IGE: Az útkészítő feladata, akkor és azóta is!

„Azokban a napokban pedig eljöve, és megjelent, fellépett, és feltűnt Bemerítő János, aki prédikál vala, és ezt hirdette, tanítván Júdea pusztájában, a Júdeai-sivatagban*

*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának, Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13)

A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba, a Jordán egész környékére, prédikálván, és hirdetve a megtérésre való bemerítést a bűnöknek bocsánatára; Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava, kiáltónak hangja szól a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek, és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, hát minden szakadékot töltsetek fel, minden hegy és halom megalacsonyíttatik, és minden hegyet és halmot hordjatok el; és az egyenetlenek, a görbe utak egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test, minden halandó az Istennek szabadítását. Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg, és kicsoda figyelmeztetett titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek? Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. Mikor pedig a nép reménykedve várt, és szívükben mind azon gondolkoztak, és azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus. Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét, sarujának szíját megoldjam: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, az ő csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre, sok másra is intvén, buzdított) őket, és hirdeti az evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-18)

Márk így ír róla: Történt pedig hogy előáll vala János, bemerítvén a pusztában és prédikálván, és hirdetvén a megtérésnek bemerítését a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya, egész vidéke, és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén” (Márk. 1,2-5) 

János írása szerinti Evangélium is róla tesz bizonyságot: „Megjelent vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ő jött tanúbizonyságul, tanúként, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen, mert bizonyságot kellett tennie a világosságról” (Ján. 1,6-8)

És ezt mondja, és így prédikált, ezt hirdetve vala: Térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé, mert elközelített a mennyeknek országa, a mennyeknek királysága, uralma*

*Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura Jahve, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket, tetteiteket, és veletek lakozom e helyen. És akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok!” (Jer. 7,3)

„Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál, és erőtlenné lettél.  Álnokságod, és igazságtalanságod, vagyis az Ige hiánya miatt! Vigyetek veletek beszédeket, Igéket, kijelentéseket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot. Bocsáss meg minden igazságtalanságot! És fogadd szívesen azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,2-3)

„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)

„Térjetek az én dorgálásomhoz, az én bizonyítékomhoz; ímé közlöm veletek, és kiárasztom rátok az én lelkemet, az én Életet adó erőmet, tudtotokra adom néktek, és megismertetem veletek az én beszédemet” az én (logoszomat): az én igémet” (Péld. 1,23)

Az Evangélium pedig kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr:  „És az Ige (a logosz) hústestté lett és lakozék mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)

Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg, és tegyétek egyenessé az ő ösvényeit* (Mát. 3,1-3)

*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Őelőtte vagyis az Úrnak színe előtt fog járni az Illés szellemével és erejével, az Illés Képességével, és  hatalmával. Hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, visszafordítsa, és az engedetleneket, a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket az igazak, a megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak bölcsességére, okosságára és megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség „beállítottságát”, irányultságát megváltoztassa. Hogy készítsen az Úrnak, és állítson az Úr elé tökéletes, alkalmas, és felkészült népet” (Luk. 1,17)

Zakariás is így prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig kis gyermek, a magasságos a Legfelsőbb Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr színe előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed, és előkészítsed” (Luk. 1,76)

 Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja, és elegyengeti előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, aki után vágyódtok, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön, sőt jön már, azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiakhoz téríti, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal, és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6)

Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó, egy hang kiált: A pusztában készítsétek, és építsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek, és készítsetek egyenes utat a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és süllyedjen le, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává, a dombvidék síksággá. Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden hústest, vagyis minden ember egyaránt látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? Erre ő így felelt és monda: Én kiáltó szó, kiáltó hang vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, és készítsetek egyenes utat az Úrnak, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)

Uram hadd legyek élő cserépedény.

Ne vallj hamisan!

„Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól” (2 Móz. 23,2)

Ravasz László: Tégy jót!

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco) 

Nemes Pál: Istent nem lehet meglepni semmivel.

