagyis Isten Igéje szerint), szeressed az irgalmasságot (és törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És (kijelentette), és monda nékik: Az embernek Fia Ura a szombatnak is” (Luk. 6,5)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, további részlettel kiegészítve: „s monda nékik: A szombat lőn [a szombat rendeletetett] az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia [vagyis az Emberfia] a szombatnak is Ura [azaz: Úr a szombat fölött is]” (Márk. 2,27-28)

Hiszen Ő (vagyis a Teremtő) adta a szombatot, vagyis a nyugalom napját, amiről így szól az Úr szava: „Mikor pedig elvégezi Isten hetednapon az ő munkáját (vagyis a hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával), amelyet alkotott vala, megszünék a hetedik napon minden munkájától, (és megpihent). És megáldá Isten a hetedik napot, és megszenteli azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten (és mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után)” (1 Móz. 2,2-3)

 A törvény pedig világosan kijelenti a szombat célját: „Hat napon át munkálkodjál (és dolgozz), és végezd minden dolgodat (és mindenféle munkádat). De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja (sabbat: nyugalom; a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja). Semmi dolgot se tégy (és ne végezz) azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminemű barmod (és semmiféle állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, hogy megnyugodjék (és hadd pihenjen) a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad (vagyis hozzád hasonlóan)” (5 Móz. 5,13-14)

A tízparancsolatba is bele foglaltatott a szombatra (sabbatra: nyugalom napjára) vonatkozó parancs: „Hat napon át végezd dolgaidat (és munkádat), a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék (és pihenjen) a te ökröd és szamarad, és megpihenjen (és lélegzethez jusson) a te szolgálód fia és a jövevény” (2 Móz. 23,12)

Az apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy a sabbat törvénye csak előképe a Krisztusban való életnek: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság”(Kol. 2,16-17)

Mát. 12,9 És távozván [és továbbhaladva] onnan [máshová], méne [és bement] az ő zsinagógájukba [az összejöveteli helységükbe].

Mát. 12,10 És ímé, vala ott egy elszáradt [egy sorvadt, és béna] kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e [és megengedett dolog-e] szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt [és vádat emeljenek ellene].

Mát. 12,11 Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha [vagy báránya, vagy birkája], és ha az szombatnapon a verembe [vagy  egy gödörbe] esik, meg nem ragadja [és nem fogja meg; és nem követ el mindent hogy kihúzza] és ki nem vonja [és nem húzza ki] azt?

Mát. 12,12 [pedig hát] Mennyivel drágább [mennyivel többet ér, értékesebb; fontosabb; becsesebb; több] pedig az ember a juhnál! [vagy birkánál]. Szabad [és megengedhető] tehát szombatnapon [is] jót [nemes, eszményi szép dolgot] cselekedni [és tenni].

Mát. 12,13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá [és meggyógyult], és olyan éppé [és egészségessé] lőn, mint a másik.

Mát. 12,14 A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]^*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről, egyben figyelmeztet Isten Igéje, hogy a vallásos emberek a világiakkal, és a politikusokkal (itt a Heródes-pártiak) együtt el akarják pusztítani az Úr Jézust (és a testét, azaz a kihívottak gyülekezetét): „És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt (egy sorvadt) kezű ember. És lesik vala őt (és figyelték Jézust), hogy (vajon) meggyógyítja-e szombatnapon; hogy vádolhassák őt (és vádat emelhessenek ellene). Akkor monda a megszáradt (a sorvadt) kezű embernek: Állj elő a középre. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket (vagyis életet) menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván (és sajnálta őket) szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes- pártiakkal (együtt) mindjárt tanácsot tartának ellene (hogyan végezzenek vele), hogy elveszítsék őt” (Márk. 3,1-6)

 Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és tanít, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze száradt (és sorvadt) volt. Az írástudók és farizeusok pedig leselkednek ő utána (és figyelték Jézust), ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene (és hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják). Ő pedig tudván (és ismerve) azoknak gondolatait, monda a száradt (a sorvadt) kezű embernek: Kelj fel és állj elő (a középre)! És (az) felkelvén, előállt. Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani (és megmenteni), vagy elveszteni (vagyis kioltani)? És körültekintve (és végignézve) mindnyájukon, monda az embernek (és így szólt a beteghez): Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék (és kinyújtotta), és keze (meggyógyult, és) oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig eltelnek esztelenséggel (mert esztelen indulat szállta meg őket) és (arról) beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek (és hogy mit tegyenek) Jézussal?” (Luk. 6,6-11)

És: „Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös (vagyis céltévesztett) ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük” (Ján. 9,16)

Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)

„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket. (Más fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak (és terveznek, titokban tartják tervüket, és); a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7)

Mát. 12,15 [amikor] Jézus pedig észrevévén [és megtudva, és felismerve] ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság [nagy tömeg], és ő meggyógyítja vala mindnyájukat;

Mát. 12,16 És megfenyegeti őket [és meghagyta (sőt szigorúan megtiltotta, és megparancsolta) nekik; és keményen rájuk szólt, és óvatosságra intette és figyelmeztette őket, a lelkükre kötve], hogy őt ismertté ne tegyék. [és ne fedjék fel, kicsoda ő; megtiltotta nekik, hogy másoknak beszéljenek róla, és hogy terjesszék a hírét; és hogy őt nyilvánosságra ne hozzák];

Mát. 12,17 Hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása [az Ézsaiás prófétán át mondott ige, a kijelentés], aki így szólt [és így prófétált]:

Mát. 12,18 Ímé [Ő] az én szolgám [az én szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én szerelmesem [az én szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [és Szellememet rálehelem, ráárasztom], és [igaz] ítéletet (kriszisz: igazi változást) hirdet a pogányoknak [és hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek].

Mát. 12,19 Nem verseng [és nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon, és a tereken] senki nem hallja szavát [és hangját].

Mát. 12,20 A megrepedezett [és a megroppant] nádat [és nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [vagyis győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az igazságot].

Mát. 12,21 És az ő nevében reménykednek majd a pogányok [vagyis a népek, nemzetek]^*

*Őbenne, aki ezt mondja: „Jöjjetek [és gyertek] én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [és kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és én megnyugvást (és nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket]” (Mát. 11,28)

Őróla szólnak a próféták: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (és akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé (és Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (és hirdet) a népeknek. Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat (és nádszálat) nem tör el (és nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (és a füstölgő mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán (alétheia: valóságban, az igében) jelenti (és hirdeti) meg. Nem pislog, és meg nem reped (nem alszik ki, és nem törik össze), míg a földön törvényt tanít (és míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön), és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíti (és kiteríteti), és kiterjeszté termésivel a földet (és szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott), aki lelket (pnoé: leheletet) ád a rajta lakó népnek, és (szellemet) a rajta járóknak” (Ésa. 42,1-5)

Ő Isten karja: Figyeljetek (és hallgassatok) reám, ti népek, és reám hallgassatok, nemzetek! Mert tanítás megy ki (és származik) tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom (és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan). Közel (van) igazságom, kijő (sőt jön már) szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket” (Ésa. 51,4)

Mát. 12,22 Akkor egy vak és (süket)néma ördöngőst [egy démontól megszállottat, akiben gonosz szellem volt] hoztak ő [vagyis Jézus] elé; és meggyógyítá azt annyira, hogy a vak és (süket)néma mind beszél, mind lát vala.

