A MOTORHÁZTETŐ ALATT

Fil 4,10-19.

10 Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. 12 Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. 14 Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15 Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam

Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, 16 mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17 Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18 Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. 19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.

                       A MOTORHÁZTETŐ ALATT

Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13)

Apám meglehetősen ügyes szerelő, és sokszor voltam a segédje. Egyszer javítás miatt kiszereltük egy kamion motorját. Emlékszem, a motor nélküli kamion előtt állva, azt gondoltam, hogy ez a monstrum milyen kiszolgáltatott a hajtómű nélkül.

Ez a kép segített abban, hogy saját magamra is másképp tekintsek.

Amolyan független típusú férfi vagyok, aki a kemény munkában, a

határozottságban, a kitartásban hisz. Mindig is úgy gondoltam, ha elég

keményen dolgozom, és elég határozott vagyok, akkor bármit megtehetek.Ennek ellenére, néha olyan kihívásokkal szembesülök, amikkel egyedül nem tudok megbirkózni.

Túléltem egy rákbetegséget, átestem operáción, és olyan kezeléseken,

amik érzelmileg, fizikailag, szellemileg is kikészítettek. Amikor

leggyengébb és legsebezhetőbb voltam, akkor jöttem rá, honnan származik az erőnk: Jézus Krisztusból. Nélküle olyan az életünk, mint az a régi kamion a motor nélkül. Kívülről jól nézhetünk ki, de hiányzik a belső erőnk. De Jézus bennünk él, és erővel lát el, ha szükségünk van rá.

Imádság: Istenünk, köszönjük állandó gondoskodásod, és jelenlétedet,

különösen sebezhető voltunkban. Add erőd, hogy a napi kihívásokat

elviseljük. Ámen.

Az élet bármit tartogat, ma mindenben Krisztust keresem.

Dennis G. Burk (Texas, USA)

www.csendespercek.hu

Atya, Fiú, Szent Szellem, itt él a szívemben

Adakozás

Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Vigyázz, nehogy az ellenség aláássa a magabiztosságodat, hazugságokat szólva az életképességedről és az értékességedről. Utasítsd vissza, nehogy befogadd a megvetettséget, mert bizonyosan kárhoztatást hoz és az elidegenülés érzését. Ez a támadás arra lett tervezve, hogy szellemileg lebénítson, és megakadályozzon abban, hogy a Szellemben járj. Kelj fel, és emlékeztesd magadat az igazságra, mondja az Úr. Te az Én szeretettem vagy, és nagyon értékes vagy az Én királyságomban.

1 Péter 2:1-5 Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást, Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok Őhozzá, mint élő kőhöz, aki az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott és becses, Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

      http://gyurinaploja.blogspot.com

       

       

Bob Gass: Ez a te látomásod – követned kell! (4)

„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

A Mózes első könyve harminckilencedik részében ötször olvassuk: „de az Úr Józseffel volt”.

Téged is biztasson ez: Isten munkálkodik abban is, amin épp most mégy keresztül.

Honnan nyerte József azt a bölcsességet, amivel egy népet tudott kormányozni?

 Onnan, hogy megtanulta kezelni saját családja problémáit, irányította Potifár házának szolgáit, és intézte a börtönparancsnok feladatait. A létra fokaihoz hasonlóan, minden lépés közelebb vitte őt a csúcshoz.

 Figyeld meg, hogy működött mindez: testvérei eladták őt izmaelita rabszolga-kereskedőknek, akik eladták Potifárnak, aki börtönbe vetette, ahol találkozott a főpohárnokkal, aki bemutatta a fáraónak, aki Egyiptom miniszterelnökévé tette, beteljesítve József álmát.

Könnyen ment? Nem. Amíg az idő el nem érkezett, „…Isten próbára tette őt” (Zsoltárok 105:19 NKJV).

Látomásodat próbára fogják tenni olyan helyzetek, melyek vagy felkészítenek, vagy megtörnek. Bill Gothard úgy írja le ez a folyamatot, mint a látomás születése, a látomás halála és a látomás feltámadása.

 Ha nincs elegendő tőkéd, nincsenek barátaid, és már nem maradt benned erő küzdeni (ha már a halálodon vagy), emlékezz Jézus szavaira: „…ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 14:24)

 Ha látomásod meghal, de Isten feltámasztja, egészen másként kezdesz beszélni és cselekedni.

 Ha az éned háttérbe szorul, és a kegyelem kerül előtérbe, te is elkezded mondani a zsoltárossal: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok 27:13). Ekkor Isten mosolyogva fogja mondani: „Végre megértetted!”

A nagy kő!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát.

Ahogy utakat épített, és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor a homokozó láda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta.

A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte - de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait.

Végül csalódottságában sírva fakadt.

Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:

- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?

A kisfiú megsemmisülten zokogta:

- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!

- Nem, fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!

Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

A mi Atyánk kész megadni nekünk azt az erőt, amire szükségünk van az akadályok leküzdéséhez és ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez Őérte. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2).

