Azt mondod, te nem hiszel az
én Istenemben. Azt mondod, szabad vagy. Azt mondod, neked nincs szükséged
senkire. Neked nincs szükséged hitre. Sajnálsz engem, mert én behódoltam valakinek,
aki szerinted nem is létezik. Szánalomra méltónak találsz, mert nincsen szabad
gondolatom, mert átmosták az agyam. Kinevetsz, és gúnyt űzöl belőlem. Gyengének
tartasz. És tudod, mit mondok erre?
Tényleg gyenge vagyok.
De te is az vagy. Mind azok
vagyunk. És ezért muszáj, hogy erőt merítsünk valamiből. Téged mi az, ami hajt
tovább, ha kudarc ér, miért, vagy kiért élsz? Mit teszel, mikor félsz, mikor
fájdalmaid vannak, mikor szükséged van valami "pluszra" ? Ha rossz
kedved van, veszel egy új ruhát? Ha félsz, felhívod a barátnődet? Ha
megállapítják, hogy rákos vagy, akkor megkeresed a legjobb orvost? Ha
elfáradsz, akkor megtanulod, hogyan meríts erőt a saját gondolataid erejéből?
Ha elbizonytalanodsz, fellapozol egy tudományos könyvet? Ha szeretetre van
szükséged, együtt töltöd az estét a szerelmeddel? De mit teszel, ha nincs
pénzed új ruhára? Mit teszel, ha a barátnőd éppen összeveszett veled? Ha az
orvos, akit ajánlottak, csak fél év múlva fogad, és te egyre rosszabbul és
rosszabbul vagy? Ha tényleg annyira fáradt vagy, és elcsigázott, hogy csak
aludni van erőd? Ha a tudomány nem ad választ a kérdésedre? Ha kiderül, hogy a
barátod megcsal? Mit teszel? Mit érzel?
Megmondjam, én mit éreztem?
Csalódottságot. Kiszolgáltatottságot. Haragot. Bizonytalanságot.
Mert nincs az az ember, nincs
az a tudomány, nincs az a pénz, siker, szerelem, amiben ne lehetne csalódni,
ami tökéletes volna, ami végtelen volna. Nincs! Azt mondod, neked nincsen
istened. Tudod, mit gondolok erről? Amiben bízol, amire az életed helyezed, ami
visz téged tovább, az az istened. Tehát nem az a kérdés, hogy hiszel-e vagy
sem. Az a kérdés, hogy miben. Valamiben, ami múlandó, és így magában hordozza a
csalódás veszélyét, vagy valamiben, ami örök, változatlan, hatalmas és
nagyszerű.
Te nem hiszel az én
Istenemben, mert láthatatlan. És a szélben hiszel? Persze, hogy hiszel, mert
látod, érzed, ahogy a szél mozog, a fákat is képes kicsavarni egy-egy
szélvihar. Én hiszek Istenben. Nem látom őt, ez igaz. De fél éves koromban, egy
csípőműtét előtt 4 orvos állt szájtátva fölöttem, és nem értették, hogyan
gyógyulhatott meg a hónapok óta egyre súlyosabban deformálódó csípőm, pár hét
leforgása alatt. A szüleim imádkoztak értem... és a szélvihar jött.
Te önmagad erejében bízol, ha
elesel, ha padlóra küld az élet, ha csalódsz. És fel bírsz állni, mert erős
vagy. De meddig? Hányadik pofon után maradsz a földön? Én azt mondtam,
bevállalom, ha gyengének tartanak, de én nem tudok már a magam erejéből
felállni. Nekem szükségem van Istenre. És mit kér ő cserébe? Engem, az egész
lényemet. Azt kéri, hogy teljes szívemből szeressem Őt, hogy keressem azt, mi
szerez neki örömöt, és tegyem meg. Milyen önző, egocentrikus lény, igaz? Akkor
nézzük más szemszögből: Ha megkéri a kezemet egy férfi, mit ad ő, és mit kér cserébe?
