„…a belső emberünk… megújul
napról napra.” (2Korinthus 4:16)
Egy napon Isten elküldte
Sámuel prófétát, hogy keresse meg azt az embert, aki majd Izráel következő
királya lesz. Sámuel látott egy nagyon jó megjelenésű, jó benyomást keltő
fiatalembert, és azt gondolta: „Biztosan ő lesz az”. De Isten más mércével mér.
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben
van” (1Sámuel 16:7). Az egyik állandó kritika, amivel Pálnak együtt kellett
élnie, az volt, hogy az emberek azt mondták róla, hogy a külső megjelenése nem
túl megnyerő; „…testi megjelenése erőtlen…” (2Korinthus 10:10).
Teste nemcsak öreg volt, de
számos szenvedésen is keresztülment már: megkorbácsolták, megkövezték, éhezett,
megverték, börtönbe zárták. „Nem nagyon zavar” – mondta Pál – „a belső az, ami
számít. Valami történik belül, olyan mintha épp az ellenkezője lenne annak, ami
kívül történik. Kívül minden nap egy kicsit haldoklom. Belül életre kelek,
változom, egyre erősebb leszek.
Az öröm újra meg újra
kibuggyan belőlem, még a börtönben is. Egyre inkább tele vagyok reménységgel,
bár tudom, hogy a testem hamarosan meghal. Egyre több embert szeretek, még
azokat is, akik miatt ide kerültem. Ez a legfurcsább dolog: kívül haldoklom, de
belül életre kelek.” Pál tökélyre fejlesztette ezt a belső csatát. Gondolatait
folyton a menny felé irányította. Börtönben lévő öregemberként sokkal inkább
élt, mint addig valaha is.
Ezért írta ezt: „Ki
választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás,
vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?”
(Róma 8:35).
Nos, a bajok és nehézségek
elég könnyen megnyerhetik a külső csatát, de van egy belső éned, ott benned
legbelül, amihez senki nem férhet hozzá. Erre a belső emberedre kell
odafigyelned, mert ezt a csatát meg tudod nyerni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.