Istent nem érte meglepetésszerűen sem a jelenlegi kormány, sem az előtte levők egyike sem. Istent nem sújtotta le egyetlen politikai hatalom egyetlen döntése sem, Istent nem ejtette kétségbe a jelenlegi egyházpolitikai helyzet sem, és nem is esett depresszióba a gazdasági nehézségeket látva …

Bob Gass: Becsületesség

„Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!” (Zsoltárok 7:9)

Chuck Swindoll mondja el az alábbi történetet egy férfiról, aki sült csirkét vásárolt magának és a vele lévő hölgynek. A kiszolgáló tévedésből a napi bevételt tette a sült csirke helyett a csomagba. Swindoll ezt írja: „Mikor a piknikező helyre értek, akkor vették észre, hogy egészen mást kaptak, mint csirkét: több mint 800 dollárt!

A férfi ekkor váratlan dolgot tett: gyorsan visszatette a pénzt a papírzacskóba, visszaugrott az autójába, és visszament a gyorsétterembe. Addigra az üzletvezető már őrjöngött. »Mr. Becsületesség« kiszállt az autóból, besétált az étterembe, és rögtön hőssé lett. »Szeretném, ha tudná, hogy én egy csirkevacsorát kértem, és ezt kaptam helyette« – mondta.

Az üzletvezető magán kívül volt az örömtől. Azt mondta: »Betetetem a képét a helyi újságba. Ön a legbecsületesebb ember, akiről valaha hallottam.« A férfi erre gyorsan így válaszolt: »Ó ne, kérem, ne tegye!« – majd közelebb hajolva ezt suttogta: »Tudja, a hölgy, akivel jöttem… nos… ő nem az én feleségem, hanem valaki másé.«”

Pál ezt írja: „Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel…” (Efézus 6:14).

Arról a bőr derékövről beszél itt, amit a római katonák hordtak a derekukon, mely védte ágyékukat, és melyen fegyvereiket, a tőrt és a kardot hordták. Ez az öv tartotta össze a katona tunikáját is, így az nem gyűrődött össze, és nem akadályozta a katonát a mozgásban. Amikor a lelki fegyverzetről van szó, a becsületesség véd meg téged, és tart össze mindent. Ha nem vagy feddhetetlen a nagy és kis dolgokban egyaránt, akkor el fogod veszíteni a csatát. Becsület nélkül minden darabokra hullik.

Az árvák atyjának szíve érted is dobog

 „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. Isten hazahozza az elhagyottakat…” (Zsoltárok 68:6-7)

Az ókori világban imádott istenek csak a nagy emberekkel törődtek – aki erős, ügyes, aki gyors és káprázatos. Az emberiség maradéka a színfalak mögött szolgált – mellékszereplők, eltaposottak, jelentéktelen figurák a királyok, hadvezérek, istenségek nagy tervében.

A Biblia Istene azonban nem ilyen.

A Szentírás minden lapján láthatjuk Isten erőteljes érdeklődését a perifériára szorultak felé. Ennek bizonyitéka, hogy egy rabszolga nemzetet választott ki, hogy az ő különleges népe legyen. Ezt visszhangozza, hogy juhpásztorok voltak az elsők, akik meghallották az Úr Jézus testet öltésének hírét.

Azonban talán sehol sem látjuk ezt a különös valóságot tisztábban, mint Istennek az árvák felé való szenvedélyes szeretetében.

Lehet, hogy nem értjük, hogy mennyire páratlan dolog ez, mert egy olyan kultúrában élünk, amelyet mélységében a keresztény gondolkodás alakított. Bár gyakran megsértik, a gyengékkel, sebezhetőkkel való törődés a Nyugat erkölcsi értéke maradt. Ez azonban általában nem így volt azokban a kultúrákban, amelyek körbevették a zsidókat és a korai keresztyénséget. Ugyanúgy, mint a modern társadalom darvinistái, az ókori társadalmak is tipikusan úgy tekintettek a gyengeségre, mint ami méltatlan az élethez. Ahogy a római filozófus, Seneca leírja a Jézus korabeli római kultúrát: „eldobjuk azokat a gyerekeket, akik születésükkor gyengék, fogyatékosak.”

