Ekkor elvitte őt az ördög a
szent városba, és a templom tetejére állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten
Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, és
kézben hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.“ Jézus ezt mondta neki:
„Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.“ (Máté 4:5-7
BHUNNT)
A pusztában az Urat több
kísértés érte. Ebben az esetben azonban az ördög Isten Igéjével kísértette meg,
Logoszt mondott a LOGOSZNAK. Gondoljunk csak bele: Igével kisértette meg magát
az Igét!
Ez figyelmeztetés a
számunkra, és még nagyobb óvatosságra, nem felületes, hanem átgondolt döntésre
kell hogy serkentsen: Nem elég ismerni az Igét, isteni bölcsességre is szükség
van, hogyan használjuk azt. A helyzettől függ, mikor mit kell alkalmazunk. Még
az is előfordulhat, hogy valaki igét mond neked tanácsként egy problémás
helyzetben, de nem a Szent Szellem által. Hogy tudod felismerni, hogy Isten
mondja neked, vagy a kísértő?
Ahogy látjuk, adott esetben
az Ige ismerete nem elég. Rémára van szükség, személyes kijelentésre, az Úrral
való élő kapcsolatra, a Szent Szellem vezetésére, hogy a kísértőt
felismerhessük, amikor Isten Igéjével jön, (mert jöhet!) hogy csapdába csaljon.
Csak úgy védheted ki a támadást, ha azt tudod mondani neki: "viszont meg
van írva…"
k-ó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.