Azt mondja, szeretni fog engem, amíg csak élek, segít nekem, hogy
kiteljesedhessek abban, amiben jó vagyok, amit szeretek csinálni, és támogat,
tanácsot ad, meghallgat, vígasztal, bátorít. Cserébe azt kéri, hogy őt
szeressem a legjobban, hogy keressem a kedvét, hogy főzzem neki a kedvencét a
születésnapján, hogy csak vele bújjak ágyba, és senki mással, legyek hozzá
hűséges, és tiszteljem őt. Ez már így azért életszerűbb, nem?
Egyáltalán nem kell
túlmisztifikálni ezt: Isten szeret. Jobban, mint ahogy bárki tudna. Ő nem azért
szeret, amilyen vagy. Ő annak ellenére szeret. A házasság rabszolgaság? Igen.
Vele élek, nem szűrhetem össze a levet más férfiakkal, akkor sem, ha sokkal
helyesebbek, mint a férjem, igenis le kell gyantázni a lábam, pedig nagy macera,
de neki úgy tetszem, a gyerekért el kell menni az óvodába, pedig nagyon jó film
megy a tv-ben, a vacsorát meg kell főzni, és persze nem süthetek halat, mert
annak ki nem állhatja a szagát, pedig én nagyon szeretem. Miért vagyok akkor
vele? Mert szeretjük egymást. Ez a kulcs. Miért döntöttem úgy, hogy Istent
választom? Mert szeretjük egymást. Ennyi!
Talán buta hasonlatnak
gondolod a fent leírtakat. Én sem gondolom, hogy ez lett életem főműve. De
tegyünk még említést az Isten nevében elkövetett szörnyűségekről! Szintén
hasonlattal élnék, nézd el nekem, én ilyen vagyok! Ha, teszem azt, van egy
rendes, becsületes férjem, aki azt mondja, hogy hazafelé a munkából hozzak egy
kiló kenyeret, és én bemegyek a boltba, előrántok egy kést, és mindenkit
megfenyegetve elveszem a kenyeret, majd fizetés nélkül távozom, ki az őrült?
Természetesen a férjem, mert sunyi módon rávett, hogy ezt tegyem. Nem! Ő azt
mondta, hozzak kenyeret. Az ő hibája, hogy én finoman szólva, őrült vagyok, és
így oldom meg? Nem! Ha lecsuknak, akkor a férjem bűnrészes lesz? Nem! Ha Isten
nevében elkövetett gyilkosságokról beszélünk, akkor viszont csakis Isten tehet
róla. Ez logikus.
És végül, a tudomány és hit
ellentéte... nem létezik. Nincs ellentét. Isten megalkotott egy csodálatos
bolygót, tele rengeteg fantasztikus élőlénnyel, törvényszerűséggel,
gravitációval, fénnyel, felfoghatatlan méretekkel, színekkel, és a tudomány
mindezt leírja. Vizsgálja. Dokumentálja. Képleteket alkot. Összefüggéseket
talál. Ha egy gyermek megszületik, egy kész világba születik. És ahogy
felfedezi azt, a tapasztalatai nem megcáfolják a körülötte lévő világot, hanem
megmagyarázzák. Ha fenékre pottyan, akkor megtudja, mi az a gravitáció. Ha
lehorzsolja a térdét, kicsit ismerkedik a biológiával. Persze ezeket ő nem tudja
megmagyarázni, de tudja, hogy ha a kanapé tetején ugrál, az nagy
valószínűséggel összefügg az eséssel. Később aztán az iskolában megtanulja,
hogy miért is van ez így. A tudomány egy gyermek, ami beleszületett Isten
nagyszerű, csodálatos teremtésébe, és ahogy növekszik, egyre jobban megismeri
azt.
Én keresztény vagyok.
Szerelmes a legnagyszerűbb személybe, aki örökkévaló, hűséges, nagylelkű,
kreatív, irgalmas és páratlan. Aki engem úgy szeret, ahogy vagyok, minden hibám
ellenére, aki képes volt arra is, hogy értem meghaljon. És nekem ennyi elég
ahhoz, hogy örök hűséget fogadjak neki.
http://simplyvictoria-puzzle.blogger.hu/2013/06/04/nem-az-a-kerdes-hogy-hiszel-e-csak-az-hany-istenben