A mi harcunk

Készítette: Dobog Szivem Jézusért

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Efezus 6,12 

Pintér Béla - Egy életen át

Ige: A győztesek

Ha sok is a probléma az életünkben: „De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37)

És: „… hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57)

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek:  „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5)

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16,33) 

Ige: Az Úr Jézus küldetése

 „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa [és megmentse; üdvözítse], a mi elveszett” (Luk. 19,10)

És az Evangélium újra-meg újra megismétli: „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [üdvözíteni jött, vagyis, hogy: megtartsa, megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa] azt, aki elveszett vala [(apollümi): tönkrement].

Mit gondoltok [és mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [vagy eltéved; elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a pusztában], és a hegyekre (idegen istenek szimbóluma) menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [amelyik elveszett; eltévedt]?

És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [és jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [és amelyik nem tévedt el]. Ekképpen [ugyanígy] a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [vagy elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül” (Mát. 18,11-14).

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy megtartsa (és megmentse)….” (Luk. 9,56).

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra/ba, hogy kárhoztassa (vagyis hogy elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (vagyis hogy üdvözüljön) a világ általa.” (Ján. 3,17).

A farizeusokhoz (a vallásos emberekhez) pedig így szól az Úr: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13).

Mert: „… Nem az egészségeseknek [a jó erőben levőknek] van szükségük orvosra, hanem a betegeknek [azoknak, akik rosszul, szerencsétlenül, nyomorúságosan vannak]. Nem azért jöttem, hogy igazakat [igazságosokat; (meg)igaz(ult)akat], hanem hogy bűnösöket [vétkezőket; (céltévesztetteket)] hívjak megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására; Isten felé való visszatérés-, visszafordulásra]” (Márk. 2,17).

 Tehát az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet (sérültet) kötözgetem (bekötözöm), s a beteget (a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok…” (Ezék. 34,16)

Ezékielen keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki Ő, aki elmegy az egyetlen eltévelyített juhot is megkeresni: „Mert így szól az én Uram, az Úr: Ímé, én magam keresem meg (juhaimat), és nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat).

Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, (és gondját viseli a nyájnak) amely napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után, (és úgy viselem gondját juhaimnak) és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, (és eltévedtet visszaterelem) s a megtöröttet (a sérültet) kötözgetem, s a beteget (és a gyengét) erősítem; és a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,11-12.16).

A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18).

Pál apostol bizonyságtétele: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse, megtartsa, meggyógyítsa, megszabadítsa) a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1 Tim. 1,15)

Az Úr Jézus országában

Bob Gass: Ez a te látomásod – követned kell! (3)

„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Pál missziós úton volt. Könnyű felszereléssel utazott, fegyelmezte magát, kerülte mindazt, ami elterelné figyelmét, és mindig a célra összpontosított. „…egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14).

A sikeres vállalatok olyan küldetésnyilatkozat alapján működnek, amelyet minden csapattag megérthet, és amelyet mindig szem előtt tartanak.

Isten ezt mondta Habakuknak: „Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Le kell írnod a látást, amit Istentől kaptál, rendszeresen el kell olvasnod, emlékezned kell rá minden időben, és aszerint kell élned.

Legnagyobb ellenséged nem a szembenállás, hanem a figyelem elterelése. Hallottál már valaha a „fehér elefántról”? Amikor Sziám királya el akarta pusztítani valamelyik ellenségét, egy fehér elefántot ajándékozott neki. Abban az időben a fehér elefántot szent állatnak tartották, és senki sem merészelte volna visszautasítani a király ajándékát. A gond csak az volt, hogy a fehér elefántot nem volt szabad munkába állítani, viszont etetni kellett – méghozzá rengeteg étellel. Így tehát a király „ajándéka” végül teljes csődbe juttatta ellenségét.

Ébresztő! Vigyázz a „fehér elefántokkal”, melyek elszívják idődet, energiádat és erőforrásaidat! Látomásod védelme érdekében élj ezek szerint a szavak szerint: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá…, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidók 12:1-3)

Skillet - Never surrender ~ Soha ne mondj le rólam {magyar és angol szöv...

Az Úr Jézus műve

Idézetek

"Aki bocsánatot nyert, megszűnik magát mentegetni." (C. H. Spurgeon)

A PESTI SAMARITÁNUS HISTÓRIÁJA

Szerző: Gyökössy Endre

 (Lukács ev. 10:30-37 nyomán)

Botránkozás ne essék, de majdnem imígyen történt. A hithű pesti ember, aki segítvén segített, ahol tudott, egy szombati napon beült az ő Trabantjába, hogy az Pestről Gödre vezető úton, kertecskéjébe menjen. Elindult, hogy megkapálgassa azt és fáiban, bokraiban gyönyörködjék, amelyek gyümölcsöket teremnek majdan neki.

Elhagyván a Megyeri Csárda házat, az út kanyarulatában, a nagy fa tövében, egy ifjút látott, aki arcán feküdött, rojtos farmer mezében, tépett trikójában. Olybá tűnt neki, mint akit elütöttek és sorsára hagytak.

Az volt ama kanyar, ahol autósok gyakran emberek életét vették, vagy megsebesítvén vérükben hagyták őket.

