"Vegyétek fel magatokra
az én igámat és tanuljátok meg tőlem" (Mt 11,29).
"Akit szeret az Úr,
megdorgálja" (Zsid 12,6). Milyen szánalmas is panaszkodásunk! Az Úr éppen
most kezd minket arra a helyre vezetni, ahol közösségben lehetünk vele, mi
pedig nyögünk és sopánkodunk: "Ó, Uram, hadd legyek én is csak olyan, mint
a többi ember!" Jézus arra kér, hogy vegyük magunkra az iga egyik végét.
"Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Jöjjetek csak
mellettem, hadd húzzuk együtt. Azonosítottad-e már magad így az Úr Jézussal? Ha
igen, akkor majd hálát adsz Istennek érte, hogy keze rád nehezedett. "Erőt
ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasítja!" (Ézs 40,29).
Isten jön és kiragad érzelgősségünkből, panaszkodásunk pedig magasztaló és
diadalénekké változik. Isten erejét csak akkor ismerhetjük meg, ha magunkra
vesszük Jézus igáját és tanulunk tőle.
"Az Úrban való öröm a ti
erősségtek!" (Neh 8,10). Honnan veszik örömüket a szentek? Ha egyik-másik
szent életét nem ismernénk jól, azt mondanánk: "Ó, neki semmi
hordoznivalója nincs!" Lebbentsd fel a fátylat. Éppen az, hogy Isten
békessége, világossága és öröme ott van, bizonyítja, hogy a teher is ott van.
Az a teher, amit Isten rak ránk, kisajtolja a szőlőszemeket és kicsordul
belőlük a bor. A legtöbben csak a bort látják. Sem földi hatalom, sem a pokol
hatalma nem győzheti le Isten Szellemét az ember szellemében; az belső
legyőzhetetlenség.
Ha még jajgatás és siránkozás
van benned, könyörtelenül vess véget neki! Kétségkívül bűn Isten ereje
birtokában gyengének lenni.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.