Dr-Kováts György: ÉS MOST – AJÁNLLAK

ÉS MOST - AJÁNLLAK (PARATITHÉMI) ACS 20,32 (5) Lehet, hogy ez hosszú, de így teljes, és amúgy is hétvége van - az Úr napja, nyugodalomra, tanulmányozásra. Ugye?

Acs 20,32.

"És most, atyámfiai, AJÁNLLAK titeket az Istennek és az Ő kegyelmessége Igéjének, Aki felépíthet, és adhat nektek örökséget minden megszenteltek között."

Tudod mit jelent a „PARATITHÉMI” (AJÁNLLAK)? (Persze újszövetségi görög.)

1./ Amikor valaki a kenyeret ODATESZI a vendége elé, és megkínálja, akkor „elé adja” azt. Odateszi. (És otthagyja. Nem rángatja el a vendég orra elől, hanem otthagyja, és örül, hogy a vendége jóllakik belőle.) Ez a „paratithémi”. (Mk 6,41. 8,6. stb.)

2./ Azután, azt is jelenti, hogy „akire SOKAT BÍZTAK, sokat követelnek is tőle” – a „rábízás” szava. (Lk 12,48.)

3./ Még izgalmasabb, hogy ez azt is jelenti, hogy „eléd teszem az útmutatást”, meghatározom, hogy mi legyen a követendő irány. (1Tim 1,18.) Sőt, az apostoli útmutatás világossá teszi, hogy hű embereket kell keresni, akikre RÁ LEHET BÍZNI, mindent, amit az Úrtól kaptunk, amit mi magunk is úgy tanultunk, és ami életünk során segítségül volt, hogy győztesen járhassunk az Úrban, sőt, amit az Úr bízott ránk, hogy tegyük, és ahogy azt tennünk kell. Legalábbis az apostol ezt tette, és erre tanított, hogy követői is ezt tegyék. 2Tim 2,2. Ez a „paratithémi” tanítvány-képző jelentése.

4./ Van a „paratithéminek” még egy jelentése, amiről beszélt velem az Úr Jézus. Ez pedig az, hogy „add át”… „És most, atyámfiai, AJÁNLLAK titeket („paratithémi”) az Istennek, és az Ő kegyelmessége Igéjének, Aki felépíthet, és adhat néktek örökséget minden megszenteltek között.” (Acs 20,32.)

Ez az, amikor ÁTADOD az Úrnak mindazokat, akiket szeretsz, akikért felelősséget érzel, akikért mindent megtettél, amit meg tudtál tenni, és most tovább kell lépni, és az Úr az egyetlen, aki ott tud lenni velük. Ez az, amikor ÚGY „ajánlod” az Úrnak őket, ahogy a kenyeret a vendéged elé teszed – leteszed, és otthagyod. Nem kapkodod vissza. Nem nyúlkálsz utána. Hagyod, hogy ott legyen, ott maradjon. Mint, amit a „rábízás” jelent. Odahagyod az Úrra. Szíved ott van, de az Úrra bíztad már az egészet, a helyzetet, a jövőt, és mindent. Elengedted, mert szereted az Urat, és mert bízol Benne, és mert mást úgysem tudsz tenni. Persze kapaszkodhatnál még bele – de az Úr mondta: engedd el. Hagyd Őreá. Ez a „paratithémi” jelentése itt.

De ez az ajánlás NEM PASSZÍV dolog pusztán. Imádkozol. OTT TARTOD az Úr előtt, amit Neki ajánlottál. Akár missziót, akár megtérőt, akár gyermekedet, hozzátartozóidat. Helyzetet, ajánlatot, lehetőséget – mindent, amit megértettél, hogy Rá kell, bízzál. „AJÁNLOD NEKI”, KEZÉBE TESZED, és BÍZOL BENNE, hogy rajta tartja szemeit, és jóra fordítja az egészet. Ez a „paratithémi”.

5./ S van még egy jelentése a „paratithéminek”.