Mát. 12,23 És elálmélkodék [és elcsodálkozott; és magánkívül volt a megdöbbenéstől (és extázisban: önkívületben volt, illetve került)] az egész sokaság, és monda: Vajon [csak] nem ez-é Dávidnak ama Fia?^*

*Lukács bizonyságtétele: Az Úr Jézushoz egy vakot hoztak, akinek visszaadta a szemevilágát: „Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős [démontól megszállott, démonizált] néma embert [egy süketnémát] hozának néki. És az ördögöt [a gonosz szellemet, a démont] kiűzvén [és mihelyt a démont kihajtotta belőle], megszólalt a néma; és a sokaság [a tömeg] csodálkozik [megdöbbent] vala, mondván: Soha nem láttak [még] ilyet [ilyen hatalmas dolog még soha nem történt] Izráelben!” (Mát. 9,32-33)

Lukács röviden így tesz bizonyságot az eseményről: „És ördögöt (démont) űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög (démon), megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság” (Luk. 11,14)

 És az Úr Jézus szolgálatának eredményeként a választott nép szeme előtt teljesedtek be a próféciák,: „Megelevenednek (életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet (a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19)

 „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

 „És megismerik a tévelygő szelleműek az értelmet (és észhez térnek), és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak (és levonják a tanulságot)” (Ésa. 29,24)

„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6)

Mát. 12,24 A farizeusok [jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó, kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] pedig ezt hallván, [kijelentették], és mondának. Ez nem űzi ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, a démonokat másként], hanemha [csak] Belzebubbal [jelentése: a legyek, a férgek ura; a magasság ura], az ördögök [a gonosz, tisztátalan szellemek, démonok] fejedelmével [vagyis fejedelmének erejével, és segítségével].

Mát. 12,25 Jézus pedig, tudva [és ismerve, átlátta] az ő gondolataikat [töprengéseiket, fontolgatásaikat, gondolkodásmódjukat], és monda nékik: Minden ország [és királyság, birodalom], amely (ön)magával meghasonlik [amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol], elpusztul [kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá válik]. És egy város vagy háznép [és család] sem állhat meg [és maradhat fenn], amely meghasonlik (ön)magával [vagyis amelyben megosztottság van, és amely önmaga ellen harcol].

Mát. 12,26 Ha pedig a sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, szembeszegülő, ellenkező] a sátánt [a saját gonosz szellemeit] űzi ki, [akkor ez azt jelenti, hogy] önmagával hasonlott meg; mi módon [és akkor hogyan] állhat meg [és maradhat fenn] tehát az ő országa [az ő királysága, birodalma]?

Mát. 12,27 És ha én Belzebub által [vagyis Belzebub erejével, segítségével] űzöm (és haj(í)tom) ki az ördögöket [a gonosz szellemeket; a démonokat], a ti fiaitok ki által [és ki(nek a segítségé)vel] űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti (ítélő)bíráitok.

Mát. 12,28 Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat], akkor [bizony] kétség nélkül [már] elérkezett hozzátok az Isten országa [az Isten királysága, uralma]^*

*A vallásos emberek, ha látják az Úr hatalmát és cselekedeteit, mindig így reagálnak:  „A farizeusok pedig [kijelentették], és ezt mondják vala: Az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme által [és segítségével] űzi ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, démonokat]” (Mát. 9,34)

Lukács is beszámol a történtekről: „Némelyek pedig azok közül (így szóltak és) mondának: A Belzebub által, az ördögök fejedelme által (és segítségével) űzi ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat). Ő pedig tudván (és ismerve) azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, amely (ön)magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal, ha meghasonlik, leomlik. És a Sátán is ha (ön)magával meghasonlik, mi módon állhat meg (és maradhat fenn) az ő országa? Mert (ti) azt mondjátok, hogy én a Belzebub által (az ő segítségével) űzöm ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat). És ha én a Belzebub által (és segítségével) űzöm ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat), a ti fiaitok ki által (és kinek a segítségével) űzik ki (azokat)? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, (a gonosz, tisztátalan szellemeket, démonokat, akkor bizony) kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Luk. 11,14-20)

Márk beszámolója így hangzik: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (és benne), és: Az ördögök fejedelme által (az ördögök fejedelmének a segítségével) űzi ki az ördögöket (a gonosz, tisztátalan szellemeket, a démonokat). Ő pedig magához híván azokat, példázatokban (szólt hozzájuk és) monda nékik: sátán miként tud sátánt kiűzni? Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; És ha egy ház (vagyis háznép) önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház (az a háznép). És ha a sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, (akkor szintén) nem maradhat meg (tovább), hanem vége van” (Márk. 3,22-26)

Már a prófétán keresztül így szólt az Úr, az Úr Jézus elvetéséről: „Halljátok egek, és vedd füleidbe (és figyelj ide) föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem (és fölmagasztaltam), és ők elpártolnak tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; (de) Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá (és népem nem ért meg engem)! Oh gonosz nemzetség (jaj, vétkes nemzet), hamissággal (és bűnnel) megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen (és romlott) fiak! Elhagyták az Urat, megutálták (és megvetették) az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle” (Ésa. 1,2-6)

Mát. 12,29 Avagy mi módon [és hogyan] mehet [törhet] be valaki a hatalmasnak [az erősnek] házába és rabolhatja el annak kincseit [és javait; vagyonát; holmiját], hanemha megkötözi előbb a hatalmast [azt az erőst] és akkor rabolja [akkor foszthatja] ki annak házát?^*

*Lukács bizonyságtétele: „Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van (és a vagyona biztonságban van); De mikor a nálánál erősebb reá jövén (vagyis ha nála erősebb tör ellene és) legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja” (Luk. 11,21-22)

Márk is így tesz bizonyságot: „Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát” (Márk. 3,27)

A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (és megmenekül) a kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (és perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal (és elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (vagyis mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (és a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26)

És a golgotai kínoszlopon ez megtörtént, mert: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (és nyilvánosan megszégyenítette), diadalt vévén (és diadalmaskodva) rajtuk abban (Krisztusban)” (Kol. 2,15)

Mert: „Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1 Ján. 3,8)

Mát. 12,30 Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol [Más fordítás: Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik; és aki velem nem gyűjt, széjjelszór, és pazarol]^*

*Lukács írása szerint is így zárja az Úr Jézus beszédét: „Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar (és nem gyűjt, nem szed össze, az) tékozol” (Luk. 11,23)

Amikor a tanítványok látnak valakit, aki nem jár velük, de az Úr Jézus nevében démonokat űz: „És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk (és ellenetek), mellettünk (és veletek) van” (Luk. 9,50) És Márk is megismétli a kijelentést: „Mert aki nincs ellenünk, (az) mellettünk van” (Márk. 9,40)

Mát. 12,31 Azt mondom azért néktek: Minden bűn [vagyis céltévesztés] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés,] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás] nem bocsáttatik meg az embereknek [és nem nyer bocsánatot].

Mát. 12,32 Még aki az ember Fia ellen szól [és beszél], annak is megbocsáttatik [az is bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól [és Őt leszólja], annak sem ezen [vagyis sem ebben a világban ebben a létkorban], sem a más világon [sem a jövendő (világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik [és nem nyerhet bocsánatot]^*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (vagyis minden hiba, tévedés) megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak) amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást (és ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //és rágalmazza, gyalázza, becsmérli, és ellene szitkozódik//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó (vétkes marad bűne miatt örökké //melló: a leendő, eljövendő létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és azt terjesztették): Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30)

Lukács így ír erről: „És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, (annak) meg nem bocsáttatik” (Luk. 12,10)

És a Szent Szellem folytatja a kijelentést: „Mert (ugyanis) lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek. És megízlelték az Istennek jó (és felséges) beszédét (rémáját: kijelentését) és a jövendő világnak erőit. És elestek, (azok) ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát.

