"A természet gyönyörűséges templomában, láthatod a nagy
Isten keze nyomát. De ha Istent a szíveddel akarod látni, Krisztus keresztje
alatt kell megállnod."
2012. március 16.
Bölcs mondások: Szeretet
Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az
emberek iránti szereteten vezet át.
Ima és megvallás anyagi áldásért
Atyám, a Te Fiadnak, Jézusnak szent nevében megvallom
a Te Igédet a mai napon. Ahogy ezt megteszem, kimondom
a számmal és hiszem a szívemben, hogy a Te Igéd nem
tér Hozzád üresen, hanem megcselekszi azt, amiért
küldted. (Ésa. 55,11.)
Ezért én hiszem, hogy minden szükségemet betöltöd a Te
gazdagságod szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban,
a Filippi 4,19 igevers szerint, Jézus nevében. Hiszem, hogy
mivel én is adtam a szükséges időben, nekem is adatik;
jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet
adnak az emberek az én ölembe. Mert azzal a mértékkel
mérnek nekem, amellyel én mértem. (Luk. 6,38.)
Atyám, megvallom az Igéd szerint, a Márk 10,29–30 ige-
vers alapján százannyit kapok vissza ebben az időben,
a jövendő világon pedig örök életet.
Atyám, Te megszabadítottál a sötétség hatalmából, és
általvittél a Te szerelmes Fiadnak országába. (Kol. 1,13.)
Atyám, hiszem, hogy elfoglaltam a helyem Nálad, mint a
Te gyermeked, Te az én Atyám, én pedig a Te fiad lettem.
(2Kor. 6,18.) Ezért, mint szeretett fiadnak, gondomat
viseled,
képessé teszel arra a Te Szellemed által, hogy a Te szere-
tetedben, bölcsességedben és áldásodban járjak.
Mennyei Atyám, Jézus nevében kiküldöm a szolgáló szelle-
meket, az angyalaidat, akiket megbíztál és a szolgálatomra
adtál, hogy meghozzák a számomra szükséges anyagiakat.
(Zsid. 1,14.) Atyám, megvallom, hogy igen biztos és értékes
segítség vagy a bajban. Erőd és hatalmad sokkal hatalma-
sabb, mint amennyire szükségem van. (Zsolt. 46,1.)
Atyám, a Te mindenható kegyelmed és gazdagságod által
megáldasz engem mindenben, minden földi szükségemben.
Amire szükségem van, megadod nekem bőségesen bár-
milyen körülmények között is, így nem szenvedek hiányt
semmiben. Köszönöm Neked Atyám, Jézus nevében.
Drága Mennyei Atyám, Te hatalmas vagy arra, hogy rám
áraszd minden kegyelmedet; hogy mindenben, mindenkor
teljes elégségben legyek, minden jótéteményre bőségben
legyek. (2Kor. 9,8.) Ámen.
Derék asszony – Példabeszéd 31,10-31
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az
igazgyöngynél.
11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.
12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.
14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést
szolgálóinak.
16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt
telepít.
17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el
mécsese.
19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.
20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a
szegénynek.
21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza
népe meleg ruhába öltözött.
22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az
öltözete.
23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország
véneivel ül együtt.
24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.
28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri:
29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!
30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre
méltó.
31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért
minden helyen!
2012. március 15.
Ige: A kegyelmi ajándékról
„... a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A
kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással].
Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való
ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; [És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember
elbukása; elesése] mert az ítélet egyből lett kárhozattá [egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján
vált kárhoztató (elmarasztaló) ítéletté]
az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. [a kegyelem pedig sokak
elbukásából megigazulásra vezet]
Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak
az egy Jézus Krisztus által azok,
kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás]
ajándékának bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)]
Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése] által minden emberre elhatott a
kárhozat [minden emberre kedvezőtlen ítéletet
hozott]: azonképpen egynek igazsága
által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az
életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]
Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok
embert a céltévesztés állapotába
döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [meg is igazultak]” (Róm. 5,15-17)
Ige: A bűnről
Azért nem számítja fel a bűnt Isten,
mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet
sincsen” (Róm. 4,15)
Ige: Az Úr Jézus megvallása
„Az Úr Isten
(Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (és
nyugszik) énrajtam azért, mert fölkent
engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak (hogy az alázatosaknak
elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és
mondjak). Elküldött, hogy bekössem a
megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a
megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása
napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira
(fejdíszt), adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett. Örömnek kenetét
(és illatos olajat) a gyász helyett,
dicsőségnek palástját (és öröméneket) a
csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak
(az ÚR ültetvényének), az Ő dicsőségére
(akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3)
Halála előtt kijelentette, hogy mindezt elvégezte: „Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda:
Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá (kilehelte) Szellemét” (Ján. 19,30)
Imádság:
Köszönöm Atyám, hogy néped tagjai közé tartozom.