Luk 23,46: „És kiáltván Jézus, nagy szóval, mondta: ’Atyám, a Te kezeidbe TESZEM LE az én szellememet (lelkemet a Károliban).’ És ezeket mondván, meghalt.”

A legvégső bizalom és a legvégső RÁHAGYATKOZÁS kifejezése. Amikor mindenki elhagyott, amikor méltánytalanul szenvedsz, amikor úgy tűnik, hogy Isten sem hall téged, amikor minden összeomlani látszik – ezt még mindig megteheted: „a Te kezeidbe teszem le”. Rád bízom. Most meghalok. Most összeomlik minden. De Te nem fogsz elhagyni. Akármit érzek most, tudom. Tudom, hogy velem vagy. Tudom, hogy szeretsz. Most is. Mindenkor. És ezért teljes bizalommal: MOST IS Hozzád hozom, Neked adom át, a Te kezeidbe teszem le a lelkemet, a helyzetemet, a jövőmet, mindent, ami vár rám. Ez a „paratithémi” üzenete.

Ezt mindenkor megteheted. Teljes bizalommal. Könnyekkel is. Mindennel, ami kíséri ezt a mostani „kereszthalált”, a „belehalásodat”. És az Úr, a te Istened ott van, és hall, és lát téged, még akkor is, ha egyedül éreznéd magad. Az Úr Jézus is egyedül érezte magát – de mégis, Atyja kezeibe tette le – adta át – lelkét. Rábízta magát, érzései ellenére. És győzött.

5./ „Paratithémi” – még egy jelentésben.

Annyira gyönyörű! Ahogy az Úr Igéjét kibontja az apostol, és vágyik arra, hogy mindenkit megnyerjen. Feltárja, megnyitja, odaadja, megpróbál megnyerni rá.

Acs 17,2-3:

„Pál pedig, amint szokása volt (FIGYELEM!!! – nem egyszer-egyszer tette, hanem újra és újra, mindig)…”

„…bement hozzájuk, és három szombaton át vetekedett („Vitázott” – szó szerint: dialógust folytatott, párbeszédet, amiben volt szerepe az eddigi megértéseknek és ezek felülvizsgálatának, az értelem és ismeret érveinek, összefüggések felismerésének és megosztásának, pro és kontra. Aki nyitott szívvel volt, meggyőződést nyerhetett. Ez a „vitázás” messze volt minden veszekedéstől és haragtól. Az eredeti kifejezés: „dialegomai” – dialógust, párbeszédet folytatni, érvet érvvel összeilleszteni, megvitatni.)…”

„…vetekedett velük az Írásokból (jól ismerte az Igét!), megmagyarázva (dianoigó – megnyitva az Ige értelmét) és KIMUTATVA (paratithémi – eléjük tárta, odaadta, rájuk bízta), hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit ’én hirdetek néktek’.”

Az apostol mindent megtett, hogy megnyerje azokat, akikkel találkozott, az Igének. A „paratithémi” azt jelenti itt, hogy ODATÁRTA eléjük, FELKÍNÁLTA nekik, úgy, hogy értelmüket is megnyerte (dialegomai), és mellette kibontotta az Igét, kinyitotta (dianoigó) előttük, szinte a mennybe vezette fel őket, hogy onnan értsék és lássák mindazt, amit az Úr kijelentett (mint a Lk 24,32 s 45-ben az Úr Jézus tette – szintén: dianoigó).

Miért? Miért tette ezt, és miért teszed te is ezt?

Mert tudod, ahogy ő is tudta, hogy az Igazság fogja szabaddá tenni őket. (Jn 8,31-36.) Mert tudod, hogy az Ige a „szellem és élet”, ami életet ad a világnak. (Jn 6,63. Jn 6,33.) Mert tudod, hogy ha megérti az Igét, hit támad benne, és az a hit, ami benne van, legyőzi a világot. (1Jn 4,4-5.) És azt akarod, hogy az Úr tanítványai egyre többen legyenek. Így van?