Dr. Caroline Leaf: KI KAPCSOLTA KI AZ AGYAMAT?

Készítette: Guti Tünde

   Az írónő nagyon találóan „piszkos tizenkettőnek” nevezte el az életünket a negatív gondolataink által megmérgező tényezőket, azok romboló munkáját. Az agykutató szemével elemzi a lelki problémák és az azokból való gyógyulás fizikai megnyilvánulásait, s az egyénnek tudatos döntéseivel a saját testére gyakorolt hatásait.

   Csodálatosan kitárul az olvasó előtt, Isten milyen felülmúlhatatlan bölcsességgel és tudással teremtette meg az emberi sejtek közötti együttműködést. (Számomra fantasztikus felfedezés, hogy a tudomány csak igazolni és megmagyarázni tudja ezeket)

   Tehát a könyv közvetlen hangvételű, remek előadás, sok szakirányú információt közöl idegrendszerünk működéséről. Nagyszerű és egyben megdöbbentő, ahogy bemutatja a párhuzamot lelkiállapotunk és testi valónk jelzései között, sőt erőteljesen sarkall arra, hogy valósítsuk meg Pál apostol tanácsát, amit gondolataink foglyul ejtéséről ír. ( II. Kor. 10:5.)

   Az egész világon széles körben foglalkoznak már az orvosok a stresszes életmód, valamint a mérgezett psziché okozta megnyomorodásokkal. A kezeltek életminőségében beállt javulást gyakran a „pozitív gondolkodással” mint megoldással magyarázzák.

   A tényfeltáró pszichiáterek szembesítik a betegeket problémáik gyökerével, az ok-okozati összefüggésekkel, de alapjaiban és valóságosan meggyógyítani még az antidepresszáns gyógyszerekkel sem képesek pácienseik lelkét.

   A Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat és a Szent Szellem vezetése nélkül olyan ez, mint egy New Age-es praktika.

   Kétség nélkül, kemény odaszánásra és komoly önfegyelemre van szükség gondolataink folyamatos ellenőrzéséhez, rendben tartásához, ám nem vagyunk különbek a „pozitív gondolkodás” hirdetőitől, ha a saját ügyességünknek és erős akaraterőnknek tulajdonítjuk jó eredményeinket!

   Ha a gyógyítási folyamatban nem Jézus neve dicsőül meg, hanem az emberi teljesítőképesség, akkor a látványos javulási folyamatok ellenére is közel kerülünk ahhoz az állapothoz, amiről Jeremiás próféta ír:

   „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott a szíve. Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakatlan földön.” Jeremiás 17:5-6.

   Zárszóként végül. Személyes véleményemet nem rosszindulatú kritikának szántam, sem ostoba okoskodásnak. Próbáltam szavakba önteni azt az érzést, ami a lenyűgöző ismeretanyag és a felsorakoztatott igék ellenére mindvégig jelzett lelkem mélyén.

Mindezek ellenére ajánlom azoknak, akik küszködnek mérgező gondolataikkal, és gyakorlati útmutatásra várnak, azonban egyetlen – önmagában tudományos és bátorító – tanítás sem képes helyettesíteni vagy elvégezni azt a szellembeli építkezést, amit szívünk tökéletes odaszánásával az imakamránkban harcolunk meg az Isten és az Ige jelenlétében!

   „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent!” Máté 5:8.

2013. június 5.                                                 Guti Tünde