"Keljetek fel,
menjünk!" (Mt 26,46)
A tanítványok elaludtak,
amikor virrasztaniuk kellett volna. Mikor aztán rájöttek, hogy mit tettek -
kétségbeestek. Kétségbe tud ejteni bennünket az az érzés, hogy valamit nem
tudunk jóvátenni. Ilyenkor mondjuk: "Mindennek vége! Nincs értelme újra megpróbálni!"
Ha azt képzeljük, hogy az
ilyenfajta kétségbeesés csak kivételesen fordul elő, tévedünk! Mindennapos
emberi tapasztalat ez. Valahányszor tudatára ébredünk, hogy valamit nem tettünk
meg, amire pedig nagyszerű alkalom kínálkozott, hajlamosak vagyunk arra, hogy
bénító kétségbeesésbe zuhanjunk. De jön Jézus és így szól: "Aludjatok
tovább és nyugodjatok". Ez az alkalom örökre elmúlt, már nem
változtathattok rajta, de most keljetek fel és lássatok neki a következő
tennivalónak! Hadd nyugodjék a múlt, de nyugodjék Krisztus kebelén, te pedig
indulj el vele a kikerülhetetlen jövendő felé!
Ilyen tapasztalatok mindenki
életében előfordulnak. Kétségbeesünk és a kétségbeesésünk a valóságból
születik, mi pedig nem tudjuk túltenni magunkat rajta. A tanítványok itt
valóban megbocsáthatatlan mulasztást követtek el: elaludtak, ahelyett hogy
Jézussal virrasztottak volna. De Ő új szellemi kezdeményezéssel jön
kétségbeesésük legyőzésére és ezt mondja: "Keljetek fel! Tegyétek meg a
következő tennivalót"! - Mi a legközelebbi tennivalónk, ha Isten
sugalmazza azt? Hogy feltétlenül megbízzunk benne és váltsága alapján
imádkozzunk.
Ne engedd, hogy a
sikertelenség érzése a következő tevékenységedet is megrontsa.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.