Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk
pedig vallást az üdvösségre.
- Róma 10,10.
Az ember mindig szívvel hisz, és szájjal tesz vallást az
üdvösségre. Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal, akkor az
valósággá válik számodra.
A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!
A Zsidó 9,12 például azt mondja: “És nem bakok és tulkok
vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a
szentélybe, örök váltságot szerezve.” Jézusnak sohasem kell ezt újra megtennie;
megtette egyszer és mindenkorra. A Róma 10,10 pedig elmondja nekünk, hogyan
kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük a szívünkkel — a belső
emberrel — a szánkkal pedig vallást teszünk róla.
Olykor, ha az Írásokban olvasod ezeket: „Krisztusban”,
„Őbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az
igeversek állítanak. De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten
Igéjét a szívedben): “ez már az enyém, ez már megvan”, akkor valóságossá válik
a számodra. A szellemi világban ez már valóságos. Te viszont azt akarod, hogy a
fizikai világban is valóságos legyen, ahol most élsz.
Megvallás: A szívemmel hiszem Isten Igéjét, a számmal
pedig megvallást teszek ígéreteiről és rendeleteiről. Hitem megvallásai
teremtik meg ezeknek az ígéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben.
Az vagyok, amit Isten mond rólam, most! Birtokolom mindazt, amit Isten mond,
hogy az enyém, most!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.