Gondolj bele milyen csodálatos az Isten, aki nemcsak eltűri a gyengéket, hanem megerősíti. A betegeket meggyógyítja, a szegényeket, meggazdagítja, és a legmagasabb szintű védelmébe és törődésébe részesiti őket.

Micsoda kontraszt. Látjuk Istent, amint a leghatalmasabb és önmagában elégséges Hatalom elképzelhetetlenül, folyamatosan kifejezi mélységes törődését a legkisebbek és  a nyomorban levő árvák felé. A törvény leírja: „Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek” (5.Mózes 10:18). A próféta visszhangozza ugyanezt az igazságot: „Csak nálad talál irgalmat az árva.” (Hóseás 14:4) Aztán újra a zsoltárban: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. Az Isten családba helyezi a magányosakat…” (Zsoltárok 68:5-6)

Amint megragadjuk ezt az idegenszerű, gyönyörű valóságot, találkozunk Isten atyai szívének igazságával, amely nemcsak az árvákért dobog, hanem értünk is, mindannyiunkért.  Követett minket, mikor még nyomorúságban és egyedül voltunk. Gyermekeivé fogadott minket. Meghívott, hogy „Abba”-nak, apucikának szólítsuk, hogy az ő lányaiként, fiaiként éljünk.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy Isten arra hívja az övéit, hogy ugyanezt tegyék. „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27)

Mikor ezt tesszük, akkor feltárjuk az Atya szívét a világ számára. Akár örökbe fogadunk egy árvát, akár felnevelünk, mentorálunk valakit vagy egy helyi gyülekezet árvák felé irányuló szolgálatát támogatjuk, kifejezzük azt a megdöbbentő valóságot, amint a Leghatalmasabb szenvedélyesen törődik a legkisebbekkel. És ebben a folyamatban sokkal mélyebben megtapasztaljuk Isten szívét mi magunk is – egy különleges, csodálatos szeretetet az árvák iránt. Egy különleges, csodálatos szeretet irántunk.

(Daily Hope by Jed Medefind - 2012.03.27)
 

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/03/az_arvak_atyjanak_szive_erted_is_dobog

Prazsák László-Hinni kell!

Kenneth & Gloria Copeland: Nem az agyagedények idejét éljük

Egy nagy házban pedig nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.

- 2 Timótheus 2:20

Isten nagy dolgokra rendelt téged a királyságában?

Ha felteszed ezt a kérdést hívőknek, a legtöbben alázatosan biztosítanak afelől, hogy őket bizony nem erre rendelte Isten. „Tudod, nem mindannyian lehetünk aranyedények,” mondják. „Ahogy a Biblia is mondja, Isten néhányunkat agyagedénynek hívott el.”

Dicsőség Istennek, a Bibliában nem találunk ilyet!

Természetesen vannak arany- és agyagedények is a királyságban, de mi döntjük el – nem pedig Isten –, hogy mi melyik csoportba tartozunk. A 2 Timótheus 2:21 azt mondja, hogy „valaki magát ezektől [amelyek tisztátalanok és alantasak] tisztán tartja – aki elkülönül a szennyező és romlásba döntő hatásoktól –, tiszteletreméltó és nemes célokra való, elkülönített edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, bármilyen jó cselekedetre alkalmas és kész” (az Amplified Bible, bővített bibliafordítás alapján).

Arany- vagy agyagedény – te választasz!

Akkor miért dönt oly sok hívő az alantas munkák mellett Isten királyságában? Miért elégednek meg azzal, hogy agyagedények maradnak?

Mert hiányzik belőlük valami, ami minden aranyedénynek meg kell, hogy legyen: nem odaszántak. Nem hozták meg azt a minőségi döntést, hogy elkülönítik magukat a szennyező hatásoktól. Nem akartak elfordulni a világ útjaitól, és nem akarták Istennel átlépni azt a pontot, ahonnan már nincsen visszaút.

