János evangélium 11. fejezet: A Mester itt van és hív téged (szerkesztett).

Ján. 11,1 Vala pedig egy beteg, Lázár [Jelentése: akit Isten megsegít], Bethániából [Jelentése: szomorúság háza], Máriának [Jelentése: keserűség, szomorúság] és az ő testvérének, Márthának [Jelentése: hölgy, úrnő] falujából.

Ján. 11,2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat [drága, illatos] kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

Ján. 11,3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, [és megüzenték Jézusnak] mondván: Uram, ímé, akit szeretsz [(phileó): akit kedvelsz], beteg.

Ján. 11,4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos [(hé astheneia ouk estin pros thanaton): ez a betegség nem válik örök halállá], hanem az Isten dicsőségére való [az Isten dicsőségét szolgálja], hogy dicsőíttessék [és megdicsőüljön] általa az Istennek Fia.

Ján. 11,5 [(agapaó):Isten szerinti szeretettel] szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

Ján. 11,6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.

Ján. 11,7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

Ján. 11,8 Mondának néki a tanítványok: Mester [vagyis Rabbi], most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Ján. 11,9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

Ján. 11,10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság [(phósz): mert nincs saját fénye].

Ján. 11,11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem [hogy felébresszem] őt.

Ján. 11,12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Ján. 11,13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték [(dokeó): azt gondolták], hogy álomnak alvásáról [vagyis álomba merüléséről] szól.

Ján. 11,14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt.

Ján. 11,15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. [hogy hitre jussatok] De menjünk el ő hozzá!

Ján. 11,16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik [akit Didimusznak, vagyis Ikernek neveztek], az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

Ján. 11,17 Elmenvén [(erkhomai): és megérkezvén] azért Jézus, úgy találá [vagyis megtudta], hogy az már négy napja vala sírban [vagyis a sírboltban].

Ján. 11,18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira [azaz: tizenöt stádiumnyira, ami megfelel kb. 2-3 km-nek, vagyis mintegy félórányira volt Jeruzsálemtől];

Ján. 11,19 És a zsidók [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiak] közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.

Ján. 11,20 Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül [otthon maradt] vala.

Ján. 11,21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Ján. 11,22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Ján. 11,23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Ján. 11,24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Ján. 11,25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Ján. 11,26 És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Ján. 11,27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.

Ján. 11,28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá [(lathra phóneó): titokban, észrevétlenül, feltűnés nélkül hívja] az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester [(pareimi): megérkezett], itt van és hív téged.

Ján. 11,29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Ján. 11,30 Jézus pedig nem ment [nem ért] vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Mártha elébe ment vala.

Ján. 11,31 A zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] azért, akik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz [vagyis a sírbolthoz] megy, hogy ott sírjon.

Ján. 11,32 Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Ján. 11,33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] is, elbúsula [(embrimaomai): felháborodott] szellemében és igen megindula [és háborgott, és a szellemében nagyon haragos lett, (heauton tarasszó): és felzaklatta magát].

Ján. 11,34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

Ján. 11,35 Könnyekre fakadt Jézus.

Ján. 11,36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette [(phileó): mennyire kedvelte] őt!

Ján. 11,37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

Ján. 11,38 Jézus pedig újra felindulva [(embrimaomai): most újra megtelt indulattal], és magában [megint felháborodva, haragos lett], oda megy [odaért] vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

Ján. 11,39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Ján. 11,40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét [vagyis erejét]?

Ján. 11,41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Ján. 11,42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért [a körülálló tömegért] mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

Ján. 11,43 És mikor ezeket mondá, fenszóval [vagyis hangosan] kiálta: Lázár, jőjj ki!

Ján. 11,44 És kijöve a megholt [vagyis a halott], lábain és kezein kötelékekkel megkötözve [vagyis kezén-lábán (keiria): vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú csíkokkal bepólyálva, illetve (perideó): körülkötve], és az orczája kendővel vala leborítva [vagyis arcát kendő takarta]. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg [oldozzátok el] őt, és hagyjátok (el)menni.

Ján. 11,45 Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.

Ján. 11,46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala.

Ján. 11,47 Egybegyűjték [(szünagó): összehívják] azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot [(szünedrion): a Szanhedrint], és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát mível [és sok jelt tesz].

Ján. 11,48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet [és elpusztítják szentélyünket is].

Ján. 11,49 Egy pedig ő közülük, Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás], aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok [és nem értetek semmit].

Ján. 11,50 Meg sem gondoljátok [(dialogidzomai): és azt sem veszitek számításba], hogy jobb [és többet használ] nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

Ján. 11,51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda [vagyis (prophéteuó): prófétál], hogy Jézus meg fog [(melló): sőt Jézusnak elkerülhetetlenül meg kell] halni a népért [(hüper): a nép érdekében, javára, és a nép helyett];

Ján. 11,52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt [és szétszóródott] gyermekeit egybegyűjtse.

Ján. 11,53 Ama naptól azért azon tanakodának [és eldöntötték], hogy őt megöljék.

Ján. 11,54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan [vagyis nyíltan] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához [(erémosz): a sivataghoz, egy magányos, elhagyatott helyhez] közel, egy Efraim nevű városba [jelentése: kettős gyümölcs, kétszeres termékenység; kettős örökség, utódok]; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

Ján. 11,55 Közel vala pedig a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] husvétja [(paszkha): a Peszach / átlépés, megkímélés, megmenekülés / ünnepe] és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Ján. 11,56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

Ján. 11,57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg [(ménüó): közölje, és hozza tudomásukra], hogy őt megfogják [vagyis hogy elfoghassák].