A pesti samaritánus leállítván Trabantja motorját mentőládikájával az ifjúhoz lépett, hogy sebeit megtisztítsa s azokat bekötözvén kórházba vigye őt. Ám nagy csodálkozással látta, hogy nincsenek vérző sebei. Megérintette annak homlokát, s az ifjú imígyen szóla hozzá:

- Hagyj aludnom - majd ismét behunyta szemeit.

De ama samaritánus unszolására újból kinyitá azokat és elmondá, hogy járt arra már egy pap, kinézett autója ablakán; részegnek gondolván őt - tovább hajtott útján. Így tettek utána sokan mások. Mind békében hagyták őt feküdni a földön.

Ám a pesti samaritánus letérdele mellé, azzal biztatta az ifjút, haza vinné szülői házába. Amikor az hallgatott, tovább kérdezgette sok jó szavakkal bajáról. Mire az megunván annak zaklatását, azt válaszolta neki:

- Minek állanék fel, ha feküdhetek? Minek nyissam ki a szemeimet, amikor a semmit látom velük? Minek mennék haza, amikor észre sem vennék? Minek tegyek valamit, amikor nincs miért?

Majd arra kérte a samaritánust, hagyja őt békén. Ne vegye fel a Trabantjába, hanem menjen az útjára.

Ám az leült mellé és megfogván annak kezét, imígyen beszélt hozzá:

- Kelj fel, mert minden emberből csak egyetlenegy él a Nap alatt. Nem tehetem meg azt, amit neked kell megtenned. Nem szólhatom azt, amit neked kell szólanod. Nem kereshetem meg azt, akihez te küldettél, hogy megbátorítsd őt és elmondd neki, amit én szóltam teneked.

Mire az ifjú ezt kérdezte:

- Hogyan tehetném mindezt, amikor erőtelen vagyok?

A samaritánus pedig azt mondotta neki:

- Ha megmozdulsz, már fel tudsz ülni. Ha felülsz, már fel tudsz állni; ha felállsz, már el tudsz indulni; ha elindulsz és megkeresed, akihez küldettél és át tudod adni az üzenetet, akkor meggyógyul a te lelked és meggyógyul annak a lelke is, míg mindezt megcselekszed. Ezért kelj fel és ekképpen cselekedjél.

Az felkelvén felkelt és akképpen cselekedett, amiként megmondatott neki.

                                             

(Gyökössy Endre: Mai példázatok c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/44

A HIT KÉPE

Lk 18,15-17.

15 Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek,

semmiképpen nem megy be abba."

                             A HIT KÉPE

       Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek,

semmiképpen nem megy be abba. (Lk 18,17)

       Kizártuk magunkat a házból. Kis unokahúgom már könnyekkel szemében azt kérdezte: Val néni, hogy jutunk megint be? Karjaimba zárva azt kérdeztem tőle: Elhiszed, hogy vigyázok rád, és megtalálom a módját, hogy bejussunk? Bólogatva és kezemet fogva jött velem a zárt háztól távolabb akció tervet kovácsolni. Nem tett fel több kérdést, hogy hogyan jutunk be. Ehelyett visszatért játékához, bízott abban, hogy én majd megoldom a

helyzetet.

       Egy gyermek hite megszégyenítő. Nem csoda, hogy Jézus őket teszi elénk Isten elfogadásában a hit mércéjeként. A gyerekeknek megvan az a képességük, hogy azt is elfogadják, amit nem értenek. A felnőttek ezt az ajándékot elveszítik, a hitet kihívásnak tekintik. Minden csalódásnál felteszik a kérdést: Ez miért történt? Hogy fogjuk ezt túlélni? Hogyan tovább? Ezzel szemben Krisztus a hit és bizalom képét tárja elénk. Bár nem tudjuk hogyan és miért, felnézhetünk rá, megragadhatjuk kezét, és élhetünk a reménység és békesség érzésével.

Istenben hihetünk, ha nem is tudjuk miértjeinkre a választ.

   Imádság: Drága Jézusunk, segíts, hogy a gyermeki hit ajándékát soha ne veszítsük el. Ámen.

 Valerie Jordan Mangrum (Colorado, USA)

www.csendespercek.hu

I could sing of Your love forever

Hűséges az Úr

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Nem lehet ferdén gondolkozni és egyenesen járni.

Bizalom Istenben

"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." Zsoltárok könyve 37:4-5

A szívek kérését nem kell erőltetni - van belőle mindenkinek. Az Úrra hagyni az utunkat, azaz egész életünket, már nehezebb. Miért? Mert mi gyorsan szeretünk haladni. Egyre inkább egy olyan világban élünk, ahol a gyorsaság a menő, a türelmeseket lenézik - pedig az Úr a legtöbbször a türelmünkön keresztül vezet bennünket.

Amikor Ábrahám beleegyezett felesége tanácsába és Hágártól lett gyermeke - nem hagyta Istenre, hanem a saját útját járta. Amikor vitte Izsákot feláldozni, akkor egyedül Istentől várhatott segítséget - és az Úr valóban munkálkodott: gondoskodott az áldozatra való bárányról.

Jákób, amikor Isten Fia legyőzte őt birkózásban, letett minden okoskodást és Istenre bízta magát. Az az útja volt az egyetlen, ami az addigi életében mentes volt a csalástól. Sem csaló, sem megcsalatott nem volt akkor.