Barátom, Isten izgalmas dolgokat végez a földön a mai napon. Jeleket és csodákat tesz, utat készít Jézus visszajövetelének. Rendkívül izgalmas időket élünk, de semmiképpen sem az agyagedények idejét! Tehát ha még nem szántad magad oda az Úrnak, és még nem vagy aranyedény, ismerd be. Utána szánj időt arra, hogy Isten elé menj, tanulmányozd az Igét, és az akaratodat hozd összhangba az Övével. Engedd, hogy a Szent Szellem foglalkozzon veled, amíg készségesen magad mögött tudod hagyni a világ dolgait, és a magasabb utakat választod – Isten útjait.

Tedd meg most. Kései órában vagyunk. Isten dicsősége egy utolsó nagy hullámban kiárad a földre. És nem agyagedényekből szivárog ki. Az aranyedényeken keresztül árad – és Isten pontosan erre hívott el téged.

Igei olvasmány: 2 Timótheus 2:15-26

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Különbség bárány és bárány közt

Már régóta motoszkál bennem ez a kép a bárányról. A Bibliában olvasunk az elveszett juhról, aki eltéved, rossz útra tér, talán mert kíváncsi, vagy engedetlen, vagy kalandra vágyik, el a megszokott biztonságból. Ézsaiás könyvében pedig az áll, olyanok voltunk, mint a juhok, mindenki a saját útjára ment. Úgy látszik, a bárányoknak szükségük van a terelgetésre, a gondoskodásra, odafigyelésre, mert önfejűek. Mint mi, emberek.

Mindegyikünk a saját útját, álmait akarja megvalósítani, még akkor is, ha ez az életünkbe kerül, még akkor is, ha bajba kerülünk miatta, segítségre szorulunk, és megszégyenülve kell visszatérni a nyájba a Pásztor vállán. Ő viszont gondviselő, eljön megkeresni, fontos vagy neki.

De érdekes, hogy amikor a Biblia Jézust hasonlítja a bárányhoz, akkor rá a báránynak nem azok a tulajdonságai vonatkoznak, mint az emberekre. Ő bárányként is engedelmes, önfeláldozó, és szelíd tud lenni. Tűri a megaláztatást, pontról pontra végrehajtja a nagy tervet. Nem a saját feje után megy, nem a saját útját és az önmegvalósítást keresi, hanem Isten tervét tölti be. Őt nem a jogos büntetés éri az elkóborlásáért, hanem a mi engedetlenségeinkért és tévelygéseinkért szenved sebeket, némán, ártatlanul, és mégis hatalmasan és legyőzhetetlenül.

Dicsőség a Báránynak!!!

http://motiva-tlet.blogspot.hu/2013/11/kulonbseg-barany-es-barany-kozt.html

Erőművész

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9

Először csak rázod a fejed, hogy nem. Te ezt nem fogod megtenni, se kedved, se időd nincs hozzá, különben is, miért neked kellene? Azután mégiscsak nekiveselkedsz, és megpróbálod kihozni magadból a legjobbat. Egyre csak harcolsz, minden izmod megfeszül, de olyan messze még a cél, mint egy távoli csillag vibráló fénye. Már akarod, összpontosítasz, hogy majd te… Majd Te leszel az, aki mégis véghezviszi, aki minden lehetetlen ellenére eléri a megközelíthetetlent. Míg végül csüggedten roskadsz össze, és úgy érzed, semmire sem vagy képes.

A mocsár egyre csak lejjebb húz, fáj a kudarc, de felcsillan egy reménysugár: majd Isten! Majd Ő elveszi az akadályt, elgördíti a mozdíthatatlan követ az útból, és te haladhatsz tovább zavartalanul. Aztán ismét csalódnod kell.

Isten nem szól, vagy legalábbis nem úgy szól, ahogy te azt szeretnéd. Most nem ad sámsoni erőt, nem növeszt rajtad hirtelen nagyobb, keményebb izmokat. Most nem tölti fel előtted a szakadékot, nem hordja el a hegyeket, és nem teszi egyenessé az utat, melyen tovább kell menned. Most nem könnyíti meg a helyzetet, de nem is hagy magadra.