Csatlakoztam a tieidhez. Áldalak értük. Tudom, hogy nem egy bűntelen, tökéletes
csapat vagyunk, de megváltott, Neked élő, Rád tekintő, megigazított emberek
lehetünk. Add, hogy a félénkek, a keresők is merjenek csatlakozni hozzánk, vagy
lakóhelyük közösségéhez. Ámen
A nap gondolata:
Jézus Krisztus Simon Péternek először az otthonába lépett,
aztán az imaházába, végül a csónakba is. Úr lett a családi, vallási és üzleti
élete felett. (Stewart)
Napi Ige és gondolat
Akik pedig hittek a
beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek
csatlakozott hozzájuk. (ApCsel 2:41)
A
jeruzsálemi gyülekezet 120-ról 3120-ra, azaz pontosan huszonhatszorosára
emelkedett. Bűnbocsánatot és Szent Szellemet kaptak úgy, hogy vélhetően nem
kísérte természetfeletti jel. Viszont követte kimondhatatlan sok csoda. Nekem
az egyik leglenyűgözőbb újra és még egyszer az, hogy „azon a napon mintegy
háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” Ebben a szóban erő van.
Nem gondolkodott, nem mellébeszélt, nem magyarázkodott, nem
ígérgetett, hanem csatlakozott. Aki már szeretett volna maga, vagy egy ügy mellé
állítani embereket, az tudja, hogy embereket „csatlakoztatni”, azaz döntésre,
kiállásra hívni nagyon nehéz. Legyen szó kirándulásról, ünnepi koszorúzásról,
főzőversenyről, vagy takarításról, az emberek olyan szinten visszahúzódtak
csigaházaikba, hogy onnan alig lehet őket előhívni. Le kell győzni azokat a
személyes akadályokat, azaz úrrá kell lenni azon, hogy jó nekem egyedül is, jó
nekem otthon is. Aki csatlakozik, az nem akar egyedül maradni. Aki csatlakozik,
az nem akar otthon maradni, hanem OTT akar lenni.
Az Isten
gyermeke is csatlakozhat! Ez a csatlakozás kézzelfogható és látható alakot
öltött ott Jeruzsálemben. És nálunk? Mi, templomba járók vagyunk ennek a
reklámfelületei. Nézőpontváltással, Isten dicséretével és gyermeki hittel
vigyük a gyülekezetnek és a gyülekezet Urának csodáját! (Lovász Krisztián)
Életcseppek
Oswald Chambers: A KÜLDETÉS NYITJA
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet..." (Mt 28,18-19).
A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem
pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat
úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk
teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok
elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el
és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam
kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő
megtapasztalás alapján.
"A tizenegy tanítvány pedig elment... a hegyre, ahova
Jézus rendelte őket" (16). Ha meg akarom ismerni Krisztus egyetemes és
korlátlan hatalmát, ismernem kell Őt magát és tudnom kell, hogyan lehetek vele
egyedül; rá kell szánnom az időt, hogy imádhassam azt, akinek a nevét viselem.
"Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28). Ez az a hely, ahol találkozunk az Úr
Jézussal. Fáradt vagy és meg vagy terhelve? Istennek milyen sok szolgája van
így! A világ egyetemes, fenséges Urának ezeket a csodálatos szavait száműzzük
az utó-összejövetelek kereteibe. Ezeket Jézus a tanítványainak mondta.
