SimplyVictoria: Nem az a kérdés, hogy hiszel-e... Csak az, hány istenben?

Azt mondod, te nem hiszel az én Istenemben. Azt mondod, szabad vagy. Azt mondod, neked nincs szükséged senkire. Neked nincs szükséged hitre. Sajnálsz engem, mert én behódoltam valakinek, aki szerinted nem is létezik. Szánalomra méltónak találsz, mert nincsen szabad gondolatom, mert átmosták az agyam. Kinevetsz, és gúnyt űzöl belőlem. Gyengének tartasz. És tudod, mit mondok erre?

Tényleg gyenge vagyok.

De te is az vagy. Mind azok vagyunk. És ezért muszáj, hogy erőt merítsünk valamiből. Téged mi az, ami hajt tovább, ha kudarc ér, miért, vagy kiért élsz? Mit teszel, mikor félsz, mikor fájdalmaid vannak, mikor szükséged van valami "pluszra" ? Ha rossz kedved van, veszel egy új ruhát? Ha félsz, felhívod a barátnődet? Ha megállapítják, hogy rákos vagy, akkor megkeresed a legjobb orvost? Ha elfáradsz, akkor megtanulod, hogyan meríts erőt a saját gondolataid erejéből? Ha elbizonytalanodsz, fellapozol egy tudományos könyvet? Ha szeretetre van szükséged, együtt töltöd az estét a szerelmeddel? De mit teszel, ha nincs pénzed új ruhára? Mit teszel, ha a barátnőd éppen összeveszett veled? Ha az orvos, akit ajánlottak, csak fél év múlva fogad, és te egyre rosszabbul és rosszabbul vagy? Ha tényleg annyira fáradt vagy, és elcsigázott, hogy csak aludni van erőd? Ha a tudomány nem ad választ a kérdésedre? Ha kiderül, hogy a barátod megcsal? Mit teszel? Mit érzel?

Megmondjam, én mit éreztem? Csalódottságot. Kiszolgáltatottságot. Haragot. Bizonytalanságot.

Mert nincs az az ember, nincs az a tudomány, nincs az a pénz, siker, szerelem, amiben ne lehetne csalódni, ami tökéletes volna, ami végtelen volna. Nincs! Azt mondod, neked nincsen istened. Tudod, mit gondolok erről? Amiben bízol, amire az életed helyezed, ami visz téged tovább, az az istened. Tehát nem az a kérdés, hogy hiszel-e vagy sem. Az a kérdés, hogy miben. Valamiben, ami múlandó, és így magában hordozza a csalódás veszélyét, vagy valamiben, ami örök, változatlan, hatalmas és nagyszerű.

Te nem hiszel az én Istenemben, mert láthatatlan. És a szélben hiszel? Persze, hogy hiszel, mert látod, érzed, ahogy a szél mozog, a fákat is képes kicsavarni egy-egy szélvihar. Én hiszek Istenben. Nem látom őt, ez igaz. De fél éves koromban, egy csípőműtét előtt 4 orvos állt szájtátva fölöttem, és nem értették, hogyan gyógyulhatott meg a hónapok óta egyre súlyosabban deformálódó csípőm, pár hét leforgása alatt. A szüleim imádkoztak értem... és a szélvihar jött.

Te önmagad erejében bízol, ha elesel, ha padlóra küld az élet, ha csalódsz. És fel bírsz állni, mert erős vagy. De meddig? Hányadik pofon után maradsz a földön? Én azt mondtam, bevállalom, ha gyengének tartanak, de én nem tudok már a magam erejéből felállni. Nekem szükségem van Istenre. És mit kér ő cserébe? Engem, az egész lényemet. Azt kéri, hogy teljes szívemből szeressem Őt, hogy keressem azt, mi szerez neki örömöt, és tegyem meg. Milyen önző, egocentrikus lény, igaz? Akkor nézzük más szemszögből: Ha megkéri a kezemet egy férfi, mit ad ő, és mit kér cserébe? Azt mondja, szeretni fog engem, amíg csak élek, segít nekem, hogy kiteljesedhessek abban, amiben jó vagyok, amit szeretek csinálni, és támogat, tanácsot ad, meghallgat, vígasztal, bátorít. Cserébe azt kéri, hogy őt szeressem a legjobban, hogy keressem a kedvét, hogy főzzem neki a kedvencét a születésnapján, hogy csak vele bújjak ágyba, és senki mással, legyek hozzá hűséges, és tiszteljem őt. Ez már így azért életszerűbb, nem?

