„És hogy
[az
Úrtól kapott különleges] kijelentések [kinyilatkoztatások] nagysága [vagyis a leleplezések túl nagy volta, és rendkívülisége] miatt
el ne bizakodjam [és fel ne fuvalkodjam], tövis adatott nékem a
(hús)testembe, a Sátán angyala
[követe, küldöttje], hogy gyötörjön [hogy állandóan ököllel verjen] engem
[és
hogy arcul csapkodjon]. Hogy
felettébb el ne bizakodjam [és hogy
fel ne fuvalkodjam].
Ezért háromszor
könyörögtem az Úrnak [és hívtam
segítségül az Urat], hogy távozzék el ez tőlem [hogy
szabadítson meg ettől a „tövistől”];
És ezt mondá nékem: Elég néked az én
kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el [éri el a
célját, erőtlenségben
lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert
az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [és boldogan] dicsekszem
azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő) ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék
rajtam].
Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben,
bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár],
nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések,
kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és
szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz
helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok,
akkor vagyok erős [akkor
vagyok hatalmas].
»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet,
amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző
nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert
amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős«”
(2 Kor. 12,7-10)
Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról a Galatáknak:
„[Hiszen] tudjátok pedig, hogy
(hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség, erőtlenség]
miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi hír,
győztes hadvezér érkezésének jó híre] először
[az első alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a
gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg
[nem utasítottatok el] engem,
hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ],
mint Krisztus Jézust.
[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett nem válaszoltatok megvetéssel (nem
utáltatok meg), sem nem köptetek, engem
látva, (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), és úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát,
mint magát a Krisztus Jézust]”
(Gal. 4,13-14).
És hogy miért volt erőtlen és gyenge
hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és
egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése:
feloldó város; LISTRA
GALÁCIA EGYIK VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének…
Antiókhiából (jelentése: bosszúálló,
üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a
városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok,
felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat
tanítványokká tettek, visszatértek
Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába”
(Csel. 14,19-21).
A
Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz arról, hogy a „tövis” az ellenség,
amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem
űzitek ki annak a földnek (országnak) lakosait
a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti oldalaitokban, és
ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni fognak benneteket azon) a földön, amelyen lakoztok.” (4
Móz. 33,55).
„Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy
szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis) elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz,
amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és
összeelegyedtek (és összekeveredtek) velük
és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem
űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké,
míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti
néktek” (Józs. 23,11-13).
„Csakhogy ti se kössetek frigyet
(szövetséget) ennek a földnek lakosival,
rontsátok (romboljátok) le az ő
oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?
Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti
oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt
(csapdául)” (Bír. 2,2-3)
Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik
mint tövis voltak az ő hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést
egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést
szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton,
veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem
között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a
tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben,
gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben
és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk;
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak,
letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor.
11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).
És
boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben]
győzteseknél is többek vagyunk,
[felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes,
tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).
Az Úr
Jézus bátorítja az övéit: „Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket
és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva
minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek
és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát.
5,11-12).
De
ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az
igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem
ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg
akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt
annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék).
Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő
útján); és fölmagasztal téged, hogy
örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam
elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú
vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt.
37,30-36).