"Menjetek el ezért..." A "menj" egyszerűen azt jelenti:
"élj". A Cselekedetek 1,8-ban írja le, hogyan menjünk. Nem azt
mondta: "Menjetek Jeruzsálembe és Júdeába és Samáriába", hanem
"lesztek nekem tanúim" mindezeken a helyeken. Elvállalja, hogy Ő
építi ki útjainkat.
"Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek
maradnak..." (Jn 15,7) - így kell "mennünk" személyes
életünkben. Mindegy, hogy hova helyez. Isten tervezi el az utakat.
"De semmivel sem gondolok..." (Csel 20,24). Így
járjuk az utat mindaddig, míg hazaérünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Idézetek
"A reggeli imádság határozza meg a napot. Az
elpazarolt idő, amely miatt szégyenkezünk, a kísértések, melyekben elesünk, a
rendetlenség és az illetlenség a gondolatainkban és a többi ember iránti
bánásmódunk gyakran az elhanyagolt reggeli imádság következményei." (Dietrich
Bonohoeffer)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Az a vágyam, mondja az Úr, hogy a gyermekeim hagyják abba a
verekedést az észrevett hiányosságok és kudarcok miatt. Bármilyen helyzet
következményénél fontosabb az, hogy te megtedd a tőled telhető legjobbat azzal,
amid van; és fordulj Hozzám bölcsességért, vezetésért és útmutatásért; hogy a
szíved az Enyém legyen. Azt szeretném, hogy teljesen vesd Belém a bizalmadat,
hogy majd Én helyrehozom azokat a dolgokat, amiket te nem tudsz. Ne feledd,
hogy végső soron minden összedolgozik a jóra. Te drága vagy Nekem!
Róma 8:28 És mi tudjuk, hogy minden összedolgozik azoknak
a javára, akik szeretik Istent, azoknak, akik az Ő rendeltetése szerint
elhívottak.
EGY FELSZABADÍTÓ LECKE
Mk 12,41-44.
41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte,
hogyan
dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott
bele, 42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két
fillért, azaz
egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta
nekik:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony
mindenkinél
többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből
dobtak, ő
azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt,
az egész
vagyonát."
EGY FELSZABADÍTÓ LECKE
Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony
mindenkinél
többet dobott a perselybe. (Mk 12,43)
Az őszi idő beálltával gyülekezetünk általában közös
vacsorát szervez.
Nem határozzuk meg a vacsora árát, hanem önkéntes
felajánlásokat kérünk.
Az adományokat pedig olyan helyi szervezetekhez juttatjuk,
amelyek a
városban élő rászorulókat segítik élelemmel, ruházattal vagy
fűtésszámla
rendezésével.
Az elmúlt ősszel, a vacsora alatt, azon kaptam magam, hogy
figyelem, ki
mit dob az adománygyűjtő kosárba. Voltak, akik csekket
írtak, mások
papírpénzt dobtak be. Néhányan azonban csak egy-két érmét
adtak. Ez
bosszantott. Úgy éreztem, hogy ezek az emberek kihasználnak
minket, és
csak egy ingyen ételt akarnak. Odamentem a lelkipásztorhoz,
hogy
elmondjam észrevételeimet és megkérdeztem: "Nem kellene
javasolnunk egy
konkrét összeget az ételért?"
Ezt válaszolta: Rá se kellene néznünk a kosárra. Az adomány
azt
jelenti, hogy az embereknek szabadságuk van annyit adakozni,
amennyire
indítást éreznek. Talán éppen annyira szükségük van a
közösségre, mint
egy tál levesre.
Felszabadítóak voltak szavai. Az özvegyasszony történetére
emlékeztetett, aki mindenét odaadta. Amikor felszolgálok egy
tál levest,
eszembe jut a lecke, amit akkor tanultam: Nem az én tisztem
megítélni
másokat, hogy mennyit adakoznak.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy szabadon tudjunk adakozni,
és ne
ítélkezzünk mások cselekedetei felett. Ámen.
Az legyen az én gondom, amit én adok, nem amit mások.
Maureen Reeves Horsley (Iowa, USA)
Készített: eGyőzedelmes
Gyülekezet
2012. március 14.
Ige: Az Úr Jézus előképéről
„Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem
számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény.
Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól
[h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT
is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott]
azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének]
hasonlatossága szerint vétkeztek,
[estek bűnbe] aki ama következendőnek
[Eljövendőnek] kiábrázolás [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája,
példa modellje]” (Róm. 5,13-14)
És Hogy miért lett
Ádám az Úr Jézus előképe, arról így szól a Szent Szellem: Isten megteremtette
az asszonyt, és odavezette Ádámhoz, (jelentése: ember): „És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és (hús)testemből való (hús)test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Ezért elhagyja a
férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (1 Móz. 2,23-24)
Az eklézsiáról, vagyis a kihívottak közösségéről így beszél
Isten Igéje: „Mert (minthogy) az Ő (a Krisztus) testének [(szóma: = a személye, lényege,
ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy -
egy funkciót végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő csontjaiból valók:
Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy, hátrahagy] az
ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó):
csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy
(hús)test(té)
[Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]
Felette nagy titok ez:
de én a Krisztusról és az egyházról [a
(kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok” (Eféz. 5,30-32)
Amikor az asszony megkísértetett, elbukott, mert: „És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre (és hogy jó volna enni arról a fáról). S hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kívánatos az a fa a bölcsességért
(mert okossá tesz): szakaszt azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és ő is evék” (1 Móz. 3,6)
Mert Ádám saját akaratából követte
asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért:
szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is,
és az is evék” (1 Móz. 3,6)
Így folytatódik a kijelentés:
„Miután ugyanis ember által van a halál,
szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban
mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)
Az Úr Jézusról
szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért
halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25
Az Írásban ugyanis
ez áll: Mert ketten lesznek, úgymond, egy
testté. [hússá]. Aki pedig az Úrral
egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy
szellem Ővele. Avagy nem
tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyetek) [amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma,
[(naosz):
templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten
ajándékából a tietek] és nem a magatokéi
vagytok” (1 Kor. 6,17.19)
Ige: Pál apostol megvallása:
: „Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse)
a bűnösöket, akik közül első vagyok én”
(1
Tim. 1,15).
Már a próféta így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem
tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik.
7,18).
//Ö az Üdvözítő, ami
azt jelent: a görög szótéria szavak
(amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá;
jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól,
veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;//
Ige: Az Úr Jézus bizonyságtétele küldetéséről:
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az
én beszédemet (az én igémet) hallja
és hisz abban, aki engem elbocsátott (elküldött), örök élete van; és nem megy a kárhozatra (ítéletre), hanem általment a halálból az életre.” (Ján.
5,24).
„Az pedig annak az
akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne,
örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Bizony, bizony
mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Ján.
6,40.47).
De: „… ha valaki
hallja az én beszédeimet és nem hisz (és nem tartja meg azokat), én nem kárhoztatom (nem ítélem el) azt: mert nem azért jöttem, hogy
kárhoztassam (elítéljem) a világot,
hanem hogy megtartsam (hogy megmentsem) a
világot. Aki megvet (elvet) engem és
nem veszi be (és nem fogadja el) az
én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa (annak van ítélő bírája): a beszéd (az az ige), amelyet szólottam, az kárhoztatja (ítéli
el) őt az utolsó napon” (Ján.
12,47-48).
„Mert az embernek Fia
nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa
(hogy megmentse)” (Luk. 9,56).
„Mert azért jött az
embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (az elveszettet)”
(Luk.
19,10).
Ami az Istené
Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és
a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát,
és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől,
mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz
ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?” Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt
mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy
megnézzem.” Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez
a felirat?” Ők pedig így feleltek: “A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta
nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.
Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár
képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van
Jézusnak erről?
Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.
Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az
Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én
Istennek?
1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten
képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó…
nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az
én…, az én…, az én…
Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem
irányítását… Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az
egyetlen ‘alternatíva’.
Idézetek
Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd
léptekkel téves irányba tartani. Szent
Ágoston idézet
Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (1
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6--Semmi felől ne
aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal
hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.)
Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely
aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a
gondolataink.
A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik:
1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek
szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás,
magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk
elvesztése és a halál.
2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el:
döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból,
pályát módosítani, hibázni.
