Hozzád emelem a lelkemet, Uram
2012. augusztus 21.
Idézet
Ha Istennek lenne
hűtőszekrénye, a fényképed rajta lenne. Ha lenne pénztárcája, a fotód benne
lenne. Minden tavasszal virágokat küld neked és egy napfelkeltét minden reggel.
Ha bármikor beszélni akarsz vele, Ő rád figyel. A világegyetem bármelyik részét
választhatta volna lakhelyéül, és Ő a szívedet választotta. Kedves barátom, be
kell látnod: nagyon szeret Téged!
http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=804:egy-f%C3%A9rj-im%C3%A1ja&Itemid=97
Különleges ajándék
Pancsinelló kilépett pici házikójából, felnézett a felkelő
nap által beragyogott égre, hallgatta a madarak dalát, és jókedvűen
fütyörészett. „Gyönyörű napunk van, Éli!” – kiáltott fel készítőjének. Éli
feltekintett és integetett neki. Az ő háza a legmagasabb dombon állt, de elég
közel ahhoz, hogy láthassa és hallhassa a famanókat, akiket készített. „Vedd
úgy, hogy ez egy ajándék!” – szólt vissza Pancsinellónak, majd bement a
műhelyébe.
Amikor Pancsinelló kinyitotta a postaládáját, egy piros
csomagot talált benne. „Hűha, ez meg micsoda? Csak nem ajándékot kaptam?”
Gyorsan kicsomagolta. „Egy kalapács! Nagyon szeretem a kalapácsokat! De vajon
ki adhatta?” Kinézett az utcára, jobbra is, balra is, de senkit sem látott. Nem
messze, egy másik házikóban Lúcia, Pancsinelló barátja is ugyanezt kérdezte
magában: „Ki adta nekem ezt a gyönyörű ajándékot?” Közben levette a bejárati
ajtó mellett talált doboz tetejét. „Egy ecset, meg egy festékkészlet! De vajon
ki tudhatta, hogy én úgy szeretek festeni?!”
Fafejű és Forgács Lúcia szomszédságában éltek. Ők meg az
ágyuk szélén találtak ajándékokat. „De szuper! Köszi, Fafejű!” – lelkendezett
Forgács. „Nem tőlem van” – mondta Fafejű, majd megkérdezte: „Ezt te adtad
nekem?” Közben magasra emelt egy sárga masnis zöld dobozt. „Én ugyan nem. De
bontsuk már ki őket!” „Varrókészlet!” – kiáltotta Fafejű, és egyik kezével egy
tűt, másikkal pedig egy spulni cérnát emelt magasra. „Úgy szeretek varrni!”
Forgács is nagyon izgatott volt: „Egy gitár! De jó, hogy tudok gitározni!
Szerinted ki adta nekünk az ajándékokat?” „És vajon miért adta?” – firtatta
tovább Fafejű. De nem csak Forgács és Fafejű volt kíváncsi.
Henrik, a pék, büszkén szólt oda feleségének: „Nézd csak,
egy új fakanál!” A virágkötő Viola egy gyönyörű vázát talált a küszöbön. Még a
polgármesterék is kaptak ajándékot! „Nézd már, egy vödör kisseprűvel!” – mondta
ragyogó ábrázattal a polgármester. „Nagyon szeretek tisztogatni. Mert amikor
még kicsi voltam…” „Na, én meg nem” – szakította félbe a felesége. „Ki nem
állhatok takarítani. Úgyhogy ez az ajándék biztosan neked szól!” „Ez viszont
neked!” – szólt a férj, miközben valamit kiemelt a doboz mélyéről. „Egy könyv!
– Történetek kismanóknak. Még ilyet! Kitől lehet?” – csodálkozott az
asszonyság. „Fogalmam sincs” – mondta a polgármester, és közben az ablakhoz
ment. Kinézett kétszintes házuk emeleti szobájából. „De látok odalent néhány
kis famanót, akinek jól jönne most egy mese.”
Egy nagyon fáradt famanó-család volt odalent. Az apuka és az
anyuka egy kocsinak támaszkodott. A három vacogó, szomorú kicsi pedig a kocsi
hátuljában bújt meg. Mire a polgármester és a felesége leért hozzájuk, néhány
famanó már körülvette őket. Ugyanis Pancs, Lúcia, Forgács és Fafejű behozta az
ajándékát a faluba, azt remélve, hogy megtalálják az ajándékozót. De amikor meglátták
a kocsit, lepakolták az ajándékokat, és már el is feledkeztek róluk. „Mi
történt?” – kérdezte Lúcia a családfőtől. „Minden rosszul sült el” – válaszolt
az apuka. „Az egyik kocsikerék eltört, miközben a hídon átjöttünk.”
„Amikor a kerék eltört, a kocsi megdőlt – folytatta –, és az
összes ruhánk a folyóba esett. Az esőben teljesen elázott az ennivalónk.
Fáradtak és éhesek vagyunk, meg koszosak.” „Hová mentek?” „Élihez jöttünk,
nagyon messziről” – mondta az anyuka. „De nem hiszem, hogy eljutunk hozzá. Túl
fáradtak vagyunk, és nagyon éhesek…” Hangja elcsuklott, és fejét szomorúan
hajtotta le. Néhány pillanatig senki nem szólt semmit. Senki nem tudta, mit is
mondhatna. Aztán Pancsinellónak eszébe jutott valami.
