János evengélium 10. fejezet: A jó pásztor és annak juhai.

Ján. 10,1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón [(thüra): vagyis a kapun át] megy [(eiszerkhomai): és hatol] be a juhok aklába, hanem máshonnan hág [(anabainó): megy, és lép] be, [vagyis másfelől hatol és oson be], tolvaj az és rabló.

Ján. 10,2 Aki pedig az ajtón [vagyis a kapun át] megy be, a juhok pásztora az.

Ján. 10,3 Ennek az ajtónálló [(thürórosz): a kapuőr, aki őrizte az ajtót, vagyis a kapus] ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára [(phóné): a hangjára, kiáltására, mert megismerik a hangját], és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.

Ján. 10,4 És mikor kiereszti az ő juhait, [(hotan): és valahányszor a maga juhait mind kivezette] előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Ján. 10,5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak [(pheugó): elmenekülnek] attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.

Ján. 10,6 Ezt a példázatot [ezt a példabeszédet] mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik [és mert nem érteték, hogy mit jelent, és hogy mit akart vele mondani].

Ján. 10,7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [vagyis a juhok számára (thüra): a kapu].

Ján. 10,8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.

Ján. 10,9 Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál.

Ján. 10,10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon [(kleptó): észrevétlenül hatalmába kerítsen, rászedjen, és félrevezessen] és öljön [(thüó): áldozatként levágjon] és pusztítson [(apollümi): tönkretegyen, romlásba vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semivé tegyen, és elveszítsen]. Én azért jöttem, hogy életük legyen [(dzóé ekhó): hogy az életet birtokolják], és bővölködjenek [(perisszosz): vagyis rendkívüli, különleges, szokatlan életet birtokoljanak].

Ján. 10,11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Ján. 10,12 A béres pedig és aki nem pásztor [(poimén):juhpásztor, aki gondját viseli a juhoknak. Áé: olyan személy, akinek gondjaira van bízva a gyülekezet]. Akinek a juhok nem tulajdonai, [(idiosz): nem sajátjai] látja a farkast jőni [(theóreó): vagyis amikor észreveszi, hogy a farkas közeledik], elhagyja a juhokat, és elfut [(pheugó): elmenekül]. És a farkas elragadozza [(harpadzó): megragadja, és hatalmába ejti] azokat, és elszéleszti [(szkorpidzó): szétszórja, szétkergeti] a juhokat.

Ján. 10,13 A béres pedig azért fut [(pheugó): és menekül] el, mert béres, és nincs gondja a juhokra [(meló): nem fontos neki a nyáj, ezért nem törődik vele].

Ján. 10,14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.

Ján. 10,15 Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom [(tithémi): és leteszem az életemet] a juhokért.

Ján. 10,16 Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, [és azokat is vezetnem kell] és hallgatnak majd az én szómra[az én (phóné): és a hangomra]; és lészen egy akol [egy nyáj] és egy [(heisz hen): egyetlen] pásztor.

Ján. 10,17 Azért szeret engem [vagyis: (agapaó): magát teljesen odaadta, átadta, teljesen összekötötte velem, vált eggyé velem] az Atya, mert én leteszem [odaadom] az én életemet [(tithémi): lemondok az életemről, átadom, kiszolgáltatom azt], hogy újra felvegyem [(palin): hogy ismét visszavegyem] azt.

Ján. 10,18 Senki sem veszi [egyetlen ember sem (lambanó): szerezheti meg, és veheti el] azt el én tőlem, hanem én teszem le [önként adom át, szolgáltatom ki, és adom oda] azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. [(exúszia): szabadságom, képességem, jogom, van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem] Ezt a parancsolatot vettem [ezt a küldetést, ezt a feladatot kaptam] az én Atyámtól.

Ján. 10,19 Újra meghasonlás [(szkhiszma): szakadás, megosztás] lőn a zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] között e beszédek [e logoszok): igék] miatt.

Ján. 10,20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne [(daimonion): démon, gonosz szellemi lény (ekhó): ragadta meg, és tartja hatalmában, ezért] bolondozik [(mainomai): magánkívül van, megháborodott, és őrültségeket beszél], mit [(tisz ti): és miért] hallgattok reá?

Ján. 10,21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek [(daimonidzomai): nem démoni megszállottnak, nem egy démonizált embernek] beszédei [(réma): megnyilatkozásai].  Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit [(daimonion, dünamai)): démonnak, egy gonosz szellemnek lehet-e hatalma, képes-e arra, hogy vakok szemét megnyissa].

Ján. 10,22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés [(egkainia): vagyis a templom újraszentelésének, megújításának] ünnepe [a Hanukka = avatás, szentelés]: és tél vala.

Ján. 10,23 És Jézus [(hieron): a szenthelyen] a templomban, a Salamon tornáczában [a Salamon (sztoa): oszlopcsarnokában] jár vala.

Ján. 10,24 Körülvevék azért [(kükloó): körülfogták] őt a zsidók [a júdeaiak], és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban [(airó): kétségekben, feszültségben] bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván [(parrészia): nyíltan, világosan; mondd ki a nyilvánosság előtt]!

Ján. 10,25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében [az Ő hatalmával, és erejével], azok tesznek bizonyságot rólam [azok tanuskodnak mellettem].

Ján. 10,26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok [és nem az én nyájamhoz tartoztok]. Amint megmondtam néktek:

Ján. 10,27 Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem.

Ján. 10,28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek [(apollümi): el nem pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó): senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el] őket az én kezemből.

Ján. 10,29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb [(meidzón): hatalmasabb] mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [(harpadzó): senki hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én Atyámnak kezéből.

Ján. 10,30 Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk.

Ján. 10,31 Ismét köveket ragadának azért [és újra köveket vittek oda] a zsidók [a júdeaiak], hogy megkövezzék őt.

Ján. 10,32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot [sok jó cselekedetet] mutattam néktek az én Atyámtól; [és sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én atyám nevében] azok közül melyik dologért [melyik cselekedetem miatt] köveztek meg engem?

Ján. 10,33 Felelének néki a zsidók [a júdeaiak], mondván: Jó dologért [jó cselekedetért; nemes tettért] nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért [(blaszphémia): azaz: istenkáromlásért], tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

Ján. 10,34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Ján. 10,35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde [az Isten (logosza): igéje] lőn (és az írás fel nem bontható), [márpedig az Írást nem lehet (lüó): eltörölni, semmibe venni, és érvénytelenné tenni].

  

Ján. 10,36 Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz [(blaszphémeó): becsmérelem, gyalázom az Istent]; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

Ján. 10,37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

Ján. 10,38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok [és elismerjétek;] és elhigyjétek, [és hogy rádöbbenjetek és megértsétek], hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

Ján. 10,39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből [dzéteó): ismét arra törekedtek, és igyekeztek, hogy elfogják Őt, de Ő átment közöttük].

Ján. 10,40 És újra elméne túl a Jordánon [jelentése: az alájövő, a lefelé folyó, halálfolyó], arra a helyre [(peran): vagyis a túlsó partra], ahol János először keresztelt [vagyis korábban bemerített] vala; és ott marada.

Ján. 10,41 És sokan menének Őhozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János Őfelőle mondott, igaz vala.

Ján. 10,42 És sokan hivének ott Őbenne.