Jób Könyve 2. fejezet: Jób az Őt éert csapásokat Istennek tulajdonítja (szerkesztett)

Jób. 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai [(bén): az Istennek angyalai], hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt.

[Más fordítás: Történt pedig midőn egyik napon fölkerekedtek, és eljöttek az istenfiak (vagyis az Istennek angyalai) és az Úr (JHVH = létező, vagy Örökkévaló) színe elé járultak [hogy az Úrnál jelentkezzenek].

A sátán (jelentése: szembenálló, ellenség, vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség) is megérkezett, közéjük jött, és megállt az ÚR előtt].

 

Jób. 2,2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét és hogyan kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet, [a földön barangoltam, ott jártam-keltem, és kószáltam rajta].

Jób. 2,3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é [G: (proszekhó): figyelted] az én szolgámat, Jóbot [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött]? Bizony nincs [hozzá fogható] a földön [bizony nincs] olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz [(tám): vagyis igazi ártatlan, feddhetetlen becsületes, derék ember], istenfélő, bűngyűlölő [vagyis fél Istentől, (šּׂúr súr): és elfordul, eltávozik, eltávolodik, és tartózkodik a gonosztól, és kerüli a rosszat].

Még [(ḥázaq): még most is kitartóan, ragaszkodik, és] erősen áll az ő feddhetetlenségében [(tummáh): tökéletességében, és ártatlanságában], noha [(ḥinnám): ok nélkül, indokolatlanul, és alaptalanul] ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt [(blʿ): vagyis adjam át az enyészetnek, hogy megsemmisüljön].

Jób. 2,4 És felele a Sátán [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító] az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.

Jób. 2,5 Azért bocsásd ki csak [emeld csak rá] a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében [(šálaḥ): hagyd magára és küldj el, hogy elmenjek, (nḡʿ): és hozzányúljak, megérintsem a csontját és a húsát, vagyis a teljes hústestét]: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?

[Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni].

Jób. 2,6 Monda pedig az Úr a Sátánnak [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító]: Ímé kezedbe [lám a te hatalmadban] van ő [és visszaadom], csak életét kíméld.

Jób. 2,7 És kiméne [vagyis eltávozott] a Sátán az Úr [JHVH: Jahve = létező, örökkévaló színe] elől [vagyis jelenlétéből]. És megverte [(náḵáh): csapással sújtotta] Jóbot undok [(rá šəḥín): gonosz, rosszindulatú, fájdalmas, és forró, lángoló gyulladással, és] fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig, [vagyis undok, rosszindulatú, és fájdalmas keléssel sújtotta tetőtől talpig].

Jób. 2,8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

Jób. 2,9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben [és még most is kitartasz amellett, hogy tökéletes, és ártatlan vagy]? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

Jób. 2,10 Ő pedig monda néki: Úgy [beszélsz, és úgy] szólsz, mint szól egy a bolondok közül [mint akik istentelenek, vagyis Isten nélkül élnek]. Ha már a jót [a jó dolgokat, javakat, és áldást] elvettük [és elfogadtuk] Istentől, a rosszat [vagyis a sikertelenséget, boldogtalanságot, és szerencsétlenséget] nem vennők-é [nem fogadnánk-e] el? Mindezekben sem vétkezik Jób az ő ajkaival [és még ebben a helyzetben sem vétkezett, és nem hibázott, és nem botlott meg Jób a szájával, a beszédével]

Jób. 2,11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakó helyéből [Más fordítás: Jób három barátja pedig értesült mindazokról a csapásokról, és szerencsétlenségről, amely őt érte, és eljöttek hazájukból].

A témáni [jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék] Elifáz [jelentése: az én istenem színarany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene]. A sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas]. És a naamai [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] Czófár [karom, nyers, vakmerő; fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia].

És elvégezték [és megállapodtak egymással], hogy együtt mennek be [hozzá], hogy bánkódjanak vele és [részvéttel] vigasztalják őt. [És fejüket csóválva, élénk, keleti gesztusokkal együttérzésüket kifejezzék].

Jób. 2,12 És amint ráveték szemüket távolról [és messziről megpillantották], nem ismerték meg őt [és alig ismertek rá], és fennhangon zokognak vala [és hangos sírásban törtek ki]; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintenek [és port szórtak a] fejükre az ég felé.

Jób. 2,13 És ülnek vele hét napon és hét éjszakán át a földön, és nem szóla [hozzá] egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.