3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik.
Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk
képesek kezelni a dolgokat.
Például az
elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy
elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban
beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak.
Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi
lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy
vereség eldől.
Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan
tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?”
A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud
megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik
is, képes vagy kezelni.
Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded,
hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige,
amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz:
1) „Mindenre van erőm
a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).
2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben
mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége,
mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a
Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Isten élvezettel tölti be szükségeinket
.png)
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik
kérik tőle?” (Máté 7:11)
Melyik szülő utasítaná vissza gyermekeit, vagy gyermekei
szükségeit? Ha gyermekeid lennének, akkor vajon nem táplálnád őket? Nem
viselnél gondot rájuk? Ha étel kérnének vajon mérget adnál nekik? Természetesen
nem. Ez a lényege Jézus mondandójának.
Isten a szeretet (1. János 4:8)! Az Ő
felénk való szeretete pedig végtelenül hatalmasabb minden földi szeretet
kapcsolatnál. Ezt az igazságot Isten szeretetéről alkalmazhatjuk
valamennyi parancsolatra vagy példára, melyeket Isten Igéjében találunk, ahol
Isten kapcsolatokkal összefüggő mércéjét fedi fel. Legyünk biztosak abban, hogy
Ő maga sokkal inkább betölti ezt a mércét.
Mindez magabiztosságot ad nekünk, hogy amiképpen szeretettel
reagálunk gyermekeink és más szükségben lévő emberek szükségleteire, a mi
Istenünk, aki a szeretet, ugyancsak szeretettel fog reagálni felénk. Isten
hűséges, mindig gondoskodni fog azokról a dolgokról, melyekre szükségünk van.
Ma, engedd, hogy az Úr felemelkedjen az életedben, ahogy
a Zsoltár 35:7mondja: “Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat
kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja.
” Istent hatalmas élvezettel tölti el, amikor feléd szolgálhat. Engedd,
hogy öröm töltse el Istent ma azzal, hogy betölti a szükségeidet. Nincs
nektek, mert nem kértek (Jakab 4:2.) Isten azt akarja, hogy
kérj, hogy kaphass tőle (János 16:24). Bízzál Istenben. Ő élvezi
azt, amikor kérsz Tőle.
A bűn nem állíthatja meg Isten kegyelmét!
Mikor a végrehajtó hatalom egy tagját korrupcióval
vádolják, vagy egy egyházi szolgálót házasságtörésen kapják, valószínűleg
hallani fogod , hogy „kiestek a kegyelemből” (elvesztették a kegyelmet). Azt
hisszük, hogy amikor valaki bűnbe esik, akkor kiesik a kegyelemből.
De Isten szeretné, ha tudnánk, hogy mikor valaki bűnbe esik nem esik ki a kegyelemből – hanem valójában kegyelembe esik!
Hála Istennek, kegyelme újra talpra állítja az embert.
A Biblia mesél olyan prostituáltakról és korrupt adószedőkről – bűnösökről – akik Isten kegyelmébe estek és újra talpra álltak. Ha az életükben levő bűn meg tudta volna állítani Isten kegyelmét, akkor soha nem tudták volna elfogadni az Ő kegyelmét, hogy meggyógyuljanak és erejük legyen helyesen élni.
Fontos megértened, hogy Isten gyűlöli a bűnt, mert az tönkreteszi életünket, kapcsolatainkat és testünket. A bűn gonosz! A bűnt nem fogja legyőzni az, ha csak beszélünk róla, sőt az akaraterőnkkel sem tudjuk legyőzni. Isten kegyelme tudja lerombolni a bűnt.
Valójában, amikor az Ő kegyelme alatt vagy, akkor nem tud uralkodni rajtad a bűn. "A bűn nem fog uralkodni többé rajtatok, hiszen nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." (Róma 6:14 WBTC)
Akkortól nincs rajtad hatalma a bűnnek, amikortól meglátod,
megérted és elfogadod az Ő kegyelmét.
Ezt Jézuson, az Ő fián keresztül kaphatod meg. Ő azért halt
meg, hogy elvegye a bűneidet és örökre igazzá tegyen.