(Más fordításban: hogy akik elestek, ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát), és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-6)

 „Mert ha az Úrnak, a megtartó (az Üdvözítő) Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték (és megszabadultak a világ förtelmeitől; (szennyétől, tisztátalanságától, beszennyezettségétől; fertőjétől, és mételyétől. Itt a görög szöveg azt mondja: elkerülték a világ szennyét, fertőző hatását), de ezekbe ismét belekeveredve (azokban elbuknak, és) legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett (és ez az utóbbi állapotuk rosszabb, károsabb, súlyosabb lett) az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve (és mert jobb lett volna nekik), ha meg sem ismerték volna az igazság (a megigazulás) útját (vagyis Krisztus tanítását, amelynek útjain jártak), mint hogy (azt) megismervén, elpártoljanak (és elforduljanak) a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe (és a megfürdött disznó sárban hempereg)” (2 Pét. 2,20-22)  

És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb megtér (és visszatér) a maga okádására, úgy a bolond (vagyis az Isten nélkül élő, a hitetlen) megkettőzteti az ő bolondságát (és úgy ismétli meg bolondságát az ostoba)” (Péld. 26,11)

„Mert ha szándékosan (vagyis önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül) vétkezünk (vétjük el a célt, és hibázunk), az igazság (vagyis valóság, az Ige) megismerésére való eljutás után (azaz: az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél elvétésért) való áldozat (A görög szöveg azt mondja: már nem marad hátra áldozat. Mert erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő, és szörnyű) várása és a tűznek lángja (a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti (vagy elveti) a Mózes törvényét (és megszegi, érvényteleníti, hatálytalanítja, megszünteti, megsemmisíti), két vagy három tanúbizonyságra (vagyis két, vagy három tanú vallomása alapján) irgalom (és szánalom, részvét, könyörület; együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (vagyis elpusztul). Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (és megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek, megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza (sértegeti, gyalázza, bántalmazza; gyalázattal illeti, megveti, csúffá teszi, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja)?” (Zsid. 10,26-29)

Azt tanácsolja az Úr, hogy: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia (a testvére) vétkezik, de nem halálos bűnt (vagyis a cél nem szándékos elvétését, nem szándékos félrelépést), könyörögjön (érte), és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik (vagyis aki nem szándékosan, és nem saját akaratból, minden kényszerítés nélkül válik céltévesztetté). Van halálos bűn; nem az ilyenért (és nem az ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság (vagyis minden istentelenség, Isten nélküli tett, az igazság //az Ige//hiánya) bűn (vagyis céltévesztés); de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17)

Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket, a hitetlen ember nem tudja a halálos bűnt elkövetni: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (és őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (és mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben; Szerfelett megsokasodott (és bőségesen kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (vagyis üdvözítse) a bűnösöket, (a célt eltévesztőket), akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (és végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)

Mát. 12,33 Vagy legyetek jó [és hasznos] fák, és teremjetek jó [és megfelelő, hasznos, kiváló] gyümölcsöt, vagy legyetek romlott [és haszontalan, hitvány] fák, és teremjetek romlott [és haszontalan, hitvány] gyümölcsöt. [Más fordítás: Ha jó (és nemes) a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz (és romlott) a gyümölcse is]; mert gyümölcséről ismerik meg a fát^*

*Mert: „… minden jó fa jó [és nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt terem [és érlel]; a romlott [a rossz; hitvány; haszontalan] fa pedig rossz [és nyomorúságos; káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt terem. Nem teremhet [mert nem hozhat; nem képes; nem tud] jó fa rossz [és nyomorúságos, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány haszontalan, hibás, silány] gyümölcsöt; romlott [és rossz; hitvány; haszontalan] fa sem teremhet [és hozhat] jó [és nemes; (eszményi) szép] gyümölcsöt” (Mát. 7,17-18).

Tehát: „Nem jó fa az, amely romlott (és rossz) gyümölcsöt terem; és (viszont) nem romlott (és rossz) fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (és a tüskebokorról) nem szednek fügét, sem a szederindáról (vagy a csipkebokorról) nem szednek (és nem szüretelnek) szőlőt” (Luk. 6,43-44)

Mát. 12,34 Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [és ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [vagyis rossz, káros, semmirekellő, hitványak] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [a bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj].

Mát. 12,35 A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza [és hordja] elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz [és rossz, káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [és tárházából] hozza elő [és szórja ki a rosszat] a gonoszokat^*

*Lukács így ír erről: „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót;  és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből (vagyis amivel csordultig van a szív, azt) szól(ja) az ő szája” (Luk. 6,45)

A farizeusoknak, és írásmagyarázóknak azt mondja az Úr: „Kígyók, mérges kígyóknak (viperáknak) fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését (Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33)

Ezért figyelmezteti az Úr Jézus az övéit így: „… legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy [vagyis az igen, igen]; a nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon [és ami ezt túlhaladja], a gonosztól vagyon [és a gonoszból van (ered)]” (Mát. 5,37)

Jakab apostol is figyelmezteti Isten népét: … legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem; hogy kárhoztatás (vagyis ítélet alá) ne essetek” (Jak. 5,12)  

Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg (és teszik tisztátalanná) az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (és tanúskodások), /isten/káromlások. Ezek fertőztetik meg (és teszik tisztátalanná) az embert…” (Mát. 15,18-20)

Mát. 12,36 De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért,], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Mát. 12,37 Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]^*

*Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29)

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8)

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2)

És: Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr (az Isten) színe előtt, hogy ne vitatkozzanak (és ne kötekedjenek,  és ne vívjanak szócsatát) haszontalanul, (és ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására” (2 Tim. 2,14)

 „Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6)

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más  fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21)

Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosza: Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16)

Mát. 12,38 [megszólították őt és] ekkor felelének néki némelyek az írástudók [és törvénymagyarázók] és farizeusok közül, mondván: Mester [Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te tőled.

Mát. 12,39 Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz, káros, gonosz, hitvány] és parázna [házasságtörő; hűtlen] nemzetség [és nemzedék] jelt kíván [jelt követel; jelet szeretne látni; jelek után tör, és kutat]; és nem adatik [más] jel néki, hanemha [csak] Jónás [jelentése: galamb] prófétának jele.

Mát. 12,40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [a tengeri szörny] gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában [a föld belsejében, szívében].

Mát. 12,41 Ninive [jelentése: település, lakás, lakóhely] férfiai az ítéletkor [a döntés, (meg)ítélés, válság, és változáskor] együtt támadnak majd fel [és amikor Ninive népe együtt áll ítélet elé; és együtt jelennek meg majd az ítéleten] ezzel a nemzetséggel [és nemzedékkel együtt]. És kárhoztatják [elítélik; A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, (a sátán hatalma alatt lévő)] nemzedéket, mivelhogy ők megtértek [és megváltoztatták életüket válaszul; más felismerésre tértek] a Jónás prédikálására [üzenetére, igehirdetésére]; és ímé [most pedig] nagyobb van itt Jónásnál.

Mát. 12,42 Délnek királyné asszonya [vagyis királynője] felkél [vagyis feltámad; és életre kel] majd az ítéletkor [vagyis dél királynője együtt áll majd ítélet elé; együtt jelenik meg az ítéleten] e nemzetséggel [és nemzedékkel] együtt. És kárhoztatja ezt [elítéli ezt a nemzedéket]: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határairól; a föld másik végéről], hogy hallhassa a Salamon [jelentése: béke] bölcsességét; és ímé, [most pedig] nagyobb van itt Salamonnál^*

*Az Úr Jézus négyezer embert etet meg hét kenyérből és néhány halból: „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség (és nemzedék) jelt kíván (és követel); és nem adatik néki (más) jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4)

Az Úr Jézus démonokat űz, a sokaság álmélkodik, de: „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak (és követeltek) tőle” (Luk. 11,16)

„És kijövének (hozzá) a farizeusok, és kezdék őt faggatni (és vitatkozni kezdtek vele), mennyei jelt kívánván (és követelve) tőle, hogy kísértsék őt. Ő pedig szellemében (a szelleme mélyéről) felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség (és ez a nemzedék)? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek (és nemzedéknek). És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne” (Márk. 8,11-13)

Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30)

És az Úr válasza: „Erre Jézus ezt mondta: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” (Ján. 4,48)

Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18)

„Mikor pedig a/z (egyre nagyobb) sokaság hozzá gyülekezik, kezdé mondani: E nemzetség (és nemzedék) gonosz (nemzedék): jelt kíván (és követel), de (más) jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele. Mert miképpen Jónás jelül volt (és jellé vált) a Ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is (jellé) e nemzetségnek (és nemzedéknek). A Délnek királynéasszonya felkél (és feltámad) majd az ítéletkor e nemzetség (és nemzedék) férfijaival, és kárhoztatja (vagyis elítéli) őket: mert ő eljött a földnek széléről (végső határáról), hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel (és nemzedékkel), és kárhoztatják (vagyis elítélik) ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál” (Luk. 11,29-32)

Aki csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, az úgy jár, mint Heródes: „Heródes pedig Jézust látván igen megörült: mert sok időtől fogva (és már jó ideje) kívánta (és szerette volna) őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz (az ő szeme láttára). Kérdezé (ezért hosszasan) pedig őt sok beszéddel; de Ő (Jézus) semmit nem felele (nem válaszolt) néki” (Luk. 23,8-9).  