Barátai felé fordulva kijelentette: „Igazán segíthetnénk
nekik Élihez jutni!” „Tényleg” – mondták egyetértéssel, és az összes famanó
megrohamozta a törött kereket. Forgács és Fafejű próbálta levenni, de meg sem
moccant. „Majd én!” – jelentette ki Henrik, a pék. Ám amikor Henrik megrántotta
a kereket, az kettétört. „Látja, mit csinált? Inkább engedjen ide engem!” –
mondta a polgármester megrovóan. De amikor felemelte, a kerék apró darabjaira
hullott.
Ez így nem lesz jó, gondolta Pancsinelló. De nem tudta, mit
tehetne. „Nagyon fázunk, és éhesek vagyunk” – sóhajtozott az anyuka. „Hát nekem
vannak ruháim!” – mondta Henrik, és már futott is haza.
„Én meg tudok főzni!” – kiáltotta a polgármesterné, mire a
férje nagyot nézett. Az asszony elindult hazafelé, de még visszaszólt: „Igen,
valaha főztem. Egyszer. Jó régen. Legalábbis segítettem valakinek a főzésben.
De azért megpróbálhatom…” De nem tudott ám főzni. Megégett kenyérrel és hideg
levessel tért vissza. Henrik meg hozott ugyan ruhákat, de nem lettek jók
senkire a családban. Az ő alacsony, tömzsi testére voltak szabva. Ez így nem
lesz jó, gondolta Pancsinelló újból. De nem tudta, mit tehetne. Senki sem
tudta. A család még mindig vacogott, és hangosan korgott a gyomruk.
Ráadásul a famanók elkezdtek vitatkozni egymással.
„Ehetetlen a főztöd!” – mondta Forgács a polgármester feleségének. „A te
kereked meg nem működik!” – vágott vissza az asszony. Amikor Lúcia ezen
kuncogni kezdett, Forgács leszidta: „Te meg még segíteni se próbáltál!” „Mert
nem tudom, mit tehetnék.” „Mi sem tudjuk. Pont ez a baj” – mondta Pancsinelló,
majd lehuppant egy dobozra, és a térdére könyökölve gondolkodni kezdett:
„Valami nem stimmel.” Néma csend lett. „Persze, hogy nem” – mondta Lúcia
egyetértően. „De mit tegyünk?” Hirtelen felcsillant Pancs szeme. Reményteljes
hangon szólalt meg: „Tudom már! Menjünk, kérdezzük meg Élit!”
Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Így aztán elindultak, fel
a dombra, Éli műhelyéhez. Pancsinelló kopogott a nagy faajtón. Éli kinyitotta.
Rajta volt a köténye. Széles mosollyal fogadta kis látogatóit. „Szervusztok,
barátaim!” – mondta, és közben leült a ház előtti kis padra. „Mit segíthetek
nektek?” Beszámoltak neki az utazó családról. Mikor szóba került, hogy eltört
az egyik kocsikerék, Éli bólogatva mondta: „Tudom.” Amikor elmesélték
készítőjüknek, hogy a víz elvitte a család ruháit, és odalett az ennivalójuk
is, megint csak bólogatott: „Tudom.” „Hozzád tartanak!” – tette még hozzá
Lúcia. „Tudom” – mondta Éli mosolyogva. „Tudod?!?” – kérdezett vissza Lúcia.
„Tudtál a kerékről, az ennivalókról meg a ruhákról?” „Igen” „Tudtad, hogy
jönnek hozzád?” Megint csak bólintott. Lúcia Pancsra nézett. Pancs meg a
többiekre. Aztán mindenki Élire nézett, és egyszerre kérdezték: „Akkor miért
nem segítettél rajtuk?” „Segítettem.”
A famanók nem értették. „Segítettél?!? Mit segítettél?!?”
„Odaküldtelek titeket.” „Minket?!” „Igen, titeket. Bevezettem őket a faluba,
hogy segíteni tudjatok nekik.” Egy pillanatig néma csend volt. Majd Pancsinelló
megszólalt: „Pont ez a baj, Éli. Szeretnénk segíteni, de nem tudjuk, hogyan. A
kerék eltört, a család még mindig fázik, és az ennivaló azóta is ehetetlen.”
Még a polgármesterné is egyetértően bólogatott. „Úgy tűnik nekem, hogy mindenki
tenni szeretne valamit, de senki nem azt teszi, amit kellene” – mondta Éli.
„Micsoda?!?” – kérdezte Forgács és Fafejű egyszerre. „Próbáljátok meg, hogy
mindenki csinálja azt, amit a legjobban tud!” A famanók eltűnődtek. Mit is
jelenthet ez?!?
„Azt kell csinálnotok, amit a legjobban tudtok!” – ismételte
meg. Majd megkérdezte: „Ugye vannak ajándékaitok?” Először senki nem szólt
semmit. Majd Pancsinelló észbe kapott: „Igen, persze! Nekem van egy
kalapácsom!” „Nekem meg egy gitárom!” – szólalt meg Forgács is. „Én meg cérnát
és tűt kaptam valakitől!” – tette hozzá Fafejű. A famanók egyenként
felsorolták, hogy ki mit kapott, és akkor Lúcia hirtelen rájött valamire.
Rögtön meg is kérdezte a mestertől: „Tőled kaptuk azokat az ajándékokat, Éli?”
Ő mosolyogva bólogatott, és így szólt: „Használjátok az ajándékokat, amit adtam
nektek! Ne azzal próbáljatok segíteni, amitek nincs! Azt kell tennetek, amit a
legjobban tudtok!” Hazafelé már sokkal jobban érezték magukat. Egyenesen oda
mentek, ahol az ajándékok hevertek. Pancsinelló fogta a kalapácsát, és a
kocsira nézve boldogan kiáltotta: „Ezzel meg tudom javítani a kereket!”