Az ördög azt mondja neked: „Azt hiszed, még várhatod Isten áldásait azok után amit reggel műveltél?” Ilyenkor emlékeztetned kell magad, hogy egyedül Krisztus a tökéletességed és igazságod. Mindannyiunknak vannak hibái, botlásai. Egyikünk sem érdemli meg Isten áldásait, de Ő annyira szeret minket, hogy így érdemtelenül, jogosulatlanul is kegyelmet ad nekünk.
A bűn nem tudja megállítani semmilyen módon Isten kegyelmét. Ha ez megtörténhetne, akkor Jézus soha nem jött volna megmenteni minket, hiszen mind szörnyű bűnösök voltunk. De dicsőség Istennek „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”!
Isten kegyelme hatalmasabb, mélyebb, szélesebb és erőteljesebb, mint a világ minden bűne együttvéve.
Fogadd el az Ő kegyelmét most, hogy gyengeséged vagy gonosz, rossz szokásod felett teljes győzelemben járhass!
Róma 5:20
Isten adta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a
bűnöket. De ahol elszaporodott a bűn, ott Isten még több kegyelmet ad.
Modern Fordítás
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol
megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.
Károli Gáspár fordítás
Joseph Prince
Oswald Chambers : HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ
"Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz
munkájukat..." (2Móz 2,11).
Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az
egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos
felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot.
Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten
megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb
csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.
Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta
Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte:
"Ki vagyok én, hogy engem küldesz?" Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a
nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie.
Igaza volt egyéni
látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult
Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon
világosan megértettük, mit kíván Ő. Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami
hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné.
Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és
megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"
Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést:
"A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."
Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért
vakmerőség. Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében
ki kell égnie (Mt 3,11).
Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk:
"Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten
lépéseihez. Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül
megerősíteni a tűzben.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Vida Sándor: Mézcseppek:
Péternél közbeszól - az Atya - a megdicsőülés hegyén - a Fiú
- a templomadó fizetésénél - a Szent Szellem - Kornéliusznál (csel. 10)
Imádság:
Látod, Uram, a választásaimban választ keresek.
De milyen gyakran tévesztem el az irányt, a célt!
Mert minden égető élet-kérdésemben Te vagy a válasz.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként
szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz
a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)
Napi Ige és gondolat
Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi
sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)
Mennyi terhet hordozunk feleslegesen, ahelyett, hogy
letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:
Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért.
Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája.
Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a
vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra
múlva a társa kifakadt:
- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják!
Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod
most is magaddal?
Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden
olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.
2012. március 13.
Ige: Akiben hiszünk
„Az által lett nyilvánvalóvá (abban nyilvánul meg) az Isten (hozzánk való) szeretete
bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk
általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent (Ez a szeretet,
és nem az, ahogy mi szeretjük Istent), hanem hogy ő szeretett minket, és
elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10).
János apostol bizonyságtétele: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy
az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).
Pál apostol is Isten szeretetéről tesz bizonyságot: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor
még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).
És: „Aki hisz a
Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik]
a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta” (Ján. 3,36).
„Aki hisz az Isten
Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette
őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az
Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és
ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten
Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12).
És ismét: „Aki hisz a
Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik]
a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta” (Ján. 3,36).
Ige: Isten szeretete
„Mert úgy szerette [(agapaó):
Ez azt jelenti: magát teljesen
odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen
odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne
vesszen [el ne pusztuljon], hanem
örök élete legyen [(ekhó): birtokol].
Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra
[(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje]
a világot [az embereket], hanem hogy
megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön]
a világ általa [hanem azért, hogy
megmentse őket általa].
Aki hiszen [(piszteuó):
hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt
hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt],
immár elkárhozott [már ítélet alatt van;
marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg
elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]” (Ján. 3,16-18)
Erről így prófétál Ézsaiás,
kijelentve azt is, hogy ki a mi Atyánk: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő
vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának (Örökkévaló
Atyának), békesség fejedelmének!
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága
felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól
mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben
(eljutott Izráelhez)” (Ésa. 9,6-8).
Ez az Ige: „…(logosz)
(hús)testté lett és lakozék
[itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz):
Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása] és
igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek,
maga a VALÓSÁG];
»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján.