A legjobb kezekben akkor van az életünk, ha egy olyan Hatalmas Lényre bízzuk, Aki ismeri minden hajszálunkat,a múltunk és a jövőnk minden egyes pillanatát, de ezt a mindentudását nem ítélkezésre használja fel, hanem arra, hogy segítsen olyannak lenni, amilyennek kell. Nem kell álmodozni Róla, mert létezik: pontosan ismer bennünket, ennek ellenére szeret. Csak azt kéri tőlünk, hogy Benne gyönyörködjünk, mert csak ezen az egy módon vagyunk hajlandóak elfelejteni a saját sérelmeinket.

Miközben Istennel vagyunk elfoglalva, a dolgaink nemhogy állnának, hanem a legjobb kezekbe tettük őket, mert az Úr Maga munkálkodik, és mindenből a legjobbat hozza ki.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/11/bizalom-istenben.html

Harmattá lenni, záporrá

Olyan lesz Jákób (jelentése: Aki a másik helyére lép) maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik" (Mik 5,6).

Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes (a szellemi népre) Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek.

Olyanok, mint a harmat; csendes, nem tolakodó lényükkel felüdítik a körülöttük élőket. Szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Mint friss, égből jött harmatcseppek ragyognak, mint a gyémánt a napon. Szeretettel telve gondozzák a szegényeket és megvetetteket, míg minden egyes fűszál" megkapja a maga harmatcseppjét". Személy szerint nem is jelentős emberek, de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk keresztül. A legtágasabb mezőt is felfrissítik ezek az apró harmatcseppek. Uram, tégy minket is olyanná, mint a harmat!

Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten parancsára hull, és nem az emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson. Urunk, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel akaratod.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Uram, Te vagy Istenem

Készítette: Lisa Szanyel

Uram, Te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet! Mivel csodákat cselekedtél, örök tanácsaid hűség és igazság.

Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül. Ezért dicsőítenek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!

Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész. Esaias 25:1-4.

Amen!

Gyógyító Biblia-Kenneth E. Hagin alapján

Egy új nap, egy új nap.....wmv

Jézus a mi pajzsunk

Jézus, aki Szent Szellemmel keresztel

Az Élet forrása: JÉZUS

Hit Gyülekezete - Lesz egy pásztor

Életcseppek

"Könnyű olyankor dicsőíteni Istent amikor jó egészségben vagy, és a számláid be vannak fizetve. De amikor a világosság hirtelen sötétségbe fordul, akkor fedezzük fel, miből van a hitünk, és miben bízunk igazán. Ilyenkor fejlődik ki az éjszakai látásunk!" /Bob Gass/

A POFON

Szerző: G. F. Dempster

G.F.Dempster, híres angol író és igehirdető írja egyik könyvében:

Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:
- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és csókoljátok meg!

Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jó szándékú tanácsra.
Egészen a legutóbbi napokig.
Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam, amíg át tudott jönni a zebrán.
- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.
- Én? Magát?
- Igen, ön!
- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?
- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis históriába kevert.
- De hogyan? Miért?
Még mindig halálosan komolyan nézett rám:
- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a férfiösszejövetelen? - kérdezte.
- Dehogynem.
- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit mondott?
Gondolkoztam.
- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.
- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?
Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.
- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és jól nézzük meg a feleségünket?
- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?
- Igen, ugyanis megtettem.
- És mi történt?
- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el, de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett, hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet. Uram, micsoda megrázkódtatás!

Megpróbáltam ugyanis elképzelni, milyen csinos volt akkoriban, amikor elvettem feleségül. Sok mindent ígértem neki, és keveset vagy semmit nem tartottam meg belőle. 14 éven keresztül csak csalódások, gondok, szegénység és munkanélküliség jutott neki velem együtt, és sok szívtelenséget is kapott tőlem. Mindez nyomot hagyott az arcán, ezért döbbentem úgy meg.
- És - kérdeztem - mi történt aztán?
- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam. De ő csak hátrált, és pofonütött.
- És mit tett ön?
- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért mégegyszer negcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt: Mi történt veled? Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem emlékeztem, de a gyerekek is hallották, és most el akartam önnek mondani. Újra elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó asszony a feleségem.

Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen csodálkozás volt.
- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.
Megdöbbenését meg tudtam érteni.
- Igen? És utána mit gondoltál?
- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna magamnak.

(Ez egy 13 éves gyerek filozófiája, akit Isten Szent Szelleme megvilágosított.)
                                  
(Evangéliumi életképek c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/3

A SZERETET HULLÁMAI

Mk 4,35-41.

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus:"Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot,magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók isvoltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok

becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor ezt

mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

                       A SZERETET HULLÁMAI

Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.

(Zsolt 92,4)

Ahogy reggelente a munkahelyem felé autózok, mint több százan hozzám hasonlóan, felteszem magamnak, s talán ők is a kérdést: Minek ez az egész? Telnek-múlnak a napok, a megszokott útvonalon a megszokott helyre, hogy aztán többnyire a megszokott munkát végezzük.