Pál apostol így beszél az emberről: „És miközben a zsidók jelt [vagyis csodajeleket] kívánnak. A görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek [és követelnek].” De mi a legnagyobb csodát hirdetjük nekik, mert: mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [és prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [vagyis tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [a nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség] (1Kor. 1,22)

Mát. 12,43 Mikor pedig a tisztátalan [a gonosz, szentségtelen] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [és bolyong; és vándorol], nyugalmat [és csillapodást] keresve, és nem talál:

Mát. 12,44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen [és gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt feldíszítve] találja azt.

Mát. 12,45 Akkor [nyomban] elmegy [és elsiet] és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul, és az ő], utolsó [vagyis későbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb] lesz az elsőnél [és mint az előző volt]. Így lesz [és hasonló sors vár; és ez történik majd] ezzel a gonosz nemzetséggel [és nemzedékkel] is^*

*Lukács bizonyságtétele szerint, amikor az Úr Jézus démonokat űz, és a farizeusok azt mondják, hogy ezt a démonok fejedelmének segítségével teszi, ezt mondja az Úr: „Mikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár (és bolyong), nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz (még) más(ik) hét szellemet, magánál (is) gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó (vagyis az utóbbi) állapota gonoszabb (és rosszabb) lesz az elsőnél” (Luk. 11,24-26)

Az Úr Jézus meggyógyítja a Bethesda (jelentése: a kegyelem, a könyörület, az irgalmasság háza) tavánál 38 éve betegen fekvő embert, és egyben nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod (és hogy valami rosszabb ne történjék veled)!” (Ján. 5,14)

Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok (vagyis Isten Igéje szerint gondolkodók) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, és figyeljetek). Mert a ti ellenségetek, az ördög (a vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán szerte (körül)jár (és kószál mindenütt), keresvén, kit el (vagy le)nyeljen” (1Pét 5:8).

És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2)

Mát. 12,46 Mikor pedig még szóla [és amikor még beszélt] a sokaságnak, [a tömegeknek] ímé az ő anyja és az ő testvérei (meg)állanak vala odakünn, akarván [igyekezve] ő vele szólni [és beszélni].

Mát. 12,47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid [a te rokonaid] odakünn állanak, és szólni [vagyis beszélni] akarnak veled.

Mát. 12,48 Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim [és kik a rokonaim]?

Mát. 12,49 És [erre] kinyújtván kezét [és kitárta karját, és] az ő tanítványaira [mutatott], monda: Ímé [itt van] az én anyám és [itt vannak] az én testvéreim!

Mát. 12,50 Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [vagyis fivérem], nőtestvérem [vagyis nővérem] és [az én] anyám^*

*Lukács bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (a testvérei), de nem tudtak hozzá (vagyis Jézushoz) jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai (a te testvéreid) künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai (vagyis testvéreim) ezek, akik az Isten beszédét (igéjét) hallgatják, (és megtartják) és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21)

Márk bizonyságtételében az Úr Jézus démonokat űz, de a hozzátartozói „odakint” állak meg: „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, hívatván őt. Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte (körben) ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk. 3,31-35)

Amikor kiválasztotta a tizenkét tanítványt, és: „Azután haza térének. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetnek. Amint az övéi (vagyis a hozzátartozói) ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül (extázisban, azaz: önkívületben) van” (Márk. 3,20-21)

„Mert az ő atyjafiai (a testvérei) sem hívének benne” (Ján. 7,5)

Az Úr az én Istenem

Tanulj meg hit által élni

Készítette: Róbert Pávay

Szabadítsd fel hit által mely Tőle jön azt a teremtő erőt mely Krisztusban a tiéd. A benned lévő Szellem képes életet adni és megeleveníteni mindent körülötted. Szóld a hit szavát miközben tudod hogy kegyelme mögötted áll és támogat. Állj fel bátran lábaidra és jelentsd ki mint egy király határozottan és magabiztosan azt amit látni szeretnél az életedben. Szóld jelen időben mintha már meglenne és megtörtént volna. Hiszen elvégeztetett.

Minden rendelkezésre áll. Gyógyulás, anyagi áttörés, jó kapcsolat, karrier, szolgálatban való előrehaladás, vállalkozás sikere. Isten veled van és melletted áll. Ott van a szívedben és a szádban. Fogd munkára erejét az életedben hisz benned van. Ne hagyd porosodni.

Több erő van a kisujjadban mint a pokol összes serege. Nagyobb aki benned van mint aki a világban van.

Ne állj mindig ellen a rossznak hanem foglalkozz a jó oldallal. Ne arra figyelj amit nem akarsz az életedben mert annál tovább marad ott. Figyelj az ellentétére. Ne küzdj! Állj győztesen! Te már nem harcolsz! Te pihensz a bevégzett munkában. Ne könyörögj, hanem tanulj elfogadni és köszönni.

Lásd a gondolataidban és érzelmeidben magad a célban. A hitben nincs idő. Minden itt és most van. Már mindent megkaptál és helyre állt minden. Győztél! Áldott vagy! Siker vagy! Gyarapodás vagy! Bőség vagy! Egészség vagy! A tiéd és csak a tiéd az egyik legcsodálatosabb élet!!!

Istentől jövő világosság

"Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." (Új Károli)

"Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében." (Egyszerű fordítás) Korinthusbeliekhez írt 2. levél 4:6

Felismerni, megismerni Jézust… nem könnyű! Vagy mégis? Egy évvel ezelőtt, mikor a Jézus életéhez kapcsolódó helyszíneken jártam, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett Jézust látni az akkori embereknek. A régi városok, falvak utcáin sétálva könnyebben képzeltem el a jól ismert bibliai történeteket, ugyanakkor ott volt bennem az érzés: mindez nem díszlet, ez valós emberek, valós életének helyszíne (akkor is és most is).

Az akkor élő emberek számára Jézus éppolyan rongyos vándortanítónak tűnhetett, mint bármelyik a sok körül, akiket akkoriban láthattak. Ugyanolyan hús-vér ember volt, mint ők. Látszott rajta zsidó származása, kezein ott volt a kétkezi munkának a nyoma. Nem volt rajta semmi kirívó dolog. Egyszerű embernek tűnt.

Mégis, akkor mit láttak benne már csecsemőként a betlehemi pásztorok? Miért dicsőítette Istent Anna és Simeon? Vagy később, miért hagytak hátra mindent különböző emberek, hogy kövessenek egy idegent? Vagy miért volt békesség Istvánnak, az első keresztény vértanúnak az arcán miközben kövek repültek felé?

És ma, most miért épp ezt az oldalt olvasod? Mit akarsz itt? Miért nem a pletykalapokat olvasod? Valamit megláttatod veled az Isten? Valami vágyakozást érzel arra, hogy időt tölts Istennel és magadba szállj?

Ez nem a véletlen műve. Isten elkezdett benned valamit. Előbb talán csak egy szempillantás volt, aztán tovább időztél, most pedig a legtermészetesebb dolog számodra Jézus szemlélése. Igen, ott, rajta, benne ragyog legtisztábban, legfényesebben Isten dicsősége. A személyében és jellemében maga Isten látható teljes szeretetében.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/10/istentol-jovo-vilagossag.html

Jézusra célozz, ne csak a hit peremére

…míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra… Efezus 4:13

 

Amikor golfoztam, azt hittem, hogy már akkor elég jó leszek, ha a labdát valahova a lyuk köré ütöm.

