Hat alapelv a Szentírás értelmezéséhez

 „...azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Szelleme.” /1 Kor. 2: 11b/

Mondta már neked valaha valaki, hogy “Nos, ez a te Biblia értelmezésed”? Olyan, mintha ez a kis mondat helytelenítene mindent, ami épp elhangzott. Pedig igazából nem kifogásol semmit.

A Biblia értelmezésére léteznek jó és rossz módszerek. Vannak olyan módszerek, amelyek alkalmazásával az igét rosszul értelmezed minden egyes alkalommal. Alább hat olyan módszert láthatsz, amely elfogadott szinte mindenhol.

1. Hitre és a Szent Szellemre van szükséged ahhoz, hogy az igét értelmezhesd. A Bibliát a hitetlenek nem értik. A Biblia Isten szerelmes levele a hívők részére. Amikor egy nem hívő olvassa a Szentírást, akkor valaki más levelét olvassa. A Biblia egy olyan szellemi könyv, amelyet szellemi embereknek kell megérteni. Az ige a következőt mondja az 1 Korinthus 2:11-ben: „ Senki nem ismeri Isten gondolatait, csak IstenSzelleme.” (NIV fordítás)

2. A Biblia legjobb kommentárja maga a Biblia. A Szentírás megmagyarázza a Szentírást. Gyakorold ezt a fajta alapelvet úgy, hogy szerzel egy olyan Bibliát, amelynek a lapszélén ott vannak a hivatkozások. Ha megkeresed a hivatkozásokat, sokkal nagyobb és tisztább képet kapsz majd Isten Igéjéről, nem csak egy szempont szerint.

3. Úgy olvasd az Ószövetséget, hogy közben észben tartod az Újszövetséget, és olvasd úgy az Újszövetséget, hogy közben észben tartod az Ószövetséget. Az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben. Az Ószövetség megmutatkozik az Újszövetségben.

4. A nehezen érthető részeket mindig a tiszta igerészek fényében értelmezd. Az Úr teljes tanácsadására támaszkodj, hogy megérts olyan igerészt, ami ellentmondó vagy zavarbaejtő. Például, az 1. Korinthus 15,29-ben van egy nagyon homályos utalás a halottakért való keresztelkedésre. Ez az egyetlen hely, ahol ez az ötlet említésre kerül az igében. Pál nem fogadja ezt el. Sehol az igében nem olvasunk ehhez hozzájárulást. Engedjük, hogy az üdvözüléssel és keresztelkedéssel kapcsolatos tiszta igerészek magyarázzák meg ezt a nehezebben érthetőt szakaszt, ne fordítva.

5. Ne határozz meg alapelvet csupán egy történelmi eseményre támaszkodva. Értelmezd úgy a történelmi részeket a Bibliában, ahogy azokat szánták: tanulságként. Ne építs rájuk elméleteket. Például Márk 1:35-ben a Biblia azt mondja, hogy Jézus nagyon korán felkelt, elment egy lakatlan helyre és imádkozott. Ez azt jelenti, hogy neked is fel kell kelned hajnali 4 órakor, el kell menned otthonról valahová imádkozni? Természetesen nem! Az Úr meggyőzhet arról, hogy ez jó ötlet, de nem parancs. Használj elméleti jellegű igerészeket elméleteid megalapozására. Használj elbeszéléseket a tanulságok levonásához.

6. Soha ne értelmezd az igét saját tapasztalataidra alapozva. A bibliatanulmányozás lényege nem az, hogy az igét a saját véleményedhez vagy tapasztalataidhoz alakítsd. A hangulatok hazudnak. Az érzelmek hazudnak. Inkább fedezd fel Isten időtlen igazságát és engedd, hogy az életedet formálja. Tanulmányozd az igét nyitott szívvel és hívd Istent, hogy erősítsen meg téged az ő akaratában.

Isten nem akar sötétben hagyni, amikor igéjét tanulmányozod. Ha követed a fenti bibliatanulmányozási szabályokat, segíthetnek biztosítani számodra azt, hogy az Igét Isten szemszögéből olvasd.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.03.)

 http://napiremeny.blog.hu/2012/03/10/hat_alapelv_a_szentiras_ertelmezesehez