"...aki mást felüdít,
maga is felüdül" (Péld 11,25).
Ha figyelmes vagyok másokkal
szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja
annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha
törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha
legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól
öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézs 58,11). Ezt az Úr maga ígérte,
de csak akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit.
Félthetem betegesen magamat,
amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek
már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz
sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből
elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek.
Vízgyűjtőm csaknem elapadt,
nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a
folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok?
Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó
növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Ahogy folyik a víz kifelé, úgy
töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás
zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám
gondol és feltölti! Halleluja!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.