Ige: A megigazulás feltétele.

 „A törvény által, vagy a törvény útján senki sem igazul meg Isten előtt, ez nyilvánvaló, világos, egyértelmű, mert az igaz ember hitből él*(Gal. 3,11)

*Így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Az igaz, azaz a megigazult pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködöm” (Zsid. 10,38)

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, azaz elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből, vagyis a Krisztus hite által és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, azaz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16)

„Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből pedig kiestetek. Mert mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság, azaz a megigazulás reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6)

Mert: „Aki pedig nem fáradozik, és nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, azaz igazzá, azaz megigazulttá nyilvánítja az istentelent, azt akiben nincs Isten, aki Isten nélkül él, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, azaz megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22) 

Így hangzik a prófécia: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke személye. Az elbizakodott ember nem őszinte; az igaz, vagyis a megigazult ember pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4)

És az apostol folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen, és haszontalan, és használhatatlan” (Zsid. 7,18)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mert erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldve bűn, azaz a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, vagyis hasonmásában, és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, azaz céltévesztést” (Róm. 8,3).