Hogy őszinte legyek, az igazi célom az volt, hogy a zöldet elérjem anélkül, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, így annak nagyon tudtam örülni, ha a labdám lyuk közelébe ért.

Egyszer a helyi golf profi azt mondta nekem, hogy a különbség az átlagos és a nagyszerű játékos között a következő: az igazán jó játékosok a lyukra célozva ütnek, nem a lyuk köré vagy máshova a zöldre. A cél közvetlenül a lyuk.

Azt mondta nekem, hogy "A lyukat kellene a céloddá tenned." Erre az én intelligens, meggondolt válaszom az volt, hogy: "Na ja, arra kíváncsi leszek."

Nem gondoltam, hogy valaha is képes leszek a lyukba ütni a labdám, így meg se próbáltam. Sokan azért rekedünk meg az Istennel való kapcsolat elmélyítésében, mert nem hisszük, hogy az egyáltalán lehetséges, legalábbis számunkra. Ezért nem is próbálkozunk.

Pedig igenis lehetséges a fejlődés, el lehet jutni a "Krisztus teljességét elérő nagykorúságra". Gyakorolnunk kell, és ezt a gyakorlatot tanítványságnak hívják. Segítenünk kell egymást a növekedésben, ezért vannak a kis csoportok.

Azonban a jó hír az, hogy az Úr maga munkálkodik bennünk, Ő hoz minket Jézus igazi képével egy szintre. Ebben az évben, célozz Jézusra ne csak a hit peremére.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 12. 31.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/07/jezusra_celozz_ne_csak_a_hit_peremere

Dicsrünk áldunk Úr Jézus

A vallásról

Készítette: Róbert Pávay

Balázs Iványi

A vallás egy hazug hírnök, aki meghamisítja a győzelmi hírt (az evangéliumot), mert nem azt hirdeti, hogy a hadvezér győzött, hanem azt, hogy a háború kimenetele a te győzelmeden áll vagy bukik.

Világosság

Évekkel ezelőtt, egyik üzleti útjáról hazatérve, egy vállalatvezető ajándékokat vitt feleségének. Többek között adott neki egy játékautót, ami világított a sötétben. Miután a feleség megkapta az ajándékot, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A feleség ezt mondta magában: “Ez biztosan csak tréfa lehet.” A férje kiábrándultan jegyezte meg: “Azt hiszem, becsaptak.”

Aztán a feleség észrevett néhány francia szót a játékautó oldalán. Elvitte egyik barátjához, aki ismerte a nyelvet és elolvasta neki az utasításokat: “Ha azt akarod, hogy éjszaka is világítsak, tarts egész nap a napfényben.” Ezért másnap odatette az ajándékot a déli ablakba. Azon az estén, amikor kikapcsolta a villanyt, a kis játékautó ragyogó fényt árasztott. Az asszony férje meglepve kérdezte: “Mit csináltál vele?” Ezt válaszolta: “Ó, rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tennem a világosságnak.”

 Mint ahogy ez a játékautó a napfény hatására magába veszi az energiát, és ragyogni kezd a sötétben, a keresztyénnek is állandóan a lelki napfény, Jézus Krisztus fényébe kell tennie magát, hogy természetévé váljék az ő fénye és ragyogjon a sötét világban.

forrás: http://www.baptista.hu/vamospercs

http://jellem.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1183819

MELLETTED

14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el

békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. 18 Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni

cselekedeteim alapján a hitemet. Jak 2,14-18.

                            MELLETTED

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.(Gal 6,2)

"Rachel, anyukám rákos!" - hebegtem középiskolai természettudomány órán a labor asztal felé hajolva. Az arcomon végigpatakzó könnyzápor annyira fojtogatott, hogy képtelen voltam megszólalni. Megfogadtam magamban, hogy nem fogok sírni. Éreztem, hogy a testem lassan felenged, miközben Rachel magához ölelt. Egy szót sem szólt - elég volt az ölelése. Ezekben

a nehéz időkben sokan mondták családunknak, hogy legyen hitünk. A Bibliából idéztek, de azzal mégsem vigasztaltak annyira, amennyire gondolták.

Rachel minden nap elmondta, hogy imádkozik a családunkért. Megváltoztatta a napirendjét, hogy lefoglaljon engem, elvigyen ifjúsági körre, sétálni, és még síelni is egyik hétvégén. Anyukám betegsége alatt Rachel közelléte többet jelentett bármelyik igeversnél. Azzal, hogy

életem részévé és hűséges barátommá vált, továbbra is Isten szeretetét tükrözi vissza számomra.

Imádság: Drága Atyánk, köszönjük a barátokat, akiknek szerető jelenléte és gondoskodó érintése békességet jelent a nyugtalan szíveknek. Add, hogy mi is hű barátai tudjunk lenni azoknak, akiknek bánatuk van. Ámen.

"Mindig szeret a barát." (Péld 17,17)

Khrista Beckmann (Ohio, USA)

www.csendespercek.hu

Rám találtál.avi

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 5.

Készítette: Lisa Szanyel
Természeti tényezők
Az első dolog, amit fel szeretnénk fedni, az az ördögnek a fizikai téren, a természet szintjén végzett munkája. A Biblia tanítja, hogy az ördögnek bizonyos mértékű hatalma van a természet felett. Épp ezért meggyőződésem, hogy azon dolgok nagy része, melyeket mi csak „elemi csapásoknak“, „természeti katasztrófáknak“ vagy „isteni büntet

ésnek“ nevezünk, valójában a sátán munkájának megnyilvánulásai. Nos, nem azt mondom, hogy minden katasztrófa sátáni tevékenység eredménye, de ha figyelembe vesszük az ezekből származó pusztulást és halált, s a tényt, hogy ezekért általában Istent éri a vád, akkor azt hiszem indokolt arra gondolni, hogy nagyon sok ezekből az eseményekből sátáni ihletettségű és kivitelezésű. A sátán legalábbis felhasználja a „természeti katasztrófákat“ abban a próbálkozásában, hogy elpusztítsa, elbátortalanítsa és legyőzze Isten munkáját a világon. Az efféle gondolkodásnak bibliai alapja van. Térjünk vissza ismét Jób könyvéhez:
„És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli- é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?! Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl. Lõn pedig egy napon, hogy az õ fiai és leányai esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött bátyjoknak házában. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égbõl, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté õket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött bátyjoknak házában; És ímé nagy szél támada a puszta felõl, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.“
Jób 1:8-19
Itt jellemző példáját láthatjuk annak, amire gondoltam. Az égből leszállott tűz, amely elpusztította a nyájakat és a szolgálókat, s a szél, mely összedöntötte a házat, megölve Jób gyermekeit, mind az ördög tevékenységének közvetlen eredményei volta. Az egyetlen túlélő követ mégis úgy utalt a tűzre, mint „Isten tüzére“. A sátán életeket pusztít, majd igyekszik a vádat Istenre hárítani. Ez ma is igaz. Gondoljunk csak az emberek hozzáállására a közelmúltban történt földrengésekkel, tűzesetekkel, árvizekkel vagy viharokkal kapcsolatban, amelyek a világ különböző részein pusztítottak. Ahogy halljuk az áldozatokkal készült interjúkat, vagy olvassuk nyilatkozataikat az újságban, állandóan Istenre hivatkozó, leginkább negatív jellegű utalásokkal találkozhatunk, valamiképp mindenért Őt hibáztatva. Ez is a sátán munkája.
Maga a név, hogy „ördög“, rágalmazót és vádlót jelent. A sátán először felzavarja a természet erőit halált és pusztulást okozva, majd szépen Istenre hárítja a felelősséget. Ami a tragédia, hogy a legtöbb ember hisz neki. Valaki itt azt kérdezhetné: valóban azt állítod, hogy földrengések, árvizek, szélviharok stb. a sátán munkái? A válaszom a következő:nem mindig, de valószínűlg gyakrabban, mint gondolnánk. Ha figyelembe vesszük a sátán céljait (ti., hogy öljön és pusztítson) a „természeti katasztrófák“ igazán jó eszköznek bizonyulnak.