1.14).
Ige: A Szabadító
„Ímé, az Isten az én
szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S
örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3)
„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged,
és) megelégíti egész lényedet nagy
szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött
kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vigyázz, mit mondasz el másoknak. A szavaid vagy építenek
vagy rombolnak mindenkit, aki hallja. Ha az aggodalmaidat, a csüggedésedet és a
haragodat fejezed ki, annak az lesz az eredménye, hogy beszennyezed a
körülötted levő embereket, és számon leszel kérve minden negatív és hiábavaló
kimondott szóért. (Mt 12:36) Állíts fel magadnak egy új mércét, hogy csak úgy
fogsz beszélni, ahogy a Szellem vezet, és nem leszel hajlandó rágalmazni,
pletykálni, kritizálni, ítélgetni és az embereket rombolni. Egy új szellemi
szintre hívlak benneteket, az Én Gyülekezetemet, ahová csak igazságosság és
feddhetetlenség által lehet eljutni. Ne szalasszátok el az arra adódó
lehetőségeket, hogy eljuthassatok ezekre a nagyobb magaslatokra, mondja az Úr.
Jakab 3:6 A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan
a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja
egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
Imádság:
Uram! Magasztallak Téged, mert nehéz útjaimon is mellettem
vagy, ha megfáradok, Te felemelsz, ha elcsüggedek, Te erősítesz. Napról napra
segíts Rád tekintenem! Ámen
Napi Ige és gondolat
Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához,
hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein! (Ézs 2:3.)
Az ember vonzódik a hegyekbe. Nemrég egy nagyon magas, több
ezer méteres csúcsra másztunk fel. Ahogy bandukoltunk, többször is
megfogalmazódott bennem, az életnek a jelképe egy kicsit ez a túra.
Elindulásunkkor például néhány gyerek rögtön az elejére szaladt. Mikor nekem
már szinte lógott a nyelvem, ők büszkén közölték, nem is fáradtak el. De a túra
felénél ők lettek a legutolsók, és meg-megállva könyörgőre kellett fogni a
szót, hogy menjünk már tovább, mert ránk esteledik. Arra gondoltam, az életben
is sokszor előre szaladunk, mindent meg szeretnénk kapni hamar. Sikeresnek
gondoljuk azokat, akik az élen vannak. Aztán kiderül, hogy éppen azok lettek
boldogtalan emberek. És akik nem álltak egykor a dobogón, akik nem szaladtak
előre, azoknak az élete teljesedett ki. Isten vándorlásra hívott minket. Nem
szaladásra, nem vágtázásra, hanem arra, hogy a magunk tempójában célba érjünk.
A hegymászásban az igazán szép, a visszatekintés. Amikor
egy-egy szirtre érünk, és lenézünk, a megtett útra mintha valami királyok lennénk,
lenézünk, erőt érzünk magunkban: "Képes vagyok rá. Itt vagyok, és ezt a
gyönyörűséget mind láthatom, amit onnan lentről sose láthattam volna." Az
ember szeretne örök fiatal lenni. Szeretnénk megállítani az időt, és egy-egy
rossz futó gondolattal talán még gyerekeinket is kisbabának tartanánk meg a
legszívesebben, hogy soha ne nőjenek meg. De ez nem lehetséges. És jó is, hogy
ez így van, mert az igazi szépség az, amit utólag látunk. A visszatekintő
összegzés az, ami olyan élményt ad, amit semmi más. Fáradsággal, lihegve
megyünk fel életünk hegyére, de megéri, mert ez segít bennünket valami olyan
átlátásra, megértésre, amire másként soha nem jutnánk.
Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére - hangzik Ézsaiás próféta
felhívása. Nem véletlen, hogy a hegyre vezető út az, ami megtanítja, milyen az
Úr ösvényein járni. (Fekete Ágnes)
Nem felejt el az Úr
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e
méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"
Ézsaiás 49:15
Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad,
hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt
hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért:
"De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én
Uram!" (14.v.)
Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú
népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az
Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten
népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és
felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.
A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik
anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk
elhagyott, eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális
magatartás. Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll,
kitart mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?
