"Kelj fel és
egyél!" (1Kir 19,5)
Az angyal nem adott látomást
Illésnek, nem is magyarázta meg neki az Írásokat, semmi különöset nem tett;
amit mondott neki, az hétköznapi tennivaló volt: "Kelj fel és egyél!"
Ha még sohasem lettünk volna levertek, nem is élnénk. Csak a kristálynak van
olyan természete, hogy sohasem levert: az ember lehet lehangolt, különben nem
lehetne emelkedett lelkületű sem.
Egyes dolgok a halál
leheletét hordják magukon, azért vannak, hogy lehangoljanak. Ha meg akarod
állapítani, mennyit érsz, akkor vedd számításba, hogy hajlamos vagy a
levertségre.
Amikor a Szent Szellem jön,
nem ad látomásokat, hanem az elgondolható leghétköznapibb dolgok megtételére
indít. A levertség el szokta fordítani tekintetünket a megszokott, hétköznapi
dolgokról, de valahányszor Isten lép közbe, arra indít, hogy tegyük meg a
lehető legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgokat, amelyekről sohasem gondoltuk
volna, hogy azokban is benne van Isten. De megtapasztaljuk, hogy ott van, ha
engedelmeskedünk.
Az így kapott indítás az
ellenszere a levertségnek. Tegyük meg Isten indítására a legegyszerűbb
tennivalónkat! Bármi mást teszünk a levertség legyőzésére, azzal csak
elmélyítjük a bajt, de ha Isten Szelleme ösztönöz valaminek a megtételére és
megtesszük, elmúlik a lehangoltság.
Mihelyt felkelünk és
engedelmeskedünk, meggyógyulunk és nyomban átlépünk a belső élet magasabb
szintjére.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.