Forgács fogta a tűt és cérnát, és bejelentette: „Itt az
ideje, hogy nekilássak varrni.” Henrik, a pék, nekiállt főzni az új fakanállal.
A polgármester letisztogatta a kocsit a kisseprűvel, Lúcia meg kifestette az új
ecsettel. Amíg a család jóízűen megette a pék főztjét, Forgács is elkészült az
új ruhákkal. Közben a polgármesterné felolvasott a gyerekeknek, Fafejű meg
énekelt pár dalt a gitárjával. De nem sokáig hallgatták, mert olyan fáradtak
voltak, hogy hamarosan elaludtak. A famanók megegyeztek, hogy másnap reggel
megint találkozni fognak, és elkísérik Élihez az utazókat.
Alighogy a nap felkelt, vidám famanók kis csoportja ment
felfelé a domboldalon a csillogó-villogó kocsival. A madarak énekeltek, a
famanók mosolyogtak. Éli örömmel fogadta a kis társaságot. „Úgy látom, jó
munkát végeztetek!” – mondta. „Bizony ám, Éli!” – válaszolt Pancsinelló
lelkesen. „Köszönjük az ajándékokat! Tudsz esetleg másról is, akinek szüksége
van a segítségünkre?”
Mert: „A Szellemi
ajándékokat mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7)
Fordította: Királyné Ficsor Lilla
REMÉNYSÉG ELKESEREDÉSBEN
Zsolt 80.
1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének
dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.
2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted
Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva 3
Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!
4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága
ellenére? 6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen
adtál inni könnyeket. 7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink,
ellenségeink pedig gúnyolnak minket.
8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk
orcádat, hogy megszabaduljunk!
9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt
meg elültetted. 10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. 11
Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. 12
Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki
csak arra jár?! 14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. 15 Seregek
Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a
szőlőt! 16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak
neveltél! 17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik
fölperzselték, levagdalták! 18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az
emberrel, akit magadnak neveltél! 19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts
életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. 20 URam, Seregek Istene,
újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
REMÉNYSÉG ELKESEREDÉSBEN
Seregek Istene! Gondozd ezt a szőlőt, amit jobboddal
ültettél! (Zsolt
80,15-16)
Nemrégiben olvastam egy újságcikket egy AIDS-es
fiatalemberről. A következőképpen reagált a helyzetére: "Valamikor még
időnként eljártam a templomba, de most már nem lenne semmi értelme. Ezután már
nem tudok hinni Istenben." Továbbá ismerek egy asszonyt, akinek a fia autóbalesetben
halt meg. Azt mondta: "Ha Isten nem tudta meghallgatni a
fiamért mondott imáimat, többé már nem tudok benne
hinni." Vannak emberek, akik elveszítik a hitüket a kétségbeejtő
helyzetben. Épp, amikor Isten lehetne az egyetlen reménység számukra, akkor szakítanak
az imádsággal és hittel. A zsoltár írója hisz a helyreállítás és megújulás
lehetőségében, és könyörög ezért még akkor is, ha a szőlőskert szétrombolva; a
szőlőt ellopták, kivágták és megégették.
Ez a fejezet arra bátorít, hogy az elkeserítő helyzetekben
higgyünk Istenben. Isten reményt kínál nekünk, és nem hagy el bennünket, még ha
nekünk úgy tűnik is. Isten belénk plántált egy gyökeret, és készen áll, hogy
ezt megújítsa bennünk.
Imádság: Mindenható Istenünk, állíts helyre minket!
Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megmeneküljünk! Ámen.
Isten a helyreállítás Istene.
Meeli Tankler (Parnumaa, Észtország)
Az evangélista és a postahivatal!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Híres evangélista járt a városban egy evangelizációs kampány
során. Úton a stadion felé, ahol az alkalmat tartották, az evangélista meg
akart állni a postánál, hogy feladjon egy levelet.
De reménytelenül eltévedt, és végül úgy határozott, hogy
megkérdezi valakitől, merre menjen.
Észrevett egy kisfiút, aki a járdán sétált. Odahajtott, és
így szólt: "Elnézést, fiacskám, nem tudod véletlenül, merre van a
posta?"
A kisfiú így felelt: „Dehogynem. Forduljon vissza, menjen
egyenesen az első lámpáig, forduljon balra, és egy vagy két sarokkal arrébb
lesz, a jobb oldalon."
„Nagyon köszönöm, fiam" - mondta az evangélista.
"Egyébként - tette hozzá, átnyújtva egy brosúrát a fiúnak az
evangelizációs hirdetéssel - szeretnélek meghívni ma este egy alkalomra, ahol
el fogom mondani, hogyan találhatod meg Jézust, mint személyes
megváltódat."
„Na, annak nem sok az esélye!" - mondta a fiú. „Még a
postát sem képes megtalálni!"
Szerencsére nem nekünk kell megtalálnunk az utat vissza a
karámhoz. Jézus utánunk jön. Csak annyit kell tennünk, hogy abbahagyjuk a
futást, és hagyjuk, hogy visszavigyen.
2012. augusztus 20.
Ige: Az ár
„Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek
[meg tehát, és hordozzátok] azért az
Istent a ti testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1
Kor. 6,20)
És így folytatódik a kijelentés:
„Tudván, hogy nem veszendő holmin,
ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló
életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a
Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19)
Azért: „hogy
élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és
növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol.
1,10)
Mert: „Az igaznak
(megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (phüszé = élet) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)
Ige: A prófétai szó
„Mert sohasem ember akaratából
származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei.
