Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a
bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg.
- 1Péter 2,24.
Évekkel ezelőtt elhoztak egy asszonyt az egyik alkalomra.
Akkor már négy éve nem tudott járni, és az orvosok azt mondták, soha többé nem
is fog.
Leültem mellé, és kinyitva odatettem az ölébe a
Bibliámat. Azt mondtam: „Kérlek, olvasd el hangosan ezt a verset.” Ő hangosan
elolvasta az 1Péter 2,24-et. Amikor befejezte azzal, hogy: „…akinek sebeivel
gyógyultatok meg”, megkérdeztem tőle: „a gyógyultatok meg múlt, jelen, vagy
jövő időben van?”
Sosem fogom elfelejteni, milyen hatást váltott ki belőle.
„A gyógyultatok meg, az múlt idő” — kiáltotta. „Ha pedig mi meggyógyultunk,
akkor én is meggyógyultam!” Egy gyermek lelkesedésével és egyszerűségével
fogadta el Isten Igéjét — nekünk is így kell tennünk. Isten pontosan így mondja
ezt az Ő Igéjében. Nem ígéri, hogy meg fog gyógyítani minket, mert már
gondoskodott a gyógyulásunkról, majdnem kétezer évvel ezelőtt! A gyógyulás
olyan valami, ami már megvan nekünk Krisztusban. Az asszonynak felragyogott az
arca, felemelte a kezét, és azt mondta: „Dicsőség Istennek! Ó, Uram, úgy
örülök, hogy meggyógyultam! Uram, úgy örülök, hogy újra tudok járni! (Pedig
akkor még egy lépést sem tett.) Úgy örülök, hogy el tudom látni magamat…” „Kelj
fel és járj!” — mondtam. Ő meg talpra ugrott! Dicsőség az Úrnak!
Megvallás: Az Ő sebeivel mi MEGGYÓGYULTUNK. Ha mi
meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam. Én egészséges vagyok. A gyógyulás az
enyém. Az enyém, most!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.