Egyáltalán nem kell túlmisztifikálni ezt: Isten szeret. Jobban, mint ahogy bárki tudna. Ő nem azért szeret, amilyen vagy. Ő annak ellenére szeret. A házasság rabszolgaság? Igen. Vele élek, nem szűrhetem össze a levet más férfiakkal, akkor sem, ha sokkal helyesebbek, mint a férjem, igenis le kell gyantázni a lábam, pedig nagy macera, de neki úgy tetszem, a gyerekért el kell menni az óvodába, pedig nagyon jó film megy a tv-ben, a vacsorát meg kell főzni, és persze nem süthetek halat, mert annak ki nem állhatja a szagát, pedig én nagyon szeretem. Miért vagyok akkor vele? Mert szeretjük egymást. Ez a kulcs. Miért döntöttem úgy, hogy Istent választom? Mert szeretjük egymást. Ennyi!

Talán buta hasonlatnak gondolod a fent leírtakat. Én sem gondolom, hogy ez lett életem főműve. De tegyünk még említést az Isten nevében elkövetett szörnyűségekről! Szintén hasonlattal élnék, nézd el nekem, én ilyen vagyok! Ha, teszem azt, van egy rendes, becsületes férjem, aki azt mondja, hogy hazafelé a munkából hozzak egy kiló kenyeret, és én bemegyek a boltba, előrántok egy kést, és mindenkit megfenyegetve elveszem a kenyeret, majd fizetés nélkül távozom, ki az őrült? Természetesen a férjem, mert sunyi módon rávett, hogy ezt tegyem. Nem! Ő azt mondta, hozzak kenyeret. Az ő hibája, hogy én finoman szólva, őrült vagyok, és így oldom meg? Nem! Ha lecsuknak, akkor a férjem bűnrészes lesz? Nem! Ha Isten nevében elkövetett gyilkosságokról beszélünk, akkor viszont csakis Isten tehet róla. Ez logikus.

És végül, a tudomány és hit ellentéte... nem létezik. Nincs ellentét. Isten megalkotott egy csodálatos bolygót, tele rengeteg fantasztikus élőlénnyel, törvényszerűséggel, gravitációval, fénnyel, felfoghatatlan méretekkel, színekkel, és a tudomány mindezt leírja. Vizsgálja. Dokumentálja. Képleteket alkot. Összefüggéseket talál. Ha egy gyermek megszületik, egy kész világba születik. És ahogy felfedezi azt, a tapasztalatai nem megcáfolják a körülötte lévő világot, hanem megmagyarázzák. Ha fenékre pottyan, akkor megtudja, mi az a gravitáció. Ha lehorzsolja a térdét, kicsit ismerkedik a biológiával. Persze ezeket ő nem tudja megmagyarázni, de tudja, hogy ha a kanapé tetején ugrál, az nagy valószínűséggel összefügg az eséssel. Később aztán az iskolában megtanulja, hogy miért is van ez így. A tudomány egy gyermek, ami beleszületett Isten nagyszerű, csodálatos teremtésébe, és ahogy növekszik, egyre jobban megismeri azt.

Én keresztény vagyok. Szerelmes a legnagyszerűbb személybe, aki örökkévaló, hűséges, nagylelkű, kreatív, irgalmas és páratlan. Aki engem úgy szeret, ahogy vagyok, minden hibám ellenére, aki képes volt arra is, hogy értem meghaljon. És nekem ennyi elég ahhoz, hogy örök hűséget fogadjak neki.

http://simplyvictoria-puzzle.blogger.hu/2013/06/04/nem-az-a-kerdes-hogy-hiszel-e-csak-az-hany-istenben