„Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és
amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem
volt rejtve előtted. Amikor a homályban
keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s
könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is
megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a
számuk!” (Zsolt 139,14-17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.