A megértés hallgatással kezdődik
Annak érdekében, hogy szeressük felebarátainkat, meg kell
értenünk a fájdalmukat. A Biblia ezt mondja: "Egy úton lévő samaritánus
pedig , amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." Lukács 10:33
Ha az érzékenység a szemeiddel kezdődik, ahogy tegnap erről
szó volt, akkor az odafigyelés a füleiddel. Az őszinte együttérzés
titka: megtanulni meghallgatni. Minél jobb hallgatóvá válsz, annál
együttérzőbb leszel.
A Biblia ezt mondja: " Örüljetek az örülőkkel és
sírjatok a sírókkal." Róma 15:12 Más szóval, lépjünk be az érzelmi
világukba és érezzük, amit ők éreznek. Hogyan tegyük ezt?
Kezdd az odafigyeléssel. Nem úgy értem, hogy adj tanácsokat
és próbálj meg megoldásokat ajánlani. Egyszerűen csak hallgasd meg. A figyelmes
hallgatás két alapvető szükségletünkből áll:szükségünk van arra, hogy
megértsenek és arra, hogy az érzéseink megerősítést nyerjenek.
A Biblia ezt így fogalmazza meg: "Egymás terhét
hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6:2.
Mi Krisztus törvénye? Ezt hívjuk a Nagy Parancsolatnak:
"Szeresd Istent teljes szívedből és szeresd felebarátodat, mint
önmagadat."
Szereted, ha megértenek? Persze, hogy szereted. Szereted, ha
az emberek együtt éreznek veled, amikor érzelmi vagy fizikai fájdalmad van?
Persze, hogy igen. Jézus azt mondja, hogy tégy ugyanígy másokkal is.
Daily Hope, 2011. november 21., Rick Warren
Idézetek
A Biblia azt tanítja: "Szeresd felebarátidat, mint
tenmagadat. " Ez azt jelenti, hogy először önmagunkat kell tudnunk
szeretni, és önmagunknak kell tudnunk megbocsátani, hogy azután valóban
szeretni tudjuk felebarátinkat. szerző: Haich Erzsébet idézet
Spurgeon: Az Isten jótetszésének jele
Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután
kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt
szeretőknek" (Jak 1,12).
Igen, boldog, még a kísértés ideje alatt is. Ezt azonban csak
az veszi észre, akinek mennyei gyógyító írral" kenték meg a szemét. De el
kell tűrnie a kísértést, mégpedig úgy, hogy közben nem lázadozik Isten ellen,
sem a jó útról nem tér le. Áldott az az ember, aki már átment a tűzön, de a tűz
nem emésztette meg, mint a pelyvát.
Mikor a próbatételnek vége, jön Isten jótetszésének jele: az
élet koszorúja". Ez annyi, mintha az Úr azt mondaná: Hagyjátok élni, mert
megméretett a mérlegen, és nem találtatott könnyűnek. A jutalma élet, mégpedig
nem csupán létezés, hanem szent, boldog, igazi élet, Isten velünk való
szándékának a megvalósulása. Már most egy magasabb rendű szellemi élet és öröm
koszorúzza meg azokat, akik győzelmesen mentek át a legnagyobb kísértéseken is.
Az Úr azoknak ígéri az élet koszorúját, akik Őt szeretik. A
kísértések tüzében ugyanis csak az Urat szeretők tudnak megállni, a többiek
elsüllyednek, elkeserednek vagy visszatérnek a világba. Nos, én szívem,
szereted az Urat? Szereted Őt igazán, mélyen és teljesen? Ha igen, akkor
szereteted próbatétel alá fog kerülni, de ne félj, nem sodor el a próbák
legmélyebb árja sem.
Uram, táplálja a Te szereteted az enyémet mindvégig!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Oswald Chambers: TARTS LÉPÉST ISTENNEL
"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24).
Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit
az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények
között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember
értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor
nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt
jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni,
mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy
jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel
való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz
nyilvánvalóvá.
Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele
járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk
volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket nevelnie kell ezekre
a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem
csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni
látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk
ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi
okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok
lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten
nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le,
de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne
add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést
tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új
célod van.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
2012. március 12.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)