„Ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr
gondolatát, értelmét, hogy Őt kioktathatná, vagy
taníthatná?* Bennünk pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja, megértése van** (1Kor.
2,16)
[Más
fordítás: Mi azonban birtokában
vagyunk Krisztus értelmének]***
*Pál
apostol így tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh
Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen
kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda
ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda
adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá
nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” „Kicsoda igazgatta az
Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy
felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és
oktassa Őt az értelem útára?” (Róm.
11,33-36; Ésa. 40,13-14).
**Értelme (núsz): értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt
szellemi értelem, vagyis a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új
teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus,
azaz állandó újulásra van szüksége.
***Krisztus
gondolatai – értelme pedig – úgy van bennünk, hogy az Ő beszédét hallgatjuk, és
befogadjuk:
„Kezdetben már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az
Ige. Ez kezdetben, eredetileg az Isten. Minden Őáltala lett és nála nélkül
semmi sem lett, ami lett. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak,
hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-3.12)
Az Úr Jézus imája
a minden korban élő tanítványokért: „Mert
ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták, és
igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél
engem” (Ján. 17,8).