Ige: Bizonyságtétel Ábrahámról, és az ő MAGVÁRÓL

István (jelentése: megkoronázott, vagyis a kenet alatt lévő) bizonyságot tesz a vallási vezetők előtt:

Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?

Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó): értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa): a fény, a ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): tartózkodott]

Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged [(szüggeneia): családod, és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok néked.

Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban [jelentése: napégette, száraz, hegy]: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok

Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [örökrészt] csak egy lábnyomnyit is [vagyis még egy talpalatnyit sem]: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás, halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő magvának ő utána, holott [még] nem vala néki gyermeke*

*Ez pedig így történt: Az Úr szólt Ábrámnak, aki: „És felvevé Ábrám (jelentése: felmagasztalás, felemelés atyja) az ő feleségét Szárait (jelentése: fejedelmi nő), és Lótot (jelentése: lepel, fátyol, takaró; elrejtettség; sötét színű; égés), az ő atyjafiának (az ő testvérének) fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek vala, és a cselédeket, akikre Háránban (út, utca; hegyes vidék) tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán (jelentése: lapály, mélyföld; megalázás, leigázás) földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. És általméne (átvonult) Ábrám a földön mind Sikhem (jelentése: hegyhát) vidékéig (a sikemi szenthelyig), Móréh (korai eső, tanító; termékeny; hajító, íjász; engedetlen, ellenálló) tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent vala néki” (1 Móz. 12,5-7).

Amikor elvált Ábrám Lóttól, megismételte az Úr az ígéretet: „Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet (tekintetedet) és tekints arról (és nézz szét) a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, (és indulj) járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré (Hebronban) tölgyesében, mely Hebronban (jelentése: a szövetség helye) van, és oltárt építe ott az Úrnak” (1 Móz. 13,14-18).

Majd később Isten újra megerősítte az ígéretet: „Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem (az én színem előtt, az én jelenlétmben), és légy tökéletes (és légy támím: feddhetetlen ép, fogyatkozás nélküli, hibátlan, ártatlan). És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borúla (arcára esik) Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod (a te vándorlásod) földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik” (1 Móz. 17,1-8).

Az apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki az Ábrahám magva: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [Ábrahámnak lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Ezért: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Az apostolon keresztül az is kijelentést nyer, hogy a hit hősei soha nem nyerték el az ígéretet: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy (induljon el, és) menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és (elindult, és) kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által (költözött át, és) lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok (és jövevények) a földön” (Zsid. 11,8-9.13).