Valának pedig hamis próféták is a nép
között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes
eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat,
aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és
így gyors pusztulást) hoznak.
És sokan fogják követni azoknak
romlottságát
(és kicsapongásaikat); akik miatt az
igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel
vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani
kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk
régtől fogva nem szünetel (és ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik
el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)
Ezért: „Mindent
megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami
jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami
gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától
tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22)
Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor
A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz.
Kenneth & Gloria Copeland: Kerülj ki a körülmények rabságából
Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat;
mert nagyobb Ő, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. - 1 János 4:4
„Ilyen körülmények között…” Mondtál már effélét te is, ugye?
„A körülményekhez képest jól vagyok.”
Ha kicsúszott efféle mondat a szádon valaha, kérlek, töröld
a szótáradból. Szó sem lehet ugyanis arról, hogy te, Isten győztes gyermeke, a
körülményeidtől függj. Szóba sem jöhet, hogy a problémák és körülmények
kerekedjenek föléd.
Kétezer évvel ezelőtt Jézus – aki benned lakik – kifosztotta
és lerombolta a sátán királyságát. Halálakor teljes joggal lépett be az
átkozottak alvilági birodalmába, és mindenéből kifosztotta a sátánt. Elvette
minden fegyverét. Megszerezte a halál és a pokol kulcsait. Megkötözte az „erős
embert”, kifosztotta a királyságát, és a Kolossé 2,15 szerint lefegyverezte a
fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette, és
diadalmenetben mutatta be őket, mint foglyait.
Azután Jézus megfordult, és megosztotta veled a győzelmét.
TE Istentől vagy, ezt ne felejtsd el! Győztes vagy Jézus által, mert Ő benned
él. Nem kerekedhetnek többet föléd a körülmények!
Igei olvasmány: Kolossé 1:9-15
Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!
Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal
szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29).
Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri
annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra.
Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak
beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa
előtt ígéreteire.
Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen
jó elmondani Dáviddal: Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten
ígérete támasztja alá könyörgésünket.
Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk:
Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.
Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk
győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket.
Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad.
Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a
csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket.
Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden
munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédjainkhoz. Tedd munkatársainkat
a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a
jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak
Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Az arc a kirakón!
Készítette: győzedelmes Gyülekezet
Egy apa éppen elhelyezkedett hintaszékében vasárnap délután,
és örült, hogy végigolvashatja tizenöt centi vastag újságját, amikor ötéves
fia, Bobby szökdécselt be a szobába. „Apa! Apa!" - szólt. „Játszol
velem?"
Az apa megpróbált kedvesen válaszolni neki: „Bobby, apa most
olvasni szeretné az újságot egy darabig. De ha húsz perc múlva visszajössz,
akkor játszhatunk."
Bobby kicsit duzzogott, hogy elutasították, de kiszaladt a
szobából, és egyedül hagyta az apját, hadd olvasson.
Az ötéveseknek azonban még nem túl fejlett az időérzékük, és
csak pár perc telt el, Bobby újra megjelent. „Apa, most már játszunk?"
„Még nem, Bobby" - szólt az apa. „Ne zavarj, amíg nem
fejeztem be az újságolvasást!"
Bobby kicaplatott a szobából, hogy kint várjon, de még a
sporthírekhez se ért az apa, már megint ott volt. Az újság alatt átdugta a
fejét, és így szólt: „Apa, kérlek, most már játsszunk!"
Az apa ráébredt, hogy egy perc nyugta sem lesz, amíg nem
enged, lepillantott a padlón heverő lapokra, és észrevette, hogy egy egész
oldalas világtérkép van az újságban. Fogta a felesége kézimunkaollóját, és a
térképet vagy húsz darabra vágta. A konyhaasztalhoz vezette a fiát, és azt
mondta neki, hogy rakja ki a világtérképet: ez lesz az első délutáni játék.
„Amint kész vagy a kirakóval, jövök játszani veled" - ígérte meg. Tudta,
hogy fiának hosszú időbe fog telni, míg kirakja a darabokat, és így neki jó sok
ideje lesz olvasni.
De még öt perc sem telt el, Bobby visszarohant a szobába.
„Apa, kész vagyok a kirakóval! Most mit játszunk?"
„Micsoda? Már készen vagy?" - kérdezte az apa. Felállt
a székből, és kiment a konyhába, hogy megnézze. Szó ami szó, a kirakó kész volt,
mindegyik darab a helyén.
„Bobby... hogy a csudába tudtad ezt ilyen gyorsan
megcsinálni? Hol tanultad meg, hogy hogy kell?" - kérdezte ámultan az apa.
„Könnyű volt, apa" - mondta Bobby. Tudod, a világtérkép
hátulján egy ember arcképe volt. Úgy döntöttem, először az ember arcát rakom
ki. Amikor azzal kész lettem, az egész világ a helyére került."
A legjobb, amit tehetsz azért, hogy hatással legyél a
világra, az, hogy valakit Jézus Krisztushoz vezetsz. Jézus az egyedüli, aki a
széthullott, összetört embereket újra össze tudja rakni. És ha valaki
helyreáll, az egész világ a helyére kerül.
2012. augusztus 19.
Ige: Isten szeretetéről
„Az
Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy
rátok árassza minden kegyelmét [hogy
mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok
(kharisz: Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor
teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre«
[Más
fordítás: Mert
Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira
meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok,
amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen
adakozhassatok a rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11).
Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes
jószívűségre [nagylelkűségre,
(bőséges adakozásra)], amely
általunk hálaadást szerez [szül;
vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás: Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig
bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt
fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek].
Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent munka] nemcsak
a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti
be], hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától
megsokasítva ömlik Isten felé«.
[Más
fordítás: Mert
ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt
Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan
megköszönik Istennek]; Amennyiben
e szolgálatnak próbája [(dokimé):
bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi
hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó
jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért
(koinónia): közösségvállalásotokért)]
»Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel
arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó
szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi,
arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel
készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel
kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget« (2
Kor. 9,11-13).
Ezért:
„Minden gondotokat (aggályosság,
nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá
vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7).
Már Dávid is azt vallja, hogy:
„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
(Zsolt.
23,1)
Ige: Zákeus megtérése:
„Zákeus
(jelentése: tiszta, ártatlan) pedig
előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek
adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit
adok helyébe [és a négyszeresét
adom vissza neki]” (Luk.
19,8)
Már Mózesen keresztül így
rendelkezett az Úr: „Mikor vétkezik
valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja
felebarátjának reábízott vagy kezébe adott (vagy attól elrabolt) holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja
felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt
hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik
vele: Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett (és adóssá lett), térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt,
vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az
elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött,
fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt
annak, akié volt, bűnbevallásának (és a jóvátételi áldozat) napján” (3
Móz. 6,2-5).
Isten Igéje azt is
kijelenti, hogy ha egy másik ember ellen követ el bármilyen rossz dolgot
valaki, az az Úr ellen vétkezik: „Mondd
meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy
másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, az
ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat
teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak,
akinek tartoznak vele” (4 Móz. 5,6-7).
Arról is rendelkezik az
Úr, hogy mi a teendő, ha valaki egy másik ember bárányát valaki elpusztítja: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia,
(vagyis négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy
ezt művelte, és annak nem kedvezett, (és mivel könyörtelen volt)” (2
Sám. 12,6).
De ha valaki megtér,
annak eltöröltetnek a vétkei: „S ha
mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint
s igazságot cselekszik, és (törvény és igazság szerint él); Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat
megtérít, az életnek parancsolatiban jár, (az életre vivő rendelkezéseket
követi) többé nem cselekedvén
gonoszságot: akkor élni fog, és meg nem hal. Semmi ő vétke, mellyel vétkezett,
emlékezetbe nem jön néki; Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog”.
(Ezék.
33,14-16).
És hogy milyen törvény szerint kell élni, azt
az apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „…
a hit „törvénye” szerint. (Róm.
3,27).
Az Igazságról, amelyet
követni kell, így szól az Úr: „És a
Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság” (1
Ján. 5,6)
Nemes igyekezet
Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti
elhívatásotokat és kiválasztatásatokat erőssé tenni; mert ha ezeket
cselekszitek, nem ütköztök meg soha. 2 Péter 1:10.
Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy
megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Mert ha ezt
teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha. Új ford.
„Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy
hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha
ezt megteszitek, nem botoltok el soha.” Kath. ford.
Három fordítás – három kiemelt gondolat.
Az én fordításomban valahogy így hangzik: Kedves Testvérem!
Ne felejtsd el, hogy ki hívott el, ki választott ki. Ha ezen gondolkodsz – nem
könnyen botlasz meg!
Ha tudod és biztos vagy abban, hogy Jézus Krisztus szólított
meg, hívott el, akkor nem botránkozol meg, nem ütközöl meg semmin.
Erősödjön meg benned az a tudat, hogy Isten kiválasztott
gyermeke vagy az üdvösségre, azt szeretné, hogy országában ott legyél – épp
ezért mi lehetne olyan nagy dolog, ami miatt elbotolnál, megbotlanál?
És végül: Nem csupán a hit, hanem a tettekkel való
megpecsételés is elengedhetetlen. Mert ha a hited cselekedetekkel párosul,
sokkal nehezebben botlasz el, esel el.
Nekem ezt mondta ez a mai Ige.
És neked mit mond?
Gondolkodj – és próbáld megfogalmazni!
Isten szorzótáblája
A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az
Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt" (Ézs 60,22).
Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de
azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe
kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan
a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis
nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy
egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de
mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta
már magányosan küzdő szolgáinak: Megsokasítalak". Bízzatok az Úrban, ti,
akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha
az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.
A kevés". Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti
a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy
csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a
mennybolt.
Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az
ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: Én, az Úr, rövid idő múlva
megvalósítom azt". Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan
némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor
aztán késedelem nélkül.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Lábnyomok a homokban
.bmp)
A történet egy férfiről szól, aki azt álmodta, hogy
elérkezett élete végéhez. Visszatekintve úgy látta életét, mint egy tengerparti
sétát Jézussal. Ahogy visszatekintett az életére, két pár lábnyomot látott a
homokban az út java részén - az egyik az övé, a másik Jézusé. Észrevette
azonban, hogy élete útján sokszor csupán egy pár lábnyom volt a homokban. Azt
is felfedezte, hogy ezek az útszakaszok voltak élete legnehezebb, legszomorúbb
időszakai.
Ez nem hagyta nyugodni a férfit, és megkérdezte felőle az
Urat:
- Uram, Te azt
ígérted, hogy soha nem maradsz el tőlem, sem el nem hagysz engem. Azt mondtad,
hogy ha egyszer úgy döntök, hogy követlek Téged, Te velem jössz végig az úton.
De most, ahogy visszatekintek életemre, a legnehezebb időszakokban csak egy pár
lábnyomot látok. Nem tudom megérteni, miért van az, hogy amikor a legnagyobb
szükségem lett volna Rád, éppen akkor hagytál magamra!