Egy nap úgy döntöttem, megállok a tengerparton, hogy egy kis időt töltsek csendességben az Úrral. Leállítottam a kocsit, a rádiót is kikapcsoltam, hogy csak az óceán hullámait hallgassam, amint a parthoz csapódnak. Hamarosan olyan érzésem volt, mintha a hullámok a napi gondokat repítenék felém.

Aztán a felkelő ragyogó napban, mintha Istent hallottam volna: "Íme, a teremtett világ, gyönyörködj benne!" Abban a pillanatban megértettem a leckét, hogy ha rossz nézőpontból tekintünk az életünkre, minden napunk szörnyű lehet. De ha Istenre összpontosítunk, és az ő jelenléte bizonyítékait keressük, akkor élvezhetjük napjainkat, és az életet úgy

tapasztaljuk, amilyennek ő szánta.

Mostanában, ha megállok a parton, hogy csendben ráhangolódjak a napra - legyen akár napos, akár esős - a partot csapkodó hullámokban már nem az aggodalmakat, hanem Isten szeretetét látom. Napok jönnek, napok mennek, és szép az élet.

Imádság: Urunk, segíts, az aggódás és kétség hullámait a szeretet és békesség hullámaivá változtatni. Ámen.

Ma időt szánok rá, és engedem, hogy Isten szeretete betöltsön.

Shaun McHardy (Fokváros, Dél-Afrika)

www.csedespercek.hu

How Great Is Our God

Idézetek

Ne arra gondolj, amit megtarthatsz, vagy elveszíthetsz. Inkább arról gondolkozz, amit adhatsz.

Meg nem alkuvó elszántság

Egy farmer, ahogy egy nap az úton haladt, egy hirdetést pillantott meg a helyi repülőtérnél, amelyen ez állt: Tapasztalja meg a repülés izgalmát!

A farmer azt gondolta magában: Holnap van a feleségem születésnapja. Szeretném, ha megtapasztalná a repülés izgalmát! Ez biztosan egy szép születésnapi ajándék lenne.

A farmer bement a reptérre, és hamarosan talált is egy pilótát, aki hajlandó volt őt és feleségét elvinni egy repülésre a farmjuk felett. A pilótának egy kisebb, nyitott pilótafülkés repülője volt, ami minden bizonnyal kellő izgalmat nyújthat a feleségének, de az ár túl magas volt. A farmer sokáig alkudozott a pilótával, ragaszkodva ahhoz, hogy alacsonyabb legyen a tarifa. A pilóta végül engedett, de egy feltétellel: ha a farmer megígéri, hogy sem ő, sem a felesége nem szól egy szót sem az egész repülőút alatt. Egyetlen hangosan kimondott szó, a legrövidebb is, megnöveli a viteldíjat az eredetire. A farmer elszántságát, hogy feleségét a repülés izgalmában részesítse, csak azon elszántsága múlta felül, hogy minél kevesebbet költsön, így aztán ráállt az alkura.

Másnap reggel ők hárman felszálltak a repülővel, és nemsokára a magasban szárnyaltak. A pilóta tudta, hogyha bevet néhány hullámvasút-ereszkedést és fordulást, a hátsó ülésen lévőknek mindjárt megered a nyelve, és akkor kérheti az eredeti árat.

Ebből a megfontolásból bukott és fordult, emelkedett és ereszkedett, még néhány hurkot is vetett. De hátul egy pisszenés sem hallatszott. Semmi sikoly, semmi jajgatás, csak mélységes csend.

Leszállás közben a pilóta, csodálkozva utasai elszántságán, hátrakiáltott a farmernek:

-     Nem hittem volna, hogy szó nélkül megállják. Hiszen úgy buktam, fordultam, emelkedtem és ereszkedtem, mint még soha, de maguk ketten végig csendben maradtak. Azt hiszem, nyertek!

Az öreg farmer visszakiáltott:

-     Hát, majdnem te nyerted meg, fiam! Majdnem nyertél. Nem sok hiányzott hozzá, hogy felüvöltsek, amikor a feleségem kiesett.

Az öreg farmer eltökélte magában, hogy eléri feltett célját. El is érte, de olyan áron, amivel valószínűleg maga sem számolt. Néhányan közülünk hasonlítanak a farmerre. Megdöbbentő elszántsággal tudunk küzdeni, hogy úgy sikerüljenek dolgaink, ahogy elképzeltük. Engedjük, hogy a büszkeség és csökönyösség megakadályozzon abban, hogy a józanészre hallgassunk, vagy azt tegyük, amiről tudjuk, hogy helyes.

Te is ilyen vagy időnként? Tudod, hogy mi Isten akarata, de te mást akarsz. Hamarosan összeütközik a két akarat. Ki fog győzni? Az igazság az, hogy megnyerhetsz néhány csatát, de mindig el fogod veszíteni a háborút. Ha erős akaratú, határozott ember vagy, Istennek szüksége van rád! Isten át akarja formálni az elszántságodat, és abba az irányba terelgetni, hogy Krisztus szolgálatára irányuljon, és hozzá ragaszkodj, bármi jöjjön is. Isten olyan embereket keres, akik makacsul visszautasítják azt, hogy elforduljanak Jézus Krisztustól.

