Ige: Állampolgárként kell viselkedni.

 „Arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen* Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, és egyetértően viaskodván, hogy bajtársian együtt küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért** (Fil. 1,27)

*Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak, vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat.

**És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van, vagyis: „nekünk a polgárjogunk” / = magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk  / a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek én követőim, azaz együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust, atyámfiai, testvéreim. És figyeljetek azokra, akik úgy élnek, amiképpen mi néktek példát adtunk. Mert sokan élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei. Kiknek végük veszedelem, romlás, pusztulás. Kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. kik mindig a földiekkel, a földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)

Timóteust így buzdítja Pál apostol: „Te azért vállald velem együtt a munkának terhét: a nehézségeket, nehéz helyzeteket tűrd és viseld, és szenvedd el, mint a Jézus Krisztus jó vitéze, bátor, becsületes katonája, harcosa. Egy harcos sem elegyedik, bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele a földi élet ügyes-bajos dolgaiba, a földi élet ügyeibe, gondjaiba, a világi dolgokba. Hogy tessék, és örömöt okozzon annak, aki őt harcossá avatta, harcosává választotta. Ha pedig küzd, harcol is valaki, nem koronáztatik meg, nem részesül győzelmi díjban, ha nem szabályosan küzd, és harcol” (2 Tim. 2,3-5).