Jézus így válaszolt:
- Fiam, szeretném,
ha tudnád, hogy szeretlek téged, és sosem hagynálak el. Nézd csak meg még
egyszer azokat a lábnyomokat: A nehézségeid és szenvedéseid idején enyémek
voltak azok a lábnyomok. Én hordoztalak téged.
Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor az élet nehéz
időszakain megyünk keresztül, Isten mindig velünk van. Soha ne kételkedj a
jelenlétében, akkor sem, ha az adott pillanatban nem érzed vagy látod Őt. Ő
megtartja szavát: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid
13,5).
Kenneth E. Hagin: Vezetés angyalok által
Avagy nem szolgáló szellemek-é mindazok, elküldve
szolgálatra azokért, akik öröklik az üdvösséget? - Zsidó 1,14.
Jézus még beszélt hozzám, amikor rápillantottam az angyalra.
Akkor láttam, hogy ő készül mondani valamit.
Jézus azt mondta: „Hozott egy üzenetet a számodra.” Én azt
mondtam Jézusnak: „Te most velem beszélsz. Miért nem Te adod át nekem az
üzenetet? Amellett az Ige azt mondja: Akiket Isten Szelleme vezérel, azok
Istennek fiai. Bennem van a Szent Szellem, miért nem szólhat Ő hozzám?”
Jézus könyörületes és türelmes volt. Azt mondta: „Olvastad
az én Igémben, mikor az Úr angyala szólt Fülöpnek, hogy menjen el a Gázába
vezető útra? Ez nem vezetés volt? Nem egy angyal adott Kornéliusznak
utasításokat?” Azután mondott nekem még néhány példát az Újszövetségből,
amelyben angyalok adtak vezetést.
Végül azt mondtam: „Ennyi elég. Most akkor figyelek.” Az
angyal elkezdte a mondanivalóját: „Engem a Mindenható Isten jelenlétéből
küldtek, hogy szóljak neked… (és beszélt nekem egy bizonyos utasításról, amit
követnem kell). Négyezer dollárt fogsz kézhez kapni december elsejéig, (ez
1963-ban volt) hogy el tudj indulni ebben az irányban. Mert elküldtem az én
angyalaimat, hogy behozzák ezt a pénzt.” A megjelölt napra fillérre pontosan
négyezer dollárt kaptam, ahogy megmondta, hogy meg fogom kapni. Ez volt a
kezdete ennek a szolgálatnak.
Megvallás: Én az üdvösség örököse vagyok. Az én angyalom
azért lett elküldve, hogy szolgáljon nekem!
Ima szabadításért
Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).
Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel
arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogy ne
legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne
legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó
bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől,
amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts
meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy
hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden
bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam.
Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső
láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te
magad is megkísérttettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét.
Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne
vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved
is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy
megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az
indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak.
Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem!
Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Bölcs gondolatok
"Olvasd Isten Igéjét, keresd, miként adhatod át Neki az
életed.
Imádkozz erőért.
Tedd le az életed.
Élj másokért, ne
önmagadért.
Halj meg önmagadnak,
hogy életed legyen = ez mindennek a gyökere!"
(Paul Washer)
A FEHÉR KENDŐ
Szerző: Ismeretlen szerző
A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki
izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az
ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.
Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem
bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon
óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta
addigi életét.
Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a
szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is
megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog
érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő
diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik.
Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett
úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást
jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A
fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.
„Mert ha
megbocsátjátok az embereknek az ő
vétkeiket [botlásaikat; eleséseiket hibás lépéseiket, baklövéseiket,
melléfogásaikat], megbocsátja néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]” (Mát. 6,14).
HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ
Zsid 11,32-40.
32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha
szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.
33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket
nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől
menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek
seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták
halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást,
hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Mások megszégyenítések és
megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és
börtönt is. 37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket;
juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve
azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken,
barlangokban és a föld szakadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által
elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten
számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk
jussanak el a teljességre.
HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ
Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az
ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok
lelketeknek! (Jer 6,16)
Minden alkalommal, mikor egy elektromos berendezést
vásárolok, kapok hozzá használati utasítást. Ez részletes információkat nyújt a
szabályos használathoz és a hiba esetére.
Sokszor hallom, hogy az emberek ezt mondják: Bárcsak az
életünkre is kapnánk egy használati utasítást! A keresztyének ilyenkor
bizonyságot tehetnek, hogy valójában nekünk is van egy Istentől kapott
útmutatónk, a Biblia.
Az istentiszteleteken, beszélgetéseken, közös vagy egyéni
imán keresztül Isten beszél hozzánk, és választ ad kérdéseinkre; de minden utasítás
alapja a Biblia. Mikor segítségre van szükségem, és nehéz helyzetben vagyok,
elolvasom Illés történetét (1Kir). Ha interjúra
megyek, az 1Móz 41-et olvasom el, mikor József találkozik
Fáraóval. Ha vívódom Istennel, Jákób történetéhez lapozok (1Móz 32). A
Szentírás lehetővé teszi számunkra, hogy saját hitünket, cselekedeteinket
elődeinkéhez hasonlítsuk. Tanulhatunk abból, Isten hogyan tanította, vezette
atyáinkat, és példájukat alkalmazhatjuk az életünkben. Történetüket a Bibliában
olvashatjuk.
Imádság: Istenünk, adj nekünk bölcsességet, hogy lássuk és
halljuk szavadat, utasításodat. Bátorságot, magabiztosságot is kérünk, hogy akaratod
szerint cselekedhessünk. Ámen.