Veled megy végig, és Vele a képtelenségeid használható tulajdonságok lesznek. Vele még a gyengeséged sem lesz hátrány. Vele sikerülhet a sorozatos kudarcok után is. Vele igazán hasznosnak érezheted magad, mert az Ő ereje ér célhoz, és ebben te is munkatárs lehetsz. Ez a kegyelem.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/eromuvesz.html

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A csendben a tisztázás, megtisztulás és a lényegesre való összpontosítás csodálatos hatalma rejlik.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

 

Keresztény szemmel

Az imáról 334. rész

Hit Gyülekezete - Mikor szélvész zúg

1 Timóteus 3. fejezet: a hit titkáról. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Tim. 3,1 Igaz ez a beszéd és [(pisztosz logosz): hitelt érdemlõ, és megbízható az ige] Ha valaki püspökséget kiván [(episzkopé oregomai oregó): vagyis: felvigyázói, felügyelői szolgálatra vágyakozik, és törekszik], jó dolgot [(kalosz ergon): nemes, hasznos tevékenységet, feladatot] kíván [nemes munkára vágyik]

*Hiszen: „Nem mintha magunktól [mintegy saját erőnkből] volnánk alkalmatosak [és képesek] valamit gondolni mintegy a saját erőnkből; [Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink]; ellenkezőleg a mi alkalmatos [és elégséges] voltunk [képességünk; rátermettségünk] az Istentől van” (2 Kor. 3,5).

A Filippibelieknek így írnak az apostolok, ismét a püspököket előljáróknak, felvigyázóknak nevezve: „Pál és Timótheus, Jézus Krisztus (rab)szolgái [írják e levelet], minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel [vagyis az elöljárókkal; felügyelőkkel; felvigyázókkal] és diakónusokkal [az egyházban szolgálókkal] egyetemben” (Fil. 1,1).

És Titusz is azt az utasítást kapja, hogy: „Avégett [vagyis annak érdekében] hagytalak téged Krétában, hogy a hátra maradt [vagyis az elmaradt] dolgokat hozd rendbe [és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik]. És rendelj [jelölj ki, és állíts szolgálatba] városonként presbitereket [vagyis: véneket, azaz: bölcs elöljárókat], amiképpen én néked meghagytam [ahogy én azt neked elrendeltem]” (Tit. 1,5).

1 Tim. 3,2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök [(episzkoposz): vagyis: a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [(anepiléptosz anepilémptosz): kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, nem zsarolható, panaszra okot nem adó] legyen. Egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Józan, [(néphaleosz néphaliosz): megfontolt, bölcs, mértéktartó, titoktartó]. Mértékletes, [(szóphrón): önmagán uralkodmi képes, tisztességes, rendes, tiszteletreméltó] illedelmes [(koszmiosz): kötelességét pontosan teljesítő, szerény]. Vendégszerető [(philoxenosz): aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], a tanításra alkalmatos [(didaktikosz): akinek meg van hozzá a képessége, adománya];

1 Tim. 3,3 Nem borozó [(paroinosz): nem részeges, nem iszákos], nem verekedő, [(pléktész): és nem veszekedő, aki sértő, bántó szavakat mond indulatosan, és nem erőszakoskodó, nem kötekedő, hanem szelíd, békeszerető]. Nem rút nyereségre vágyó [(aiszkhrokerdész): nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi]. Hanem szelíd, [(epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes]. Versengéstől ment, [ἄμαχον: a viszálykodást kerülő; nem harcoló, és nem harcias, aki nem vesz részt a csatában, nem vitatkozó, vagy veszekedő, békés, békeszerető, legyőzhetetlen, bevehetetlen] nem pénzsóvárgó, [(aphilargürosz): vagyis nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem rabja]^*

*És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek]. Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [vagyis mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó]. Igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes]. Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való igaz, [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni]. Hogy meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak].

»Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,6-9).