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Meg_nem_alkuvo_elszantsag

Bob Gass: Ez a te látomásod – fel kell fedezned! (2)

„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Jézus ezt mondta: „…én azért születtem…” (János 18:37). Amikor tudod, hogy miért vagy itt ezen a világon, hogy mi az Istentől kapott célod, akkor gyakorlatilag megállíthatatlan vagy. Nem leszel tökéletes, de meglesz a veled született erő ahhoz, hogy felülkerekedj minden akadályon, amivel találkozol. Ha valami elterelné a figyelmedet, Isten szeret eléggé ahhoz, hogy újra maga felé irányítson, helyreigazítson, és visszatereljen a helyes útra. De ahhoz, hogy a megfelelő választ meg tudd találni, először is a megfelelő kérdéseket kell feltenned.

 Mint például:

1) Milyen vágyak élnek bennem szinte egész életemben?

2) Mi indít leginkább arra, hogy termékeny legyek?

3) Mi tart mozgásban még akkor is, amikor fáradt vagyok?

 4) Mi segít abban, hogy ne adjam fel akkor sem, ha ellenállással találkozom?

5) Mi az, amit ha végzek, nem is tűnik munkának?

6) Mi az, amit ha teszek, arra mások pozitívan, támogatóan válaszolnak?

7) Mi az, amit ha teszek, az ajtók szinte maguktól nyílnak, minden erőfeszítés nélkül?

 8) Mit gondolnak munkámról bölcs vezetők és Isten szerinti tanácsadók?

9) Mi az, ami miatt jó érzés, hogy én én vagyok?

10) Mi az, ami beindítja, felszínre hozza ötleteimet, kreativitásomat?

11) Mi az, amit hajlandó vagyok feláldozni ennek érdekében?

12) Mit teszek, amit bátran fel merek ajánlani Istennek, mint neki tetsző ajándékot?

13) Mi az, amit fizetés nélkül is szívesen tennék, ha megengedhetném magamnak?

14) Mi az, aminek véghezvitele annyira fontos számomra, hogy ellenállnék a Sátán minden ostromának?

Mit mond most neked Isten? Még nincs túl késő, fedezd fel látomásod, és kövesd!

Közelebb, Közeleb Uram hozzád

Kenneth Hagin Oldjátok el,és hagyjátok menni 1-4 rész

Kenneth Hagin Oldjátok el,és hagyjátok menni01

A kötél és a talicska!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi mutatványosról szól a 19-dik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.

Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig. Ekkor Blondin odafordult a tömeghez, és azt kérdezte tőlük: - Hányan hiszik el, hogy ebben a talicskában egy embert is át tudok tolni a kötélen?

A vélemény egyöntetű volt. Mindenki éljenezett, és magasra emelte a kezét. Mindenki elhitte, hogy meg tudja tenni!

- Akkor - kérdezte Blondin, - egyikük vállalkozna rá, hogy ő legyen az az ember?

Amilyen gyorsan a magasba emelkedtek a kezek, ugyanolyan gyorsan ereszkedtek le. Egyetlen néző sem akadt, aki vállalkozott volna a hajmeresztő mutatványra, és az életét Blondinra bízta volna.

Sokan mondják Jézusnak: „Igen, hiszek." Ha te is azok közé tartozol, akik ezt mondják, kész vagy-e hited bizonyítékát adni azáltal, hogy teljesen őrá bízod az életed? Kész vagy-e „beülni a talicskába", és kockára tenni mindent a hitedért? Ezt jelenti hinni. A hit nem csupán értelmi tevékenység. Teljes elkötelezettséget kíván.

Pintér Béla- A Mennyben fenn számítanak rád!

LukÁCS eVANGÉLIUM 19. FEJEZET: Használd, amit Istentől kapsz (SZERKESZTETT)

Luk. 19,1 És bemenvén, általméne Jerikón (jelentése: illat helye; pálmák városa).

[Más fordítás: Ezután Jerikóba ért, és áthaladt, és keresztülment a városon].

Luk. 19,2 És ímé [élt] vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak [jelentése: tiszta, ártatlan]; és az fővámszedő [(arkhitelónész): az adószedők elöljárója, vámfőnök] vala, és gazdag [(plúsziosz): vagyonos].

Luk. 19,3 [Szerette volna], és igyekezik Jézust látni, ki az; de a sokaságtól [vagyis a tömeg miatt azonban] nem láthatta, mivelhogy termete szerint kis ember [vagyis alacsony termetű] volt.

Luk. 19,4 És előre futván felhágott egy eperfüge fára, [vagyis egy vadfügefára] hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

[Más fordítás: mert arra kellett elmennie].

Luk. 19,5 És mikor [odaért], és arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar [sietve] szállj alá [szállj le]; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom [és ma a te házadban kell megszállnom].

Luk. 19,6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá [és befogadta] őt.

Luk. 19,7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódnak, mondván hogy: Bűnös [(hamartólosz): céltévesztő] emberhez ment be szállásra.

Luk. 19,8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki]

Luk. 19,9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia.