Minél jobban ismerjük a Bibliát, annál jobban megtalálhatjuk
az Istennek tetsző utat.
Mark H. Anderson (Pennsylvania, USA)
2012. augusztus 18.
Ige: A szeretet
Mert: „A
parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye]
pedig a tiszta [őszinte,
romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet
központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás,
kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből
származó,
Isten szerinti] szeretet” (1
Tim. 1,5)
Ige: Figyelmeztetés Krisztus népének
Az apostol így figyelmezteti Krisztus
népét, hogy aki mást tanít, mint amit az
apostolok, az hamis próféta: „Kérlek
[buzdítlak, intelek] pedig titeket
atyámfiai [testvérek], vigyázzatok
azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat
támasztanak. Akik háborúságnak, vagyis viszálynak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket
készítenek; elégedetlenséget szítanak] a
tudomány körül, [akik más tudományra
tanítanának azon kívül; és az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el.
[kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis apostolok,
álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is
csoda, mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük
cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)
Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de
annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)
„Senki
titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten
haragja a hitetlenség fiaira (és ezekért sújtja Isten haragja az
engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6)
Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy
vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött
önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad
meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a
Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok
érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a
gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2
Ján. 1,9-11)
Meglássátok
(és vigyázzatok), hogy senki ne legyen,
aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által (és hogy
rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel), mely emberek rendelése szerint (emberek
hagyományához), a világ elemi tanításai
szerint (a világ elemeihez), és nem a
Krisztus szerint való (és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol.
2,8)
Isten gondolatai
„Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy
azoknak summája!”
(Zsoltár 139, 17)
Keressétek az Urat!
keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. (Ésa 55,6)
.jpg)
Idézetek
“Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a
türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)
Isten szeretete
Met amilyen magasan van az ég a föld felett, olyan nagy - Isten - szeretete az istenfélők iránt
Carl Eichhorn: Az ember - mint Isten gondolata
Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy
azoknak summája!
(Zsoltár 139, 17)
A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött
gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának
kifejezõje. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme elõtt. A
balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja,
hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett.
Csak a hivõ ember elõtt nyer mélyebb értelmet minden.
A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb
csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal
és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata.
Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól
különbözõ arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtõ külön
pecsétjét viseli magán. Persze a bûn ezt az isteni pecsétet eltorzítja,
letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép
elmosódott és a felirat olvashátatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért
sem õrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek
eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.
Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra
való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos
jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni
annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és
minden más mellékestõl eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bûn
romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bûn következménye.
A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel
különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben
elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja
(Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk
és színük jobban érvényesüliön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is
elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belõle az isteni
tervet. Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az õ dicsõsége
ragyogását sugározzuk. Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el
ellenállásunkkal bennünk végzendõ munkáját!
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Fejszés András: SZERETNI
.jpg)
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: énemet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.
A kedvesség értéke
„Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb
az ezüstnél és az aranynál.”
Példabeszédek 22,1
Értékválságban szenvedő világunkban sokan bolyongnak
céltalanul, keresve valamit, ami betölti az életüket, vagy kisebb dologra
gondolva értelmet ad számukra a pillanatnak.
Az egyik ismerős kis falucskában volt egy ház, ahol nagyon
sokan megfordultak, nap, mint nap. Sokszor volt ez a hajlék az ilyen emberek
gyűjtőhelye. Betért ide az álhatatlan barát, aki sokszor volt haszonleső, mégis
megtapasztalhatta mindig a szíves vendéglátást. Jó szóért betért a
javasasszony, kinek átkára nem hízott, hanem fogyott a jószág. A magányos
harmadik szomszédasszony, hogy valaki meghallgassa a határból hozott pletykát
és ne feleljen rá. Láttam ott kisiklott életű vesztest, aki akkor mégis
embernek érezte magát; előítélettől menedéket kereső asszonyt, aki otthagyta
rendes urát, gyermekét egy pénzes piásért; nagyhatalmú hivatalnokot, ki
őszinteségre vágyott; vagy megközelíthetetlen orvost, ki csak barátságra.
Mit gondoltok milyen volt az a ház, palota? Szeretetotthon
vagy csoda-vár? S még sorolhatnám.
Egyik sem. Egy tanácsi bérlakás volt, enyhén salétromos
fallal. Nem volt benne vízvezeték, csatorna; így sem WC, sem fürdőszoba. Az
előszobából nyílt a konyha, a spájz, és a szoba. Hiányzott belőle az új bútor,
de még középosztálybeli kényelem is.
Nem tette azt vonzóvá semmi sem, csak akik benne laktak:
szeretetteljes, kedves emberek.
Mégis gazdagok voltak-e? Szerintem igen.
Bűnvallás
Készítette: Lisa Szanyel
Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig
megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer" (Péld 28:13).
Amen!
Az ajtóban álló idegen!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Havas karácsonyeste volt. A meleg házban vidáman ragyogtak a
karácsonyfa fényei, alatta ott sorakozott tucatnyi ajándék. Az anya és a
gyerekek ünneplőbe öltözve készülődtek a templomba.
"Gyere velünk"- kérték az apát, mert nagyon
szerették.
"Én aztán nem" - csattant fel. "Én nem hiszem
el ezt a sok vallásos szemetet".
A felesége évek óta próbált neki Jézus Krisztusról és az
általa felkínált üdvösségről beszélni. Arról, hogy Isten Fia hogyan lett
emberré, hogy megmutassa nekünk az utat a Mennybe.