Emberi tényezők
De ez még nem minden! A sátán szintén aktívan tevékenykedik az emberi viszonyok területén. Legyen az a nemzetközi politika, a médiák, egyetemi oktatás, szórakoztató ipar, vagy a legújabb divathullám – a sátán befolyása mindenben érezhető. Pál úgy utalt a sátánra, mint „levegőbeli hatalmaság fejedelmére“, olyan lélekre, „mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik“ (Efézus 2:2). Az evolúciótól a kommunizmusig, a fajgyűlölettől a kultúrális toleranciáig, a szervezett bűnözéstől a világháborúkig, a szexuális forradalomtól az AIDS-ig, az összeomlott otthonoktól az erőszakhullámokig, az alkoholizmustól a kábítószerélvezésig a sátán munkája nyilvánvaló. A gyűlölet és az erőszak, a halál és a pusztítás, a fájdalom és a nyomorúság – a történelem kezdetétől fogva nagymértékben a sátán munkájának köszönhető. Valóban igaz, amit János apostol mondott: „az egész világ gonoszságban vesztegel“ (1 János 5:19).

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 6.

Készítette: Lisa Szanyel

Hamis vallás
Az ördög tevékenységének egy másik megnyilvánulása a hamis vallás. Ez a sátán mesterműve és valószínűleg befolyásának leghatalmasabb eszköze. Egyben leggyilkosabb fegyvere is, hiszen közvetlenül az emberek lelke ellen irányul. Az ördög legfőbb célja, hogy az emberi lelket visszatartsa a Krisztusban rejlő üdvösségtől. Hogy ezt elérje, mindenr

e kész, ami csak a hatlmában áll – még a vallásosság bátorítására is.
Mit értek a „hamis vallás“ alatt?
Mindent a hinduizmustól, annak tömérdek istenségével együtt az iszlámig és Allahig, ez egy megismerhetetlen istenig. S ide tartoznak a különféle álkeresztyén vallások, mint a Jehova tanúi, a mormonok, az ún. „keresztény tudomány“ stb. Pál apostol figyelmeztetett, hogy „maga a sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává“ (2 Korinthus 11:14). E hamis vallásos rendszereken keresztül a sátán emberek sokaságát vakította meg és fordította el az igazságtól, ahogy Pál is mondta: „Ha mégis leplezett a mi evagyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: A kikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe“ (2 Korinthus 4:3-4).
Ahogy mindinkább felismerjük a sátán tevékenységét ezen a világon, hadd vezessen ez bennünket erős fegyvereink, az ima és az evangélium hirdetése erőteljesebb használatához. Az ima a katasztrófát is lehetőséggé változtathatja arra, hogy Isten minkálkodjon Az imán és az evangélium hirdetésén keresztül Isten cselekszik az emberek között az Ő lelkének kitöltése által, hatalmas változást idézve elő. A reformáció és a nagy keresztyén ébredések jó példái annak, hogy Isten képes kedvezőtlen állapotokat és fonák helyzeteket is felhasználni az Ő munkájához. Az evangélium hirdetése által az emberek megszabadulhatnak a hamis vallás megvakító hatása alól Krisztus üdvözítő felismerésére jutva.
Minden jó katonai vezér fontosnak tartja az ellenség mozgásának felderítését. Minél inkább ismerjük az ördög tevékenységét, annál biztosabban győzhetjük le őt, és segíthetünk ebben másoknak is. De folytassuk az ellenség ténykedésének egy másik oldalával – „az ördög ravaszágai“-val.

Az ördög ravaszágai
„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben ... Mindezekhez fölvevén a
hitnek pajzsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.“ Efézus 6:11-12, 16
„Az ördög ravaszságai“ és a „gonosz tüzes nyilai“, bár széleskörű tevékenységet jelentenek, kétségtelenül magukba foglalják a sátán támadását elménkre és érzelmeinkre. Az ilyen támadások eredményei a következő tapasztalatok: kárhoztatás, kétely, félelem, gonosz gondolatok és depresszió. Nem állítom, hogy érteném – a sátán vagy a démonok hogyan férnek hozzá elménkhez és az érzelmeinkhez, de a képességük világos mind az Írásból, mind Isten szolgáinak a bizonyságtételeiből, végig az egyháztörténelem folyamán. Példaként vegyük az 1 Krónika 21:1-ben leírtakat: „Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.“ Amikor Dávid hirtelen meg akarta számolni a népet, kétlem, hogy tudatában volt annak, hogy a sátán hatása alatt áll, mégis pontosan ez történt.

Az Újszövetségben hasonló esetet találunk Péter apostollal kapcsolatban a Máté 16:13-23-ban. Itt Jézus azt kérdezte tanítványaitól: „Ti pedig kinek mondtok engem?“, amire Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.“
De amint Jézus arról kezdett szólni, hogy a jeruzsálemi vezetők el fogják utasítani őt, majd az elkövetkezendő kivégzéséről beszélt, Péter – jószándékból ugyan, de félrevezettetve – félrevonta Jézust és feddni kezdte: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg véled.“
Jézus válasza segít megértenünk a helyzetet. Odafordulván azt mondta Péternek: „Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.“ Péter elméje a sátán hatása alatt állt – ezen a ponton a gondolatai sátáni ihletettségűek voltak. De épp ez teszi még figyelemreméltóbbá az esetet: mindjárt előbbi jó válasza után Péter feddi Jézust, holott előbbi vallomása isteni eredetű kijelentés volt.
A sátánnak az értelemre és érzelmekre gyakorolt támadásának talán legtragikusabb példája a János 13:2-ben található: „az ördög belesugalta más Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt.“
Mindezekben a példákban láthatjuk az ellneség azon képességét, hogy hasson gondolkodásmódunkra és érzéseinkre. E tény ismeretében most közelebbről is meg szeretnénk vizsgálni „az ördög ravaszságait“, hogy felismerhessük őket és elkerüljük csapdájukat.
Kárhoztatás
Az ördög gyakori taktikája, hogy olyan érzést keltsen benned, mintha el lennél választva Isten szeretetétől és megbocsátásától. Ez általában akkor következik be, ha részedről bukás, mulasztás történt. Lehet, hogy olyat tettél, amiről tudtad, hogy nem kellett volna; vagy nem tettél meg valamit, amiről tudtad, hogy meg kellett volna tenni. Általában itt jön elő a kárhoztatás. Nagyon fontos viszont megkülönbozetetni egymástól a belső meggyőződést és a kárhoztatást. A bűn felismerése és a vele kapcsolatos meggyőződés a Szentlélek munkája, ami bűntudatot ébreszt bennünk bűneink miatt és a kereszthez vezet bennünket, hogy megbocsátást nyerjünk. Ezzel ellentétben a kárhoztatás ugyan bűntudatot idéz elő, de az áldozatot a reménytelenség állapotában hagyja.

Az ördög jön és azt sugallja neked, hogy Isten lemondott rólad; valahogy így: „Ez egyszer túl messzire mentél“, értvén ez alatt, hogy neked a megbocsátás már nem áll rendelkezésedre. Olyan nyomasztó érzéseid lehetnek, hogy Isten teljesen elhagyott téged és többé nem szeret. Ez mind jellemző „a gonosz tüzes nyilaira“. Az ellenség tüzes nyilait csak a hit pajzsával, az Isten Igéjébe vetett hittel tudjuk kioltani. A kárhoztatás ereje a sátán azon képességéből ered, hogy rá tud vezetni minket a gondolatra: valójában Isten az, aki kárhoztat. Mert végül is, ha Isten ellenünk, ki van akkor velünk? És ennek pontosan az ellentéte igaz! A Róma 8:1-ben Pál ezt mondja: „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak...“ Majd a 31. versben ezzel folytatja: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ A 33. és 34. versben azt kérdi: „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk.“ Minden vádló gondolat, kárhoztató érzés „testvéreink vádlójától“ jön. Csak a Bárány vérébe vetett bizalom által győzhetjük le a sátáni kárhoztatást.
Ha vétkeztél, ne engedd, hogy az ördög kárhoztatásával elfordítson Istentől. Ehelyett valld meg a bűnt és jusson eszedbe, hogy Ő „hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól“ (1 János 1:9)

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 7.