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek (vagyis pásztorként felügyelve, és felvigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (és nem is kényszerűségből), hanem örömest (vagyis buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen). Sem nem rút nyerészkedésből (vagyis nem nyereségszerzés, és haszonlesésből), hanem jóindulattal (és odaadással, készségesen). Sem nem úgy, hogy (letiporva, és zsarnokoskodva) uralkodjatok (vagyis nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva) a gyülekezeteken (vagyis a választottak fölött) (mely sorsrészül jutott nektek), hanem mint példányképei (jó szívvel) a nyájnak (vagyis a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3).

És ismét hangzik a figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet (legyen maradandó, és) maradjon meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (vagyis részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).

Továbbá: „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. [Más forítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]” (Róm. 12,13).

És ismét: „Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni]. Hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].

»Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek« (2 Tim. 2,24).

És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás]. Szívesség [kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (és békességet teremtenek)” (Jak. 3,17-18).

  

1 Tim. 3,4 Ki a maga házát jól igazgatja [vagyis olyan, aki a saját házanépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza], gyermekeit engedelmességben [(hüpotagé): irányítása alatt, alávetettségben] tartja, minden tisztességgel [(szemnotész): méltósággal, és szentségben neveli].

 »Más fordítás: saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli«.

1 Tim. 3,5 Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni [mert ha valaki a maga házanépét nem tudja (proisztémi): vezetni; kormányozni; rendben tartani, és példaként előtte állni], mimódon visel gondot az Isten egyházára [(ekklészia): eklézsiájára, a kihívottak közösségére]^*

*És megismétli az apostol, hogy aki elöljáróságot kíván, annak ne legyenek: „… engedetlen gyermekei, olyanok, akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlan gyermekek, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek]” (Tit. 1,6).

Már az Ószövetségben kijelentésre került, hogy olyan legyen, aki: „Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi, és nem kenyere a semmittevés. (Péld. 31,27)

1 Tim. 3,6 Ne legyen új ember [(neophütosz): új hívő, vagyis újonnan megtért ember, aki nemrég vált kereszténnyé], nehogy felfuvalkodván [(tüphoó tüphoomai): és beképzeltté válva gőgös, öntelt, dölyfösen viselkedő legyen]. És így az ördög [(diabolosz): a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség] kárhozatába [vagyis nehogy az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe ne] essék [(krima, empiptó): azaz: az ördög kezébe kerülve az ő ítélete alá ne kerüljön].

»Más fordítás: nehogy kevélységgel felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson, és az ördög itéletébe essék«

1 Tim. 3,7 Szükséges pedig, hogy jó [(kalosz): megfelelő, hasznos] bizonysága is legyen a kívülvalóktól [vagyis, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla]. Hogy gyalázatba és az ördög [(diabolosz): a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség] tőribe [az ördög csapdájába (pagisz): hálójába] ne essék, és [(oneidiszmosz): nehogy megszólják, és hogy csúfolás, gúnyolás, gyalázás rágalom ne fogja, hízelgés tőrbe ne ejtse].  

1 Tim. 3,8 Hasonlóképpen a diakónusok [(diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják] tisztességesek [tiszteletre méltók, komolyak] legyenek. Nem kétnyelvűek [nem kétféleképpen beszélők, nem kétszínűek]. Nem sok borivásba merültek [nem mértéktelen borivás rabjai, nem olyan, aki a borívának adja át magát], nem rút nyereségre vágyók [(aiszkhrokerdész): nem haszonlesők; nem piszkos nyereséget hajhászók, nem kapzsik];

1 Tim. 3,9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.

[Más fordítás: olyanok, akik tiszta lelkiismerettel birtokolják, és őrzik magukban a hit titkát]^*

*És újra hangzik a kijelentés: „Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).

1 Tim. 3,10 És ezek is először megpróbáltassanak [(dokimadzó): de ezeket is meg kell vizsgálni előbb, hogy alkalmasnak bizonyulnak-e], azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek [(anegklétosz): kifogástalanok, panaszra okot nem adók, nem vádolhatók, megtámadhatatlanok].