"Ostobaság" - mondta erre mindig a férfi.
A család elindult a templomba, és a férfi egyedül maradt
kényelmes kis vidéki házukban. Egy pillantást vetett az ablakon át a hideg
havas tájra. Aztán a tűz felé fordult, hogy melegedjen. Ahogy azonban
elfordult, szeme sarkából valami mozgást észlelt kinn a hóban. Újra
odapillantott. Cicák! Három kiscica sétált el lassan az ablaka előtt.
"Az ostobák!" - gondolta. "Meg fognak
fagyni!" Felvette kalapját és kabátját, és kinyitotta az ajtót. A jeges
téli szél megborzongatta.
"Gyertek ide, cicuskák! Gyertek be ide, ahol meleg és
étel vár benneteket! Odakinn elpusztultok." A cicák azonban elfutottak,
megijedve az ajtóban álló idegentől.
Ő kiment. "Gyertek vissza! Ne féljetek! Meg akarlak
menteni titeket!"
A cicák azonban eltűntek. Túl késő volt.
"Nos, én minden tőlem telhetőt megtettem értük" -
motyogta magában a férfi. "Mit tehettem volna még? Nekem is macskává
kellene válnom ahhoz, hogy elérjem és megmentsem őket. Ha macskává válnék,
elmondhatnám és megmutathatnám nekik. Akkor hinniük kellene nekem, hacsak nem
bolondok."
Ahogy visszaért az ajtóhoz, a távolban megkondultak a
harangok. A férfi egy pillanatra megállt és hallgatózott. Aztán bement a
tűzhöz, letérdelt, és sírva fakadt.
A világmindenség teremtője annyira szeretett bennünket, hogy
lejött a Földre ember alakban megmutatni nekünk, hogyan menekülhetünk meg. És
ha hallgatunk Rá, és követjük Őt, akkor nem fogunk elkárhozni, hanem örök életet
kapunk (Jn 3,16; Fil 2,6-8).
Jel. 3.20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki
meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok,
ő pedig énvelem.
Tóth Géza: A csodálatos telefon (Tóth Géza Hit Gy.)
Készítette: Melinda Vörösné
Roppant szórakoztatónak tartom a meggyőződéses
evolucionisták magabiztosságát, amikor is szemrebbenés nélkül,
elbizonytalaníthatatlan szilárdsággal, egy csipetnyi megvetéssel a hangjukban
ereszkednek le közénk, teremtéshívő „élőlénytársaik” közé. Olykor megszégyenítő
alázatosságuk miatt megkísért a bűntudat, amiért én, hitem miatti vakmerő
kevélységemben különbnek merem tartani magamat az állatvilág egyedeitől, és nem
elégszem meg a főemlősök között felkínált kitüntető pozíciójukkal. E
beszélgetések élményeinek állítok emléket egy kicsiny jelenettel.
Két ember megy az utcán, az egyik talál egy telefont…
- Oda nézz! Valaki elvesztett egy telefont!
- Ugyan már, honnan tudod, hogy azt valaki elvesztette.
Hiszen nem láttad!
- Ne viccelj! Különben hogyan kerülne ide? Itt hevert a fa
tövében.
- Hát éppen azért! A fa a természet része, azt pedig tudjuk,
hogy a természet milyen csodálatos dolgokra képes..
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Semmit! Csak annyit, hogy nincs bizonyíték rá, hogy valaki
elvesztette. Lehet, hogy az évmilliók folyamán, ahogy az anyag evolúciós
ugráson ment keresztül, a metéria úgy szervezte önmagát, hogy összeállt ez a
telefon.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Van fogalmad arról, hogy egy
ilyen pici berendezés mennyire bonyolult és összetett módon működik? Micsoda
őrültség azt mondani, hogy ez a telefon véletlenül állt össze. A szerkezet
bonyolultsága elég bizonyíték kell hogy legyen arra, hogy ezt valahol
gyártották.
- Mond! Te tanultál biológiát?
- Igen!
- Hát akkor annyit illene tudnod, hogy például a szemed,
amivel most éppen bambán bámulsz rám, sokkal bonyolultabb szerkezet, mint ez a
vacak telefon. És akkor még nem beszéltem az idegrendszerről, a
hallószerveidről és az egész testedről. Nem értem miért akadékoskodsz. Ha az
emberi test létre tudott jönni az evolúció által, akkor miért olyan nehéz
elhinni, hogy egy egyszerű telefon is képes erre.
- Hm.. végül is igazad van.. Az ember, vagy akár egy állat
sokkal bonyolultabb rendszer, mint egy telefon. Érdekes….(elgondolkodva)
Szerinted tényleg lehetséges, hogy ez egy olyan telefon, ami nem emberi
alkotás, hanem az evolúció eredménye?
- Persze! Miért ne?!
- Óriási. Erre sosem gondoltam volna. De hát a biológia
tudománya…
- Szevasztok. Bocs! Nem találtatok valahol egy telefont?
Elvesztettem!
- Nahát a tied? És tudtad, hogy a telcsidet egy több
milliárd éves evolúciós folyamat eredménye?
- Mi van!? Szórakozol velem? Ez egy egyszerű Nokia, csak
lekopott róla a felirat…
Hittel való hozzáállás
Készítette: Keresztény idézetek ツ
A hittel való hozzáállás nem aggódik, nem izgul, és nem fél
a holnaptól, mert tudja. hogy akárhova is kell mennie, akár a holnap
ismeretlenjébe is, Jézus ott van vele. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)