Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom;
hogy mondhatjátok (nep̄eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése:
szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok
nekem, (núḏ: fuss, menekülj a hegyre,
bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár]*
Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat,
ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre
lövöldözzenek
[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban
rálőjenek a tiszta szívűekre,
hogy az igazakat, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]*
*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják
ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket.
...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék
vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti,
és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant,
szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az
oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt,
mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az
ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a
gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát;
irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant;
nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11; 10,8-10; 64,3-5).
Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket
te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.
[Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras):
erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember]*
*Mert:
„A csalárdnak eszközei gonoszak, /
a gonosznak eszközei csalárdok /
ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat (az elnyomott,
szerencsétlen, nyomorultakat) hazug
beszéddel, ha a szegény igazat szólna is”
(Ésa. 32,7).
És
Isten válasza: „Az elnyomottat és a
szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!” (Zsolt. 82,4-7).
És hogy milyen oszlopokról beszél az Úr,
arról Pál apostol beszél, amikor a kihívottak közösségéről, a Krisztus testéről
szól az apostol: „… Mely az élő Istennek
egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia
sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja]” (1 Tim. 3,15).
És
Pál apostolon keresztül bemutatja a Szent Szellem, hogy mit vár Isten az Ő
fiaitól: „Az Istennek nékem adott
kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít
reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem
vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki
aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a
fundamentumra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja,
mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a
tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát
veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de
úgy, mintha tűzön keresztül” (1 Kor.
3,10-15).
Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az
egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot,
és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei
vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait*
*Így szól az Úr: „Jaj annak,
aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást?
Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lehelet nincs benne! Az ÚR azonban ott van szent templomában:
csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab.
2,19-20)
Mert:
„Ezt mondja az ÚR: A menny az én
trónusom, a föld pedig lábam zsámolya....” (Ézs.
66,1)
Ezért
így figyelmeztet az Úr Jézus: „És aki az
égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül” (Mát. 23,22)
Dániel
így látja azt, Aki a királyiszékben ül: „Nézém,
míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú.
széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz.
Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől. ezerszer ezren szolgálának
néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le, és könyvek
nyittatnak meg” (Dán. 7,9-10)
Ezékiel
próféta is látja azt, Aki a királyiszékben ül: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami
zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint
egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha
tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának
alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte”
(Ez. 1,26-27)
János
apostol pedig így látja az ember Fiát, Aki szól is hozzá: „Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle;
megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között
hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel
körülövezve. Az ő feje pedig és a haja
fehér vala, mint a fehér gyapjú,
mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, mintha kemencében
tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig
a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő
orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém
az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne
félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé
élek örökkön örökké Ámen...” (Jel.
1,12-18).
Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig,
az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (báḥan): megvizsgálja,
megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele,
vagyis nem vállal közösséget vele]*
*Az Urat ismerve, így imádkozik Dávid: „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert
hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. ...Vizsgálj meg,
Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd
meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 26,2-3; 139,23-24).
„Mert
nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban [álnokságban, hitetlenségben,
gonoszságban] gyönyörködnél; nem lakhatik
tenálad [nem marad meg melletted a] gonosz.
(Más fordítás: Istenem,
te nem leled örömöd [nem kedveled, nem tetszik, nem gyönyörködsz] a bűnben (a céltévesztésben). Nem talál otthonra nálad a gonosz /a
rossz /” Nem állhatnak meg szemeid [a Te színed] előtt a kevélyek [a dicsekvők, elvakultak, hamisak], gyűlölsz [(miszeó):
irtózol tőle; semmibe sem veszed;
megvetsz] te minden bűnt [(anomia): törvénytelenség,
törvénysértést, törvényszegést] cselekedőt”
(Zsolt. 5,5-6).
És
ezért: „A bűnösök [a célt
eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor
[az elkülönítés, kiválasztáskor] sem a
gonoszok [a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak közösségében [a megigazultak gyülekezetében]” (Zsolt 1,5).
Zsolt. 11,6 Hálókat* hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.
[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ):
a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúaḥ): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része]**
**Az eleven szénről, vagy a tüzes parázsról így hangzik a
kijelentés. Ézsaiás próféta az Úr jelenlétébe kerülve: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a
seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén (tüzes parázs) vala, amelyet fogóval
vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté
ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7).
Jeremiás
próféta is erről ír: „És kinyújtá az Úr
az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer.
1,9).
És
ez pünkösd napján így következett be: „És
mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett], mindnyájan egy [közös] akarattal
[egyetértésben, egy indulattal] együtt
valának [ugyanazon a helyen]. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen
zúgó szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat, ahol ülnek vala.
[Más fordítás:
Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt a mennyből, mintha erős
sodró szél, heves szélvész jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben
ültek].
És megjelentek
előttük kettős tüzes
nyelvek [a tűz az isteni hatalom és
jelenlét jelképe] és üle
[leereszkedtek] mindenikre azok közül.
[Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg
előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]. És
megtelnek [(pléthó):
beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz):
másféle, másfajta, különböző] nyelveken,
amint a Szellem adta nékik
szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak] (Csel. 2,1-4)
Zsolt. 11,7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak meglátják az ő orczáját.
[Más fordítás: Mert
az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhéḇ 'áhaḇ): kíván,
abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják
(páním):
személyét, jelenlétét]*
*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kik látják meg Istent: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte.
Amibe nincs idegen anyag, elegyítetlen. A szívükben és a szívükre nézve
tiszták, vagyis tisztaszívűek: mert ők az Istent meglátják, mert Isten
megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát.
5,8).
Mózes
megvallása: „Mert az Úr, a ti Istenetek,
isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem
személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet
megvesztegetni). (5 Móz. 10,17).
Dávid
vallástétele: „Mert az Úr igéje igaz, és
minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével
telve a föld. ...Tudom, hogy felkarolja az Úr a szegények ügyét, a
nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt
lakoznak az igazságosak. ...Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a
cédrus a Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban
virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy
hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság
benne! (Zsolt. 33,4-5; 140,13-14;
92,13-16).
És hogy kik a plánták, arról Pál
apostolon keresztül hangzik a kijelentés, aki Krisztust hirdetve ezt vallja
önmagáról a szenteknek: „Én plántáltam,
Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést” (1 Kor. 3,6)