Készítette: Lisa Szanyel
Kétely
Az ördög másik „tüzes nyila“ kételyt plántálni az elménkbe. A sátán meg fog próbálni kételyt ébreszteni benned mindennel kapcsolatban, Isten létezésétől kezdve egészen az üdvösségedig. Különös figyelmet fordít Isten Igéjének aláásására. Fontos megjegyeznünk, hogy különbség van a
kételkedés kísértése és a hitetlenség bűne között. Lehetséges kételyt

ől gyötörtetni, de ugyanakkor a hitetlenség bűnétől ártatlannak lenni.
A nagy angol prédikátor, Charles Spurgeon számára sem volt ismeretlen a kísértésnek e sajátos formája. Azt mondta: „Az én egyéni kísértésem a folytonos hitetlenség. Tudom, hogy Isten ígérete igaz. Mégis állandóan támad engem a kísértés – kételkedj benne, ne bízz benne stb.“ Spurgeon természetesen győzött e kísértés felett, de szavai arra utalnak, hogy állandó harcai voltak ezen a területen.
Tehát, hadd hangsúlyozzam újra: nem bűn, ha nagy a kételkedésre csábító kísértés. A kétely csak akkor válik bűnné, ha elhagyjuk magunkat és megengedjük, hogy uraljon minket. A sátán az Isten Igéjében való kételkedéssel kísértette Évát, aki mindaddig nem vétkezett, míg el nem fogadta a sátán ajánlatait. Csak ezért, mert a kételkedés kísértésébe estél, még nem jelenti, hogy vétkeztél. Ellenállhatsz ezeknek a gondolatoknak.
Amikor fiatal hívő voltam, hallottam, hogy bizonyos bibliakutatók és teológusok megkérdőjelezték a Biblia egyes könyveinek a hitelességét. Akkor ezen keresztül a sátán az Isten Igéjébe való kéteélkedést akarta belém plántálni. Valahogy így gondolkoztam: „Ezek az emberek teológusok és éveken át tanulmányozták a Bibliát; tudnak héberül és görögül. Én nem tudok semmit. Hogyan is juthat eszembe, hogy nekem van igazam, ők pedig tévednek.“ Ismerősen hangzik? Vagy lehet, hogy ilyen tapasztalatod volt: olvasod a Bibliádat, egyszer csak az elmédet kérdések árasztják el: „Biztos vagy benne, Jézus Krisztus valaha is létezett? Tényleg megtörténtek azok a csodák? Hogyan támadhatott fel valaki? És mi van a többi vallással? Nem öntelt dolog azt állítani, hogy Jézus az egyedüli út Istenhez?“ És még sorolhatnánk tovább.

Ilyen és hasonló dolgokat javasol neked a sátán, miközben mindig megpróbálja aláásni Isten Igéjét. Megpróbálta Évával a kertben: „Csakugyan azt mondta az Isten?“ (1 Mózes 3:1), majd Urunkkal is a pusztában: „Ha Isten fia vagy ...“ (Lukács 4:3) – biztos lehetsz benne, hogy veled is meg fogja próbálni. Isten Igéje az iránytű és a kormánykerék, amely a viharos keresztyén életben vezet bennünket. Ha az ördög rá tud venni, hogy csak a legkisebb dologban is kételkedjünk, könnyen hajótörést szenvedhetünk. Természetesen ez is a célja. Ne engedj a kételynek. Ismerd fel, mint az ördög egyik taktikáját, és állj erősen Isten Igéjében.
Még egy dolog: ne téveszd össze az őszinte kérdéseket a kétellyel. Figyeld meg a különbséget Zakariás és Mária Gábriel angyalnak adott válaszában (Lukács 1:18, Lukács 1:34). Látszólag mindketten ugyanazt kérdezik:
„Hogyan lehetséges ez?“ Bár itt nem is a „hogyan“ volt a döntő, hanem inkább a kérdés mögötti hozzáállás. Zakariás kérdésében kételkedés volt, mintha azt akarta volna mondani: „Ugyan már, nem gondolhatod komolyan. Semmi esetre sem!“ Mária viszont inkább csak afelől érdeklődött, hogy milyen módon fog a csoda végbemenni. Ez nyilvánvaló Gábrielhez intézett utolsó mondata alapján: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.“ Mária nem kételkedett Isten Igéjében, hanem alárendelte magát az Ő tervének.

Kérdéseket feltenni helyes, mert így tanulunk. Őszinte kérdéseken keresztül a kételkedésre való kísértést lehetőséggé változtathatod, hogy növekedj az Úr, az Ő Igéje és útjai megismerésében. Minden kérdés végén rá fogsz jönni, hogy Isten igaz, ahogy Pál a Róma 3:4-ben leszögezi: „Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug.“

Félelem
Még egy az ördög ravaszságai közül a félelem taktikájának használata. Gonosz következményekkel fenyegeti azokat, akik bíznak az Úrban és engedelmsekednek neki. Amikor George Whitefield, a XVIII. századi ébredések ismert egyénisége megkérte barátját, John Wesleyt, hogy vegye át a szabadtéri igehirdetői szolgálatát, Johnt hirtelen olyan érzést fogta el, ha ezt megtenné, akkor azonnal meghalna. Amikor isteni vezetést keresve néhányszor találomra megnyitotta a Bibliáját, az Írás is a halálfélelmet látszott igazolni. De félelmei csupán a sátán munkájának bizonyultak, aki megpróbálta visszatartani a munkától, amleyre Isten elhívta. Tulajdonképpen ennek a meghívásnak az elfogadásával kezdte el John Wesley híres evangelizáló munkásságát, amely több mint 50 évig tartott, több tízezrek megtérését és a metodista egyház megalapítását eredményezve.
A megfélemlítés taktikájának másik példája egy rabbi története, aki különböző körülmények által elfogadta Jézust, mint Izráel Messiását. Miután megtért, rájött, hogy ki kell választania egy napot, amikor alámerítkezéssel nyilvánosan is megvallaná hitét. Elbeszélése a keresztség napján történtekről kiválóan ábrázolja a sátán próbálkozásait, hogy a félelemkeltés taktikáján keresztül megakadályozza Isten munkáját.

A történet így hangzik:
„Azon a reggelen, hajnalhasadáskor arra ébredtem, hogy a hideg ráz, és úgy tűnt, mintha valaki megkérdezte volna: ‚Mire készülsz te ma?‘“
„Fölugrottam az ágyból, majd le-föl járkáltam a szobában, mint aki magas láztól szenved, teljesen összezavarodva. Alig vártam már az alkalmat, hogy megkeresztelkedjem és örömmel készültem a Jézus Krisztusba vetett hitem nyilvános megvallására. De most valami hirtelen változás állt elő bennem. A hang, mely hozzám szólt, az emberiség nagy ellenségétől jött, de természetesen oly ravasz volt, hogy akkor én nem voltam tudatában, hogy a sátán az.“
„Jó néhány kérdés merült fel gyorsan egymás után, és olyan zavarban voltam, hogy mind szellemileg, mind fizikailag betegnek éreztem magam. Azt kérdezte: ‚Te ugye meg fogsz keresztelkedni? Tudod-e, hogy e lépés megtétele elválaszt majd oly szeretett feleségedtől? Soha többé nem élhet veled. Fel tudod fogni, hogy a gyermekeid, kiket úgy szeretsz, többé nem fognak apunak szólítani és nem néznek többé a szemedbe. Testvéreid és minden rokonod halottnak nyilvánít és örökre összetöröd a szívüket. Hogyan lehetsz ilyen kegyetlen saját testeddel és véreddel szemben? A saját néped megvet majd és gyűlöl téged. Teljesen elszakítod magad, népedtől. Nem lesz több barátod a földön. Oly egyedül maradsz, mint az óceánon magányosan sodródó fadarab. Odalesz a tekintélyed, hivatali állásod.“
„Ezek a gondolatok, melyeket, szinte hallható kérdések formájában a sátán tett fel nekem, akivel mint személyes ellenséggel most találkoztam először, megzavartak és szinte tébollyultá tettek. A barátom, aki velem volt, miután ezt észrevette, megpróbált minden lehetséges módon erősíteni és bátorítani, de kevés eredménnyel. Térdre borultam és imádkoztam, de a sátáni ámítás éppoly erős volt.“
A történet az ezt követő események leírásával folytatódik. Mivel szellemileg és fizikailag is betegnek érezte magát, elment közölni a lelkipásztorral, hogy nem tud megkeresztelkedni. Ugyanebben az időben egy másik pásztor gyülekezetével együtt indíttatást érzett, hogy imádkozzon ezért az emberért, akiről tudták, hogy keresztség előtt áll. Amint elkezdtek imádkozni, engedett a nyomás és ahelyett, hogy lemondta volna a bemerítést, megkeresztelkedett és nyilvánosan megvallotta Krisztust, előbbi vágya szerint.
Ez az ember később az Úr hatalmas bizonyságtevője lett, aki megalapította az ún. „Amerikai Zsidó Missziós Testületet“. Sok izraelita társát vezette a Messiás Jézusban való hitre.