1 Tim. 3,11 Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, [vagyis hasonlóan tiszteletre méltóak, komolyak legyenek] nem patvarkodók, [(diabolosz): nem rágalmazó, vádaskodó, pletykás, áruló, rosszindulatú, ellenségeskedő, ellenségeskedést szító. Ez olyan személyt jelent, aki negatív beszéddel vagy tevékenységgel szétszakítja a kapcsolatokat, és az embereket (vagy Istent és az embert) eltávolítja egymástól] józanok, [meggondoltak; mértékletesek, körültekintőek], mindenben hűek [hűségesek, és megbízhatóak] legyenek^*

*A szent Szellem figyelmeztetése: „A rágalmazó megjelenti a titkot (vagyis pletykál, és meghitt beszélgetésekben elhangzó titkokat tár fel); de a hűséges lelkű (vagyis a szellemben erős) elfedezi (elleplezi) a dolgot” (Péld. 11,13).

És ismét:  „Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál” (Péld. 20,19).

1 Tim. 3,12 A diakónusok [(diakonosz): egyházi szolgálatot végzők, akik a szellemi javakat felszolgálják és megosztják] egy feleségű [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben] férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják [vagyis olyan, aki a saját házanépét (proisztémi): jól vezeti, gondját viseli, védi és helyesen kormányozza]^*

*Tehát olyan ember, aki: „Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi (vagyis nem kenyere a semmittevés)” (Péld. 31,27).

1 Tim. 3,13 Mert akik jól [(kalósz): bátran] szolgálnak, szép [értékes, és méltó] tisztességet [(bathmosz): rangot] szereznek maguknak, és sok bizodalmat [(parrészia): magabiztosságot a nyilvánosság előtt való szólásban] a Jézus Krisztusban, való hitben [és a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére]^*

*Akik jól forgatják a rájuk bízott talentumokat, azoknak azt mondja Uruk: „Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután [és sokak fölé foglak állítani]; menj be a te uradnak örömébe [az Urad ünnepi lakomájára]” (Mát. 25,23).

1 Tim. 3,14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;

1 Tim. 3,15 De ha késném, hogy [ezekből] tudd meg, [hogyan], és mimódon kell [és szükséges] forgolódni [(anasztrephó): eljárni, viselkedni, és tevékenykedni] az Isten házában. Mely az élő Istennek egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja]^*

*Így tanítja Timóteust (jelentése: az Istent szeretőket) az apostol: „Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet, és a békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): bensőből, a szellemi élet központjából].

A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoznak létre, okoznak, teremtenek, vezetnek]. Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni]. Hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].

 »Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie. Tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek«.

Aki szelíden [(praotész): szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal] fenyíti [(paideuó): tanítja, oktatja, képezi; neveli] az ellenszegülőket [(antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére [(epignószisz): teljes tisztánlátást a felismerésre, és megértésre]” (2 Tim. 2,22-25).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5).

És hogy az Evangéliumot hogyan kell hirdetni, arról így tesz bizonyságot az apostol: „Jelek [természetfölötti események, és jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, az Isten Szellemének ereje által [és hatalmával]…” (Róm. 15,19).

1 Tim. 3,16 „És minden versengés nélkül [közismerten, elismerten, bevallottan, valóban] nagy a kegyességnek [a hitnek] eme titka: Isten (aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott] (hús)testben. megigazíttatott [igazságosnak bizonyult, igazolást nyert] Szellemben. Megláttatott [megjelent, megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett [vagyis fölment a] dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

[Más fordítás: Valljuk, hogy a Kegyesség (a hit) Nagy Titka Az, aki megjelent testben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség]^*

*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben [már] vala az Ige [a logosz] és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. A világban volt [a világba jött] és a világ általa lett [és jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [vagyis mégsem] ismerte meg [ismerte föl]  őt. Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt. És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulásával] és igazsággal [(alétheia): Ige = maga a VALÓSÁG];

»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,1.10-11.14).

Ő Maga az ÉLET: „És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket (hordozza) és elvegye; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján. 3,5).

Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal [szabadon] való menetelünk [biztonságos utunk] Istenhez az Őbenne való hit által” Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Emlékezzetek meg a messze régi (az ősrégi) dolgokról, mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9).

„Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15)