Luk. 19,10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa [és megmentse; üdvözítse], a mi elveszett

Luk. 19,11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik [(anaphainó): feltűnik, megmutatkozik, nyilvánvalóvá válik, vagyis hamarosan megvalósul] az Isten országa [az Isten Királysága, királyi uralma]

Luk. 19,12 Monda azért: Egy nemes ember [vagyis egy magas rangú, előkelő ember] elméne  [elutazott] messze tartományba [egy távoli országba], hogy országot vegyen [hogy királyi méltóságot szerezzen] magának [és hogy ott királlyá koronázzák], aztán visszatérjen [hazájába].

Luk. 19,13 Előszólítván azért tíz (rab)szolgáját, ada nékik tíz gírát [vagyis tíz minát] és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök

Luk. 19,14 Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldének utána, [a távoli vidéken élőkhöz, és ezt üzenték] mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk [hogy ő legyen a király].

Luk. 19,15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után [vagyis megszerezte a királyi méltóságot és visszatért], parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

Luk. 19,16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád [vagy minád] tíz gírát [vagy minát] nyert.

Luk. 19,17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó [és derék]  (rab)szolgám; mivelhogy kevesen voltál  hű [és megbízható], legyen birodalmad [és legyen hatalmad, fennhatóságod] tíz városon.

Luk. 19,18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert (öt gira hasznot hozott).

Luk. 19,19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad [és uralkodj te is] öt városon.

Luk. 19,20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben [vagyis egy kendőbe kötve őriztem], és eltéve [félretéve] tartottam;

Luk. 19,21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény [(ausztérosz): szigorú, rideg, merev, kemény, könyörtelen] ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el [és azt is behajtod, amit nem fektettél be], és aratod, amit nem te vetettél.

Luk. 19,22 Monda pedig annak: A te szádból [vagyis a saját szavaid alapján] ítéllek meg téged, gonosz [(ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány, gyáva] (rab)szolga^. Tudtad, hogy én kemény [rideg, merev, könyörtelen, és szigorú] ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el [és behajtom azt is, amit nem fektettem be], és aratom, amit nem én vetettem;

Luk. 19,23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól [és nyereséggel] kaptam [és szerezhettem] volna azt vissza?

Luk. 19,24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.

Luk. 19,25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

Luk. 19,26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle

Luk. 19,27 Sőt ennek felette [és azon kívül] amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, [hogy királlyá legyek felettük] hozzátok ide, és öljétek meg [és vágjátok le itt] előttem [és négyeljétek fel őket a szemem láttára]!

Luk. 19,28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. [vagyis továbbhaladt Jeruzsálem felé]

Luk. 19,29 És lőn [vagyis történt], mikor közelgetett Béthfágéhoz [jelentése: éretlen fügék háza, a korai fügék háza] és Bethániához [Jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza], a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

Luk. 19,30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő [vagyis a szemben fekvő] faluba; melybe bemenvén, [és amikor beértek] találtok egy megkötött vemhet [egy megkötött szamárcsikót], melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok [és vezessétek] ide.

Luk. 19,31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

Luk. 19,32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta.

Luk. 19,33 És mikor [és miközben] a vemhet [a szamárcsikót] eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet [a szamárcsikót]?

Luk. 19,34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá

Luk. 19,35 Elvivék [vagyis elvezették] azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén [ráterítették a szamárcsikóra], Jézust reá helyhezteték [vagyis felültették rá Jézust].

Luk. 19,36 És mikor ő méne, [az emberek] az ő felsőruháikat az útra teríték.

Luk. 19,37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni [és magasztalni] az Istent fennszóval [hangos kiáltással] mindazokért a [a hatalmas tettekért], és csodákért, amelyeket láttak;

Luk. 19,38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

Luk. 19,39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg [és utasítsd rendre; korhold meg; intsd le] a te tanítványaidat!

Luk. 19,40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani [(kradzó): hangosan kiáltani, rikoltani, sikítani, és ordítani]

Luk. 19,41 És mikor közeledett [vagyis közelebb ért], látván a várost, síra azon [és sírva fakadt rajta].

Luk. 19,42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók [vagyis amikor bekövetkezett az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]! De most elrejtettek a te szemeid elől [Más fordítás: bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől].

Luk. 19,43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek [és sáncot húznak és ostromfalat építenek ellened], és körülvesznek [körülzárnak; bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől ostromolnak] téged.

Luk. 19,44 És a földre tipornak téged, [(edaphidzó): földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét

[Más fordítás: mert nem ismerted fel azt az időt, (kairosz): alkalmas / megfelelő időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged]

Luk. 19,45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni [(ekballó): kikergetni] azokat [az árusokat], akik adnak és vesznek vala abban,

Luk. 19,46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza [legyen]; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

Luk. 19,47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok [vagyis a papi fejedelmek] pedig és az írástudók [törvénymagyarázók a nép vezetőivel] és a nép előkelői [azon voltak], és igyekeznek vala őt elveszteni [elpusztítani]:

Luk. 19,48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. [Más fordítás: De még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte]

Jó Atyám imádlak

Az engedelmesség jutalma

Isten dicsőítése!

Csak bízzál Bennem, mondja az Úr!

DRAW ME CLOSE TO YOU

Spurgeon idézetek

"A gyülekezet azokért van, akik még nincsenek ott." (Spurgeon)

Elaine Tavolacci: Ne vesd meg a kicsiny kezdetet

Sokan már azon vagytok, hogy feladjátok, mert már olyan régóta hisztek abban, hogy Isten egy konkrét nagy dolgot előhoz, és még nem láttátok megvalósulni természetes szinten. Az Úr adott nekem egy példázatot két fáról. Két magot ültettek el egyszerre, ami két különböző fáé. Az egyik egy cseresznyefának, a másik egy óriásfenyőnek a magva volt. Ugyanabban a gondoskodásban részesültek, hiszen ugyanannyi napsütést és vizet kaptak. A cseresznyefa gyorsan felnőtt és gyönyörűen kivirágzott, csodálatos rózsaszín virágai és világoszöld levelei voltak, az óriásfenyő magvának viszont láthatóan hosszú időre volt szüksége, hogy kibújjon a földből. Ahogy telt az idő, a cseresznyefa tovább nőtt és virágzott, de az óriásfenyőből, úgy tűnt, hogy nem lesz semmi. Egy idő után aztán egy kis hajtás bújt ki a talajból, és az óriásfenyő elkezdett rendkívül nagyra nőni, és ott tornyosult a cseresznyefa fölött. Azért kellett több idő az óriásfenyőnek ahhoz, hogy kinőjön, mert erősebb és mélyebbre nyúló gyökerekre volt szüksége, hogy ezek a gyökerek mélyen a földbe ereszkedve meg tudják tartani a fa hatalmas termetét. Egyik fa sem volt jelentéktelen, sőt betöltötték a rendeltetésüket, és habár a cseresznyefa szemre tetszetős volt, az óriásfenyő a világ legmagasabb és legerősebb fájává nőtt fel.

Az Úr azt mondja, ne add fel a látásodat. Amit elkezdtem benned, azt véghez is viszem. Az a mag, amit Én ültettem el benned, bizonyosan gyümölcsöt fog teremni, és te mindazzá leszel, amire Én elhívtalak. Ne hagyd, hogy a késlekedés miatti csüggedés letérítsen az útról, amelyen egykor jártál. Én teljességre viszek mindent, aminek a meg cselekvésére elhívtalak téged. Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját, és ne hasonlítsd magadat másokhoz. Minden egyes ember fontos az Én szemeimben, és mindannyian egyedi módon lettetek megalkotva, isteni, konkrét rendeltetéssel. Ne akarj másvalakit utánozni, hanem legyél szabad arra, hogy az legyél, akinek elhívtalak. Én egy Szövetséget kötöttem veled, és Én megtartom a szavamat. Folytasd a küzdelmet mindazért, amit készítettem neked. Ne fáradj meg az úton, és ne veszítsd el a látásodat. Soha ne veszítsd szem előtt a célodat, és aminek a véghezvitelére teremtettelek. Ne nézz vissza, mert különben letérsz az oda vezető útról, ahová tartasz. A múltad hibái nem törlik el a jövődre vonatkozó terveimet, ahogy továbbra is előre haladsz. Kövesd a békességet és ne zaklasson fel, amikor kerülőutak és késleltetések jönnek. A késleltetés nem meghiúsítás. Örvendezz Bennem, és ne vesd meg azt a helyet, ahol most vagy, mert a legjobb napjaid előtted állnak, amint követed a keskeny ösvényt, amit számodra készítettem, mondja az Úr.

Zakariás 4:10

Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az egész földet.

Márk 4:26 -29

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Jakab 5:7 -8

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.

www.awordinseason.info

http://gyurinaploja.blogspot.com

NINCS SENKI OLYAN JO.vob

Idézetek a szeretetről

Az igazi szeretet sohasem tétlen, hanem megállás nélkül munkálkodik vagy szenved.

Oswald Chambers: ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET

"...aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6,14).

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Amióta meg ismertelek,....wmv

Gyöngyszemek

Ha a népből a hit hiányzik, minden kormányzás lehetetlen.

A RABSZOLGAFELSZABADÍTÓ

Szerző: Görög Tibor

Kis nyomorék, púpos ember volt az angol William Wilberforce (1759-1833). Iskolatársai is kínozták, gyötörték testi hibája miatt.

Háromszor utazta be Európát iskolái után.

Keserűségéből Isten kimozdította őt egy eseménnyel, s attól kezdve valami csodálatos szeretet áradt belőle. Egy nagy ügyre tette rá életét: a rabszolgaság eltörlésére.
Amikor ez ügyben bejárta a világot és a rabszolgák érdekében felállott beszélni, átszellemült lelkesedése mindenkit magával ragadott. 'Felállott az asztalnál - mondták - mint a mesebeli törpe, s mire leült, mindenki óriásnak látta.'

Halálos ágyán kapta a hírt, hogy 25 évi küzdelem után az angol parlament eltörölte a rabszolgaságot.

Ritkán látott London ilyen temetést: százezrek sorfala között miniszterek vitték ennek a kis púpos embernek a koporsóját...
----------------------------------------
(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/66