Megfigyelted, milyen gonosz következményekkel fenyegette a sátán ezt az embert, ha engedelmeskedik az Úrnak? Pedig ez még csak afféle ijesztgetés volt, akárcsak John Wesley esetében. A sátán úgy fog fenyegetni téged, amint Saul fenyegette Dávidot, vagy Szanballat és Tóbiás fenyegette Nehémiást. De ez minden, amit tenni tud, „mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban“ (1 János 4:4). És ismét: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ (Róma 8:31). Ne engedd, hogy a sátán a félelem taktikáján keresztül távol tartson Isten akaratától. Emlékezz: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét“ (2 Timóteus 1:7).

A mi mennyei Atyánk a legjobbat akarja számunkra az örökkévalóság szempontjából. Engedd át magad Neki félelem nélkül. Figyeld, hogy Ő mit fog tenni. Az Atya mindent a legjobban tud.

Brian Brodersen: Szellemi harc (reszlet) 8.

Készítette: Lisa Szanyel
Gonosz gondolatok és képzelődések 

Az „ördög ravaszságainak“ harmadik megynilvánulása a gonosz gondolatok. Imádkoztál-e már valaha, miközben az elmédet hirtelen istenkáromló gondolatok ostromolták? Dicsőítés közben előfordult-e már veled, hogy pornoráf képek villantak át az agyadon? Volt már olyan időszak az életedben, amikor siralmas gondolatok kísérte

ttek; gondolatok, melyektől a rosszullét környékezett és nyomasztottak; gondolatok, melyek alól vártad a szabadulást – szexuális erkölcstelenség gondolatai, gyilkosságé, vagy öngyilkosságé? Ha igen, nem vagy egyedül.
Tapasztalatból tudom, miről beszélt Pál apostol, amikor a „tüzes nyilakról“ szólt. Nagyon fontos megkérdeznünk ezen a ponton: hogyan tudom megkülönböztetni a gonosz tüzes nyilait a gyonosz gondolatok bűnétől? A gonosz gondolatok belülről jönnek, ahogy Jézus is mondta: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok ...“ (Máté 15:19). A gonosz gondolatokat uralni tudod és tőled függ, hogy elfogadod-e, táplálod-e őket. A gonosz tüzes nyilai viszont kívülről jönnek és bizonyos fokig ellenőrizhetetlenek. Ezenkívül támadó jellegűek is. Nem csak, hogy nem akarsz rájuk gondolni, de tudatosan elutasítod őket.
Hadd vegyünk szemléltetésül egy tapasztalatot Spurgeon éltéből. Hosszabb időn át istenkáromló gondolatok olyan támadásának volt kitéve, hogy a teljes csüggedés határán állt, és már a saját üdvösségét is megkérdőjelezte (mert végül is, hogy gondolhat egy igaz keresztyén ilyeneket?). Amikor a nagyapjának, aki szintén az evangélium szolgálója volt, beszámolt ezen bajáról, a nagyapa egyetlen egyszerű kérdést tett fel neki: „Élvezed te ezeket a gondolatokat?“ „Nem, gyűlölöm őket!“ – válaszolta a fiatal Spurgeon. „Akkor ne legyen semmi közöd hozzájuk. Ne birtokold őket, mert nem a tiéid, hanem az ördögéi.“ – hangzott a nagyapa válasza.
Az ördög elvetemült; gondolatokat plántál az elmédbe és rá akar venni, hogy azt hidd – azok a te gondolataid. De ne birtokold őket; utasítsd vissza őket, tudván azt, hogy ki áll mögöttük.
Sőt, az ellenség fegyvereit önmaga ellen irányíthatod, ha az ilyen támadások idejét imára és dicsőítésre fordítod. Olyan lehetsz, mint Benája, aki „kivevé az égyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárádjával“ (2 Sámuel 23:21).
„Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erényés ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.“ (Filippi 4:8)
Miként a természettől idegen a légüres tér, úgy a mi elménk sem tud sokáig üres maradni. A jó gondolatok nem hagynak helyet a rossznak.

A hűség

Készítette: Az igaz ereje

A hűség nem érzés, hanem döntés,
nem kérdés, hanem válasz arra,
hogy MILYEN EMBER VAGY VALÓJÁBAN!

GLORIA: A hagyományból az igazságba !

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet, ·

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a pusztulástól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval elégíti meg a te szádat, ifjúságodat megújítja, mint a sasét.

- Zsoltár 103:2-5

Vajon Isten akarata áll a rossz dolgok mögött, amelyek az életünkben történnek? Lehetséges, hogy a betegségek, a különböző csapások Isten tervéhez tartoznak?

Ahhoz, hogy megtapasztald Isten gyógyítását, szabadító erejét, tudnod kell a választ ezekre a kérdésekre. Egyszer és mindenkorra le kell ezt szögezni. Ha azt gyanítod, hogy Isten a szerencsétlenségeid forrása, nem tudsz hinni Isten szabadításában. A hited meg lesz bénítva, mert azt gondolod, hogy ha megszabadulsz ezekből a dolgokból, szembeszállsz Isten akaratával.

Ahhoz, hogy el tudd fogadni mindazt a jót, amit Isten adni szeretne, teljesen biztosnak kell lenned abban, hogy Ő egy jó Isten. Biztosan tudnod kell, hogy az Ő akarata az egészség és nem a betegség; a gyarapodás és nem a szegénység; boldogság és nem bánat – mindig! Már a 103. zsoltár is bebizonyítja ezt. De ha ez nem elég, akkor van sok más ige is. Az egyik legismertebb a Zsoltár 136:1, ami így szól: „Magasztaljátok az Urat, mert [Ő] jó; mert az Ő kegyelme örökkévaló.”

Ha a vallásos hagyományok megraboltak téged Isten jóságából, ha arra tanítottak, hogy Ő azért tesz rosszat az életedben, hogy megtanítson valamire, akkor itt az ideje, hogy felülírd ezeket a hagyományokat az igazsággal. Vedd a Bibliádat, és hadd mondja el neked maga Isten az Igéjén keresztül, hogy Ő az Úr, a te gyógyítód (2 Mózes 15:26). Áss bele az Igébe, és fedezd fel te magad, hogy Ő kegyelmes, irgalmas és könyörületes (Zsoltár 86:5, Jeremiás 9:24, Zsoltár 145:8).

Ne hallgass a kétségeidre, hanem nyisd meg a szíved, és fogadd el az igazságot a Mennyei Atyádról! Ez az egyetlen dolog, ami valóban szabaddá tesz.

Igei olvasmány: Zsoltár 89:1-28  

Múlt, jelen, jövő

készítette: Magdolna Surján

ismeretlen szerző