Ige: A bizonyságtétel ereje.

 „Úgy hogy példaképekké [mintaképeivé, példává is] lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívőre nézve [minden hívő számára].

Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki [terjedt tovább; hangzott ki] tőletek az Úr beszéde (logosza)

[Más fordítás: Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább; az Úr üzenete, az örömhír], hanem minden helyen [mindenfelé] is híre terjedt [minden helyre elhatolt; mindenütt ismeretes lett] a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.  

Mert azok [az emberek] maguk(tól) hirdetik felőlünk [beszélik rólunk], milyen volt a mi hozzátok való menetelünk [hogyan jutottunk el (érkeztünk) hozzátok, és milyen fogadtatásban volt részünk nálatok], és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz [valódi]  Istennek [rabszolgáivá legyetek,] szolgáljatok^*

És [hogy] várjátok az Ő Fiát az égből [a mennyből], akit feltámasztott [életre keltett] a halálból [a halottak közül], a Jézust, aki megszabadít [(rüomai): megment; megszabadít, megóv, megvédelmez,

megőriz, kiragad] minket amaz eljövendő [(erkhomai): bekövetkező] haragtól^*(1 Thess. 1,7-10)

* „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